Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 12. szám - Hogyan késziti elő a jövőre az ifjuságot a fasiszta Olaszország? Az olasz testnevelési intézmények

1932 december MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 Alit; hét esztendős ez az óriási szervezet, mely az egész olasz ifjúság testnevelését magába öleli, mert hiszen a fiúgyermekek mintájára, a leánygyermekek, amig tizennégv esztendőt be nem töltötték, a „Piccole Italiane", azután pedig a „Giovani Italiane" szervezetébe tartoznak. Nekik is van egyenruhájuk, de a fekete ing helyett fehér blúzt viselnek és természetesen neveltetésük, játékuk és sportjuk is más: itt a ritmikus tornagyakorlatokra, a testi ügyesség fejlesztésére vetik a súlyt, de ügyelnek arra is. hogy mindez ne történhessék a női kecsesség rovására. Az egész intézmény élén az olasz nemzetnevelési minisztérium fiatal, alig harmincötesztendős államtitkára, Renato Ricci áll, aki *a Duce elgondolását fáradhatatlan energiáivaj valósította meg. ö irányítja azt az óriási mozgalmat is, mely nyaranta az olasz ifjúságot a szabadban való táborozás örömeiben részesiti, a tengerpartokon és a hegyekben. A tenger fövenyén, véges végig az olasz partokon, katonás sátortáborok: barnára sült iskolásgyerekek, kis ,,balillák", fürge, acélos izmu „avanguardisták" táboroznak. Az olasz hegyekben pedig ezerkétszáz, ezerötszáz, ezernyolcszáz méter magasságban szintén ott fehérlenek százával és százával ezek a katonai sátrak, amelyek alatt az olasz ifjúság tanyázik. Nyaranta egész Olaszország tizennyolc éven alul, mozgósítva van. De itt is nemcsak testi nevelésükről gondoskodnak, hanem szellemi fejlődésükről is. A cserkészek és az olasz „balillák" és „avanguardisták" között éppen ezért óriási a különbség. Renato Ricci szerint: a cserkész nevelésénél az agy és a kar fejlesztésére törekszenek, humanisztikus és internacionális célokkal. Az olasz ifjúsági szervezetekben pedig olyan uj generáció nevelésére törekszenek, amely olatsz és fasiszta legyen mindenben és mindenkor. így készíti elő a jövőre a fasiszta Olaszország, évrőlévre százezrekkel és százezrekkel szaporodó ifjúságát, a „mens sana in corpore sano" igazságának uj értéket adva. Ballá Ignác. A CITADELLA ÉJJEL Hogy izzik, tündököl, ragyog az a fal, Mintha vakitó sugaraival Az égre ima uj pitymalatot. — Hogy hajnallik, — s az örök éj halott . . . Miért e fény? Tán Mátyás ünnepel, S e csillagokkal ékes fénylepel Korvinát-iró barátnak világol? Lajos tért meg Dalmáciából? Vagy máglyát gyújtott jó Kossuth-apánk? Hogy minden láncot égessen el a láng, S világszabadság himnusza e fény? Vagy e vár nem rom, s tüzes katonák Árpád nagy álmát álmodják tovább: Hazudj csak éj, és biztassál Remény . . . Kiss Menyhért Magyar diák a revízióért Franciaországban Lapunk legutóbbi számában arról irtunk, hogy hogyan és niiről beszéljen egy magyar diák, vagy akár egy munkás, ha a sors Olaszországba vezette el, ha bizonyos időt olaszok között kell eltöltenie. Leveleket kaptunk arról, hogy ez a módszer tetszik, igen jónak találják, azért ezúttal azt irjuk meg, hogy hogyan terelje a magyar fiu a szót a revízióra a franciák között, s mielőtt elsírná a magyar tragédiát, hogyan fokozza fel a franciák érdeklődését. Először is, ha rosszul megy is, de a francia jó néven veszi, ha valaki jól-rosszul töri a francia nyelvet. Nálunk kitűnően tanítják a latin nyelvet; a francia szóknak is, akár az olaszoknak, a latin a gyökere. Aki latinul megtanult a középiskolában, annak gyerekjáték franciául megtanulnia. Aztán e sorok irója Párisban azt tapasztalta, hogy a franciák történelmét jobban tudják a magyarok, mint akár a franciák. És Párisban minden idegen azzal kezdi, hogy Páris nemcsak a franciák, de az egész világ fővárosa. Majd egy mondatot kell szentelni a francia kultúrának, a nagy nemzetnek, mely a „szabadság", a „demokrácia", a eszméivel megajándékozta az emberiséget. Majd igy folytatjuk: — Tudja Uram, hogy a magyar nemzet valahányszor a Habsburg-háztól függetleníteni akarta magát, mindig Franciaországhoz fordult segítségért. II. Rákóczi Ferenc fejedelem XIV. Lajossal, Kossuth Lajos III. Napóleonnal csinált politikát? — Tudja Uram, hogy Elszász-Lotharingia elszakitásakor Európában egyedül a magyar parlamentben tiltakoztak. Irányi Dániel függetlenségi képviselő tiltakozott a németek terjeszkedése ellen . . . - Erre emlékszem — mondja francia ismerősünk, — mert erről ujabb időben írtak a francia politikai újságok. — A legmagyarabb várost, Szegedet, mikor elpusztította a Tisza, a francia nemzet adta a legnagyobb adományt. Pár évvel ezelőtt a megcsonkított Magyarország az árvizpusztitotta francia városoknak viszonozta azt. — Uram, a nagy francia forradalom irói, költői termékeit itt a cenzúra ellenére átültették a mi költőink, akik súlyos börtönbüntetéseket szenvedtek ezért, mint Kazinczy, Szentjóbi Szabó László, Racsányi János — — Nagyon érdekes. — Uram, Budapesten irodalmi társaság van „(La Fontaine Társaság" néven. Moliére, Rostand s a többi francia szerző az állam színházában kerül színre állandóan. A tizennyolcadik században az irodalomban Bessenyei György gárdista iró irányításával uj francia iskola támadt. És van egy színház Budapesten, a Vígszínház, mely műsorának legnagyobb részét évtizedek óta a francia irodalomból mutatja be... és ezek után önök tűrik a trianoni békediktátumot, mely egy ezeréves államot darabokra tépett és közel négymillió magyart kényszerit idegen impériumok alá . . önök, kik tudják, hogy fájt ElszászLotharingia a franciáknak? önök a szabadság, a demokrácia nagy nemzete? így beszél a magyar diák, a magyar munkás, az utazó, bárki, kinek bölosejét a Duna, Tisza, Dráva, Maros mentén a Kárpátok bércei alatt ringatták. És nem hiába. Mert a Szentírás is igy kezdődik: Kezdetben vala az ige, az ige Istennél vala és Isten vala az ige . .