Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 12. szám - Mételyhintés a román tankönyvekben. A Nemzetek Szövetségének emlékkönyvébe

IO MAGYAR KÜLPOLITIKA 1932 december Hunyadi Jánostól veszi rossznéven, hogy megfeledkezett román származásáról, más tankönyvvel ellentélben. „Megfeledkezett román testvéreiről s nem segítette őket, hogy u magyarok igáját lerázzák. Mindössze egyeseket ajándékozott meg közülök birtokokkal és magas ranggal Magyarországon, azonban ez haszonnal nem járt, meri ezekből is magyarok lettek és testvéreiket szenvedni hagyták. Az „Avram Jancu" cimü olvasmányban ezeket mondják: „A románok Avram Jancut választottók vezérükül és ezrével gyűltek össze hívására. Nagy csapatokba gyűltek össze, amelyeket légióknak neveztek, élükön állottak a papok és tanítók, baliákkal, kaszákkal, íurkósokkal fölfegyverkezve, meggyilkolták útjukban a magyarokat és .1 magyar főnemesek kastélyait felgyujtották, úgyszintén a magyarok által lakott városokat is, rémületet keltve azokban. Rövid idő alatt egész Erdélyt uralmuk alá hajtották". Ezt az épületes tankönyvel egy volt államtitkár, egy bukaresti igazgató, egy középiskolai tanár és egy tanfelügyelő irták a pedagógia és nemzetközi megértés nagyobb dicsőségére. Vájjon az ily szellemű tankönyvek, amelyek igen nagy számban vannak, mennyiben egyeztethetők össze a/ oly nyilatkozattal, mint amilyet a román Rnciitza ur telt a Szellemi Együttműködés folyóiratának a „La Coopération Intellectuelle"-nek az utóbbi években megjelent egyik számában és amely szerint Románia betartja a kisebbségi szerződéseket, respektálja a kisebbségi jogokat s kisebbségeivel megértésben és szeretetben él? Az ilyen nyilatkozatok nagy mértékben alkalmasak arra, hogy a jóhiszemű külföldet megtévesszék és félrevezessék s tekintve, hogy effélék elég gyakran hallhatók, különös fontossága van annak, hogy mennyiben fedi az elvet a gyakorlat. A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA IFJÚSÁGI OSZTÁLYA A Magyar Revíziós Liga a Délvidéki Otthon helyiségébe összehívta a magyar ifjúságot, hogy megszervezze az ifjúsági revíziós mozgalmat. A gyűlésen, melyen nagy számmal jelenték meg fiatalemberek és nők, Lukács György v. b. t. t., a Liga ügyvezető elnöke mondott megnyitó beszédet, mely után dr. Fali Endre, a Liga ügyvezető igazgatója ismertette a magyar ifjúság revíziós irányban való megszervezésének szükségességét. Reszámolt a Magyar Revíziós Liga ötéves működéséről s kimutatta azt, hogy e nemzetmentő munkában legkevésbbé az ifjúságot lehet nélkülözni, melvnek egyenesen létérdeke a trianoni határok széttörése. Vázolta a revíziós mozgalom egységes szellemben való irányításának szükségét, mely mozgalom eredménvben csak azon a Liga által már eddig is követett és jól bevált uton haladhat, melyen az emberiesség, a nemzetközi jog és a jó erkölcs az iránvadók. Ezután az ügyviteli szabályzat bemutatása következett, melynek értelmében az ifjúsági osztály keretében három bizottságot alakítanak: a külföldi propaganda, a belföldi propaganda és a tudományos bizottságot Dr. Fali Endre ügyvezető igazgató részletesen vázolta azután az egyes szakosztálvok feladatait, melv szakosztályok vezetőiül Mester Miklóst, Moravek Endrét és Abafu Bélát a tudományos, Szél Sándort, Tóth Ildikót és Schmidt-Pupp Ernőt a külföldi, mie Szász Károlyt, Zima Alajost és Vntiski/ Ferencet a belfö'di bizottság élére megválasztották. E három osztály vezetőséee. valamint a Revíziós Liga delegáltja alkotják a tiztagu intéző tanácsot. A Maffyar Reviziós Liga vezetősége szemináriumszerü előadásokban megismerteti az ifjúsági osztály tagjaival először a Reviziós Liga munkásságának irányát és eredmén ved t, azután a békeszerződéseket, illetvp az azokat megelőző és követő eseményeket, az e szerződésnek nyomán kitört cazdasási válságot, a többszörösére szaporodott kisebbségek helvzetét, stb. Ez előadásokat táradalmi, politikai, tudományos és gazdasági életünk kiválóságai tartják. Az el«ő előadás december hó 12-én, hétfőn délután volt a Délvidéki Otthon helyiségében s azon dr. Fali Endre a Reviziós Liga üsryvezető igazgatója ismertette a Reviziós Lifa külföldi munkájának irányait és eddig is mutatkozó eredményeit. A nagyváradi sir lovagja Egy szempár süt az Acta Sianctorumból. Parázsló arc, borongó homlok, az ifjúság gyürüs fürtéi: László, az Árpádház hajtása ez. A korszak nem ringatja aranyhintán a magyar lelkei. Az Árpád-koron végig ég a ház: vajúdik a pogányság, ingerült a német hitre, a német lovagokra a vérét vesztő magyar lírj viiág. Nem tudják még, kit illet a korona, a fiut-e vagy a testvérét. Nem bánják, hogy rokanvértől véres B kaid, . • ak jól suhintson. \ honfoglalás be volt fejezve a kilencszázadik esztendőben. A következő százhetven év ugy száguldott el a nemzet fölött, mint egy duló vihar. Most, az 1070-ik évban, először hozott derűt az ázsiai puszták népére az európai égbolt napja. László emelte a nemzet fölé sugaras fejét. Erdélyi főidről jött a hadbahivó szó felé. Keleten át volt lörve a batár. A csernigowi orosz fejedelem ugrasztotta a Sznow vizébe a kun hadsereget. De az erőse elfutott és áttört a Meszesen. Megsarcoltan és véribe hagyva maradt a Nyírség, a Szamosköz s a kun sereg futott volne ki a zsákmánnyal Moldovába. De László állt meg Cserhalomnál. Lenn a mélyben a magyar sereg volt, a tetőn a kun. Nyilak ezrei röpültek — a kun holtrasebezte lovát, hogy ugrasson föl a társak mellé. László kezében szekerce. Revíziót csdnál a szent és hősi herceg, amint csonthalommá vágja seregével a kun rendet. Dalolhatott a Meszes és nevelhetett a Nyírség: az ország halárát nem bántotta jó ideig kun csapat. László, a győzedelmes, Cserhalomnál vágtatott le i lován. Női sikoly szállt. Kun nyeregben a lány, a váradi püspök láinya . . . kipattanik mint rózsabimbó a népi képzelet. Igen, a váradi püspök lánya volt, aki lehullott László eié a lóról, míg a kun lovas feje László csapása alatt görgött tova. Elmúlt a vész. Coelibatus bilincse adott bölcseséget a pap uraknak, mégis illatos a gyönge szűz elomló édessége . . . hiába, csak a váradi püspök lánya voltl Sárarany korona már a hős fején. Király. Elmúlt a szépséges idő, mikor érintése nyomain vizet fakasztott a szikla és fekete bölények sétáltak elő az erdőből szavára, hogy a sereg éhen ne vesszen. Vége a gyertyafényü meséknek. A história kardos szénije áll a magyar uton, a reviziós király, akinek parázsló kardja majd a Szerémiséget veszi vissza a görög birodalomtól, hadait Nisszáig vezetvén — majd bessemyö. kun támadásokat ver vissza keieten. Politikája még súlyosabb hadakat döntött meg, mint kardja. VII. Gergely pápa haraggal fordult el László elődeitől, mert német császárnak adták hübérbe Magyarországot. Lászlótól azi óhajtotta volna, hogy a pápai trónt ismerje el hűbérurának. De László bölcsesége mély volt. Tiszta és bátOT lelke enyhe gesztussal hagyta el a korszak törekvéseit, amelyek nem voltak sem általános emberiek, Fem magyarok. László tudta, hogy nálunk nincsenek sinijoniás püspökök, itt éle veszett Gergely ostorának, amelyik más országban joggal suhintott. A szilveszteri bulla kitűnő jogokat biztosított az apostoli magyar királynak. Gergely pápa nem követelte a hűbéri esküt Lászlótól, akiben megpillantotta a korból kimagasló eszményiséget. László pedig, megőrizvén királyi volta teljes lelki és hu*ibéli függetlenségét, mint igaz lovag, jó békében élt nejé vei, a pápa szövetségesének, l'heinfeldi Rudolf német ki-