Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 8. szám - A második békekonferencia előtt

1932 augusztus MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 Olvasóinkhoz A Magyar Külpolitika, a Magyar Revíziós Liga hivatalos lapja, tizenkét éven át mindig hiven igyekezett feladatát teljesíteni: ápolta a hitet a jobb jövendőben és harcolt a magyar igazságért. Most, mikor a revízió szent eszméje világszerte diadalmasan nyomul előre, fokozottan kell eleget tenni hivatásunknak. Hogy pedig ezt a mostani nehéz válságban megtehessük, az eddiginél is nagyobb mértékben van szükségünk olvasóink szeretetére és ragaszkodására. Mindenkit, aki együttérez velünk és részt akar venni nagy harcunkban, arra kérünk, fizessen elő lapunkra. Erőnk csak akkor lesz elegendő, szavunk csak akkor lesz elég hangos, ha mögöttünk híveink nagy tábora áll. A Magyar Külpolitika minden egyes olvasója, előfizetője : egy tapodtat jelent a régi Magyarország földjéből. Minden hívünk és barátunk honfoglaló is egyúttal. Külföldi, szegénysorsu magyaroknak és vagyontalan magyar egyesületeinknek lapunkat díjtalanul küldjük meg. Idegennyelvü mellékletünket és idegennyelvü kiadványainkat ugyancsak ingyen küldjük meg hazánk külföldi barátainak, hogy felébresszük a világ lelkiismeretét. Ehhez a számunkhoz postai befizetési lapot mellékelünk. Kérjük, szíveskedjenek azon megújítani jelőfizetésüket. Minden példányhoz mellékelünk befizetési lapot, azoknak az előfizetőinknek példányaihoz is, akik már megújították előfizetésüket, vagy még nem járt le előfizetésük. Ezek az előfizetőink a postai lapot ne tekintsék fizetési felszólításnak, hanem esetleg a következő alkalommal használják fel. Lapunk előfizetési dija félévre 9 pengő, egész évre 18 pengő. A MAGYAR KÜLPOLITIKA szerkesztősége és kiadóhivatala A második békekonferencia előtt aug. 15. Mikor hajó jár éjszaka viharos tengeren, utas és hajós egyformán közelinek érzi a pusztulást. Megvirrad és a hajó még mindig a szél és hullámok játéka. Az utasok remegnek, de a hajós, aki a szél és tenger járását ismeri, már tudja, hogy — bár a hajó még vadul táncol fel s alá hullámhegyről hullámvölgybe, — a vihar már kiadta mérgét és múlófélben a veszedelem. A viharok, amelyeket a háborútól kezdve a mai napig áléltünk, Európának gazdasági és kulturális életét egyaránt az örvényben való elmerüléssel fenyegették. Minden nép és minden ország külön akarta megmenteni a maga életét és a maga vagyonát. A fejvesztett menekülésnek ebből a szerencsétlen módjából olyan zűrzavar keletkezett, amely szinte reménytelenné tette a partrajutást. Ami ebben az esztendőben történt a válság elhárítására : a véget nem érő konferenciák és a különböző országokban való választások, agenfi konferenciától kezdve a vasárnap lezajlott német birodalmi gyűlési választásokig, első pillantásra szintén kevéssé hizlaló jövendőt Ígérnek. Ha azonban a viharnak még mindig tartó zúgásán tul vizsgáljuk az események áramlását, a tapasztalt szem a csillapulás első jeleit már észreveheti. Ha az idei konferenciák és választások nem is hoztak kézzelfogható eredményt, mégis tanúságot tettek arról, hogy a közös baj a világ népeivel megérttette a közös akarat és közös erőfeszítés szükséges voltát. A konferenciák és választások nem hoztak pozitív eredményt, azonban egyik sem zárta el az utat a nagy válságnak az együttműködés szellemében való megoldásától. Ha a legutóbb lefolyt nagy eseményt, a német birodalmi választás eredményét nézzük, amely megelőzően olyan sok nyugtalanságot rejtett magában, azt kell megállapítanunk, hogy a német nép is bele akar illeszkedni az együttes munkába és sem belső, sem külső politikájában radikális elhatározásokkal nem akarja kockára tenni, amit eddig a zűrzavarból való kibontakozás utján elért. A nemzeti gondolat erős előretörése — ha megfelelő józansággal párosul — nagy mértékben hozzájárul a német birodalom nemzeti és állami létének megalapozásához. A német nép többsége nem akar visszatérni az elmúlt korszakok terjeszkedő politikájához, hanem a nemzeti gondolatot belerejének gyarapítására akarja fordítani. A jelenleg még vadul szembeálló ellentétek harcát meg fogja vívni a német nép anélkül, hogy negbontaná belső egységét és anélkül, hogy ezzel külső veszedelmet zúdítana magára. A jóvátételi kérdés kiküszöbölésével Németország megkapta jövő fejlődésének lehetőségét, nem tételezhető fel, hogy most saját határain belül polgárháborúval idézne fel az elmultaknál is sokkal nagyobb veszedelmet. A világ többi népe is világosan látja már, hogy nincs külön jóvátételi, nincs külön leszerelési, nincs külön pénzügyi, gazdasági és revíziós probléma, hanem csak egyetlen probléma van : Európa megmentése. A lausannei. a genfi és az outavai tanácskozások, amelyek egy-egy részletkérdésre szorítkoztak, ha jó irányban fogtak is hozzá a munkához, végleges eredményt nem hozhatnak. Az októberre tervezett londoni világgazdasági konferencia pedig, amelynek tárgyai közül a háborús adósságok kérdésének megvitatását kizárták, ilyen körülmények között szintén meddőségre van kárhoztatva. A lausannei szellem és a nyomában támadt megegyezés, amely mostmár Anglia és Franciaország mellett Európa többi államainak nagy részét összeköti, szintén abból az érzésből fakadt, hogy a közös baj csak a maga egészében és csak együttesen orvosolható. Ez az európai összefogás máris érezteti jótékony lelki hatását. Ezt az európai összefogást kezdetben az amerikai közvélemény egy része ugy tekintette, mint a fizetni nem akaró adósok egységes arcvonalát az Egyesült Államokkal szemben. Csakhamar rájöttek azonban, hogy Európának Amerikával való szembeállása gazdasági téren érvényesítve minden háborús adósság elengedésénél nagyobb kárt okozna az Egyesült Államoknak. Az Egyesült Államok deficitje a most elmúlt pénzügyi évben majdnem három milliárd dollárt tesz ki és ez