Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 10. szám - Egy magyar külügyminiszter emlékiratai

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1032 október Fájdalom és feltámadás: égi ígéret köti ezt össze. Nagy hiba, ha nem hiszünk az égi Ígéretben, de az is nagy hiba. ha nem megyünk tevékeny lélekkel a jövő elébe. íme. nagy csodák történtek velünk: ellenségeink megtérlek. Azok elöli pedig, akik sem ellenségeink, sem barátaink nem voltak, megszűntünk a bábom bűnbakja lenni. A világ közvéleménye ez a rettenetes ható- és hajtóerő — felmenteti bennünket. Tudják, hogy m in vagyunk bűnöseik, tudják, hogy méltatlanul szenved jük a büntetést. Nagy perünk elvi, nehezebb része a mi javunkra dőlt el. A magyar tájdalom azonban talán éppen ezért — égetőbb, mint valaha. Olyan érzés fog el. mint mikor a foglyot, akinek ártatlansága kiderül, tovább is a börtönben hagyják élele fogytáig. Szabaduljon ki saját erejéből, hogyha tud. Ha másképp nem megy. tiz körmével ássa ki börtöne falát . . . A magyar revízióért való küzdelem uj és gyakorlati utjának első mérföldköve a magvar fájdalom szobra. A fájdalom asszonyi ércalakjától kiindulva, már nem az elvi igazság elismertetéséért kell harcolnunk. Most kezdődik a tiz körömmel való ásás munkája. Most már egyenesen rá kell mulatni, mit akarunk? Az elragadott magyar városokat, falvakat, mezőket, begyeket, a magyar kultúra sok százéves munkáit, az elszakított magyar testvéreket, mindent, ami magyar. A revíziós munka második, verejtékesebb, cselekvöbb ideje következik. A legnagyobb magyar munka: az aratás ideje. És ehhez már nem elég a fájdalom panaszos szava. Követelnünk kell, dolgoznunk kell. Kiadni minden erőnket a revíziós aratás áldott munkájában. Nemcsak a lelkiismeretnek, a gyógyulni akaró testnek is vannak csodái. Bethesda gyógyító tava mellett harmincnyolc évig várta egy beteg, hogy valaki megmozdítsa ágyát és a hullámzó vízig vigye. Várt — és hiába várt. És akkor ő is — mint most mi — hallotta az isteni szót: Vedd föl ágyadat és járj! Nekünk sem szabad tehetetlenül várni más kegyelmére, hanem magunknak kell, végső erőnket meg* feszitve, eljutni a mindent meggyógyító igazság hullámaihoz. Marius XEgy magyar külügyminiszter emlékiratai Bánffg Miklós gróf, az ujabb korszakban Magyarországnak egy éven át volt külügyminisztere, kötetbe foglalta össze visszaemlékezéseinek egy részét. Sajnos, nem a külügyminisztersége idejére esőket, hanem a háború végére, ma jd a forradalom, bolsevizmus és bécsi emigráció idejére eső 1916—19-es évekbeli élményeit. V vérbeli rrómüvész mutatkozik meg ebben u könyvében is elsősorban; mintha soha politikus, diplomata, sőt külügyminiszter nem is lett volna. Sokkal inkább megismerjük e könyvből Bánffyt az embert, a művészt, a festő-rajzolót, a kitűnő irót. Pedig a könyv gerince voltaképpen egy eminens külpolitikai, diplomáciai kiküldetés története. Bánffyt a Székely Nemzeti Tanács küldte ki a forradalom decemberében azzal a feladattal, hogy vegyen fel kapcsolatot az angol kormánnyal, világosítsa azt fel Magyarország helyzetéről, kérjen segítséget s igyekezzék az angolok utján a párisi konferenciát is informálni. Kétségtelenül rendkívül nehéz voll a feladat, amelyei Bethlen István gróf, a Székely Nemzeti Tanács vezére bizotl Bánffyra. Ez a Székely Nemzeti Tanács — mondhatni az ország legjobbjaiból alakult szinte nyomban a forradalom után, azzal a céűkul, hogy az országot — ha lehet még Károlyi Mihályék ellenére is megmentse. Az elnevezés — hiszen nem székelyek is bőven voltak ebben az akkor egyetlen komoly és céltudatosan működő Jársaságban — csak arra volt jó, hogy a figyelmei elterelje róla. Ez a társaság — ha ugylelszik ellenforradalmi csoport — szervezett komoly katonai erőt: a Székelv Hadosztályt; ez kísérelt meg itthon rendel teremteni; ez kezdeményezett eilőiször az öniáilló állammá váM Magyarország részére komoly diplomáciai kapcsolatokat: ez adoll először kibontakozási tervet és programot, ez küzdött a lezüllés, destrukció, majd a bolsevizmus ellen. Ez alakította meg — ugyancsak Bethlen Istvánnal az élén a kommunizmus alatt a bécsi koinitél. hivta életre és támogatta gróf Károlyi Gyula első nemzeti magyar kormányát Szegeden. Ebből a társaságból lettek miniszterelnökök, miniszterek, más politikai vezetők: gróf Teleki Pál, gróf Bethlen István, gróf Bán/fg Miklós, gróf Klebelsberg Kunó, báró felényi Zsigmond, gróf Báduy Gedeon, gróf Khuen-Héderuáry Sándor, Ugrón Gábor, Sebess Dénes, Hegedűt Lóránt, Jancsó Benedek, Gaál Sándor, Bartha Albert, B'irtha Lajos és Kmtochvill tábornokok, Eckhardi Tibor, báró Bán ff y Zoltán, a Barcsayak, Bernády György, Kabos Ferenc és még sokan mások. ők bízták meg az első s akkor rendkívül nehéz diplomáciai feladattal Bánffy Miklóst. Egy elérhető semleges államban Stockholmban — kellett volna felkeresnie az akkori angol követet Esmé Howardot — jelenleg Anglia washingtoni nagykövetét — s az ö közvetítésével megteremteni a magyar-angol összeköttetést s informálni az Ötös tanácsot. Ezt a kiküldetést, ezzel kapcsolatos rendkívül érdekes élményeit, viszontagságait beszéli el Bánffy, színesen, élvezetesen, tele nagyszerű megfigyelésekkel, intim visszaemlékezésekkel a ileplezet.len őszinteség .hangjám egy vérbeli iró szellemességével és stílusművészet ével. Azt hisszük, még nagyobb sikerre számithalna, ha a következő mozgalmas évekről is közreadná visszaemlékezéseit — amikor már elsőrendűen vezető pozícióban állott - , egy hasonló kötetben, mint amelyet most ad elénk az Erdélyi Szépmíves céh kiadásában Kolozsvárról. Udvardy Miklós ELŐFIZETŐINKHEZ! A „Magyar Külpolitika" szerkesztősége azzal a tiszteletteljes kéréssel fordul előfizetőihez, hogy amennyiben a lapot nem kapnák pontosan, haladéktalanul szíveskedjenek bejelenteni kiadóhivatalunknál, hogy nyomban intézkedhessünk a sérelmek orvoslása iránt.