Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 12. szám - Mételyhintés a román tankönyvekben. A Nemzetek Szövetségének emlékkönyvébe

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1932 december ded felnőtt, a gyermekkorában előtte megcsillogtatott vágy valóra vált. A külügyek iránt való érdeklődést fejleszteni kell és lehet a nevelés minden fokozatában. A kisdedóvó­ban épp ugy, mint. az elemi iskolában, a szak- és kö­zépiskolákban éppen ugy, mint a főiskolákon, egyete­meken. Nincs a tanításnak olyan tárgya, mely a kül­ügyi szempontokat mellőzheti. A történelem (inként kínálkozik a külügyi nevelés keretéül. Megmutatja, milyen tulajdonságoknak köszönhető egy nemzet fennmaradása, boldogulása, megmutatja, milyen volt valamely nép állandó külpolitikai irányzata, törek­vése, mi okozta emelkedését, hanyatlását. De talán épp annyira segítségére van a külügyi oktatásnak a földrajz, hiszen a földrajzi fekvés, határoltság, védett­ség sokszor egyenesen parancsolóan szabja meg va­lamely nép állandó politikai törekvését és külpoliti­kai vonatkozásait, katonai magatartását. A geológia megtanítja a fiatalságot arra. milyen kincsek, milyen erőtorrások birtokában van valamely nemzet, a ter­mészetrajz felvilágosítja, mennyi és milyen élelmi­szere, igavonó állata stb. van az egyes államoknak. He lehet vinni a külügyi szempontokat a fizika okta­tásába, ha rámutatunk, milyen és mekkora erőmiivek állnak rendelkezésre itt. vagy ott. Alig van a tanítás­nak olvan tárgya, mely a külügyi szempontokat mel­lőzheti. Még a nyelvek, zene, művészeti oktatás min­den ágában is ott lüktett más nemzetekkel összefüggő nemzetközi vérkeringésünk. Közgazdaság, politikai földrajz, kereskedelmi, jogi tárgyak valódi kincses bányái a külügyi tájékozódásnak. Az ifjú, akinek ér­deklődését fölkeltették, maga keresi az összehasonlí­tást, maga találja meg a szempontot, melynek segít­ségével öntudatosan ítélkezni és mérlegelni tud. Csak vezetők kellenek, lelkes tanárok, nevelők, akik a taní­tás holt anyagába életet öntenek s akik tudják, hogy feladatuk a jövő Magyarország vezető értelmiségének kiművelése. A mai világ a fiatalságé, mely, ha megbocsátja is ÍIZ öregek vétkeit, nem akarja a megvénhedt hibá­kat a kormánykerékhez engedni. Ezt a fiatalságot, melynek a nemzeti jóvátétel Istentől adott hivatása, nem hagyhatjuk vakon elindulni az utján. Vezetnünk kell, mint ahogy a vak Tóbiást az angyal vezette ut­ján. Szemét fel kell nyitni, látását nagy táviatokhoz szoktatni. A rövidlátásnak, a vak bizalomnak, sor­sunk másra való bízásának ütött a végső órája: a fia­talságnak most inkább mint valaha, joga van nemzeti öntudata kiművelésére: a külpolitikai felvilágosításra. Aki az ifjúságot ilyen szellemben neveli, az teszi fel kultúránkra az ékesség igazi koronáját s az a nemzetnek a szó valódi, nemes értelemben vett veze­tője. Marius. Revíziós tüntetés Szófiában Mételyhintés a román tankönyvekben A Nemzetek Szövetségének emlékkönyvébe Irta: Dr. Olay Ferenc A dákonromán elméletinek kialakulása ótu (1800) a Tiszáig szóló határ és a románok „történeti jogai" töltik be a tankönyveket s nevelik a román ifjúságot a magyar­ság ellen. A magyarelLenes izgatások tetőpontjukra a vi­lágháború első éveiben hágtak és ennek eredménye a szerződésszegés és az 1916. évi betörés volt Magyar­országba. Évtizedeken át folyt a tankönyvekben a magya­rok lebecsmérlése, az „erdéiyi testvérek elnyomáisa" ellen támasztott részvét felkeltése, a 'történeti, néprajzi és sta­tisztikai adatoknak meghamisítása és elsikkasztása, amely azután megudla a jogcímet amnak a román követelésnek 1 elállítására, hogy Erdély és a többi ..román tartomány" felszabadítására induljanak. Természetesen a pópák, dá.szkáliok ás tanárok ezen szervezett munkáját a sajtó, irodalom, tudományos és társadalmi egyesületek hathatós támogatása kisérte. A jelszó pedig az volt, hogy minden igazhitű romámnak arra kelj törekednie, hogy nagy és szabad Romániában egyesüljenek, amelynek határai ki­turjeszteaidők mindaddig, ameddig csak a román szó el hallatszik: a Dnvesztertől a Tiszáig, Bukovinától Sza.n­mikiig. A mételyhintés a tankönyvekben már több mint egy év­század óta folyik s nehogy azt higyjük, hogy most, amidőn solni nem remélt lerüleli gyarapodáshoz jutott Románia, megszűnt volna az irányzatos és hamis ad.itok fölsorakoz­tatása és tanítása. Sőt. azt mondhatnók, hogy az étvágy­gyal mintha megnövekedett volna ez a tevékenységük. Most, amidőn a Nemzetek Szövetsége komoly igyeke­zettel és remélhetőleg hathatós eszközökkei kívánja a tan­könyveket nemzetközi uton megszabadítani a hamis tani­tásóktól és elősegíteni a népek közt kívánatos megbékélést és egyetértést, e tevékenységet legjobban ugy véljük szol gálni, ha egyrészt rámulatunk arra, hogy Magyarország tankönyvei sem a háború alatt, ssm azóta nem lartalmaz­nak más népek iránt ellenséges tanításokat, másrészt sze­melvényeket mutatunk be oly román tankönyvekből, ame­lyek ugyancsak rászorulnak a Nemzelek Szövetségének figyelmére és revíziójára. Biciulescu—-Tassu IV. osztályos elemi iskolai tan­könyvében (1926) a hunokról szóló versből azt tanulhat juk meg, hogy .lándzsáikra élő gyermekeket húztak, majd a majmokhoz hasonlítják őket, akik üvöltöttek, mint a/ állatok. A kötéllel fogott ellenség tejét levágták s koponyá­jukból ivókupát faragtak. Szivüket megették, nyers husi ettek, lóvéit ittak. Ezután jön a bennünket érdeklő in"^­állapitás, hogy a magvarok a hunokkal rokonok és épp oly vadak. Culea—Conslantinescu olvasókönyve (1928) ugyan­isiik rémitőnek festi a hunokat, akik porrá égették a f >­lukat, rövid lestüek, nagyifejüek, laposorruak voltak, mindezt csak azért, hogy azután megállapítsa, hogy < magyarok épp oly csúnyák voltak, mint a hunok. Az. Adamescu líceumi igazgató és Dragomirescu e^ye temi tanár szerkesztésében megjelent olvasókönyvben kél népdal van felvéve, amelyek közül az egyiknek cime „Ro­mán dal" s ezeket mondja: Bár jönne el az az idő, mvkoi a románok ismét feltámadnak és Erdélyországol megmen­tik a gazemberektől, mert az az ország nem kutyáké, ha­nem a románoké. Nem a magyarok földje, hanem a mi benszülölteinké. A másik Magvar lánc cimü azt dalolja, hogy ,,a rövid bekecsü magyar nem ül sokáig Moldová ban. Menj is hamar országodba vissza és egyél ott szalon­nál. Szemétdombra építsd a házadat és kend be fokhagy­mával, hogy a boszorkányok ellen megvédjem. Fuss el in­nen a begyeken át, mert amióta nálunk vagy, azóta a juh­IUTÓ megdrágult, amióta köztünk mutatkozol, minden hunk meddő lett. A román nép Jelkéből — állítólag ilyen népdalok fakadnak s ezeket román tanférfiak érde­mesnek és méltónak tartják nemcsak a román és egyél), a magyar tanulóknak is kötelező olvasókönyvbe felvenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom