Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1931 / 8. szám - Justice for Hungary . . .
1931 augusztus' MAGYAR KÜLPOLITIKA /JUSTICE FOR HUNGARY... Irta KARA JENŐ, a Magyar Aero Szövetség ügyvezető alelnöke Vájjon hányszor olvastuk ezt a nevet, amióta Endresz és Magyar sikeres óceánrepülésük ulán Bicske mellett, székesfővárosunk határában leszállottak. A bravúros teljesítmény igazságért kiált meggyötört hazánk számára, de vájjon tudjuk-e mindannyian, hogy melyek azok az igazságtalanságok, amelyeket ellenünk Trianonban elkövettek. A trianoni békeszerződés a vak gyűlölet müve, amely minden józan megfontolást nélkülöz és lábbal tapossa a jogot és igazságot. Megcsonkították határainkat, amelyek egy évezreden át védőbástyái voltak Európa kulturális fejlődésének. Feldaraboltak egy gazdasági egységet, amely igen jelentős tényezője volt Európa gazdasági egyensúlyának, ma pedig melegágya a nyomornak és nélkülözésnek. Elszakították tőlünk sok millió testvérünket és kiszolgáltatták őket oly önkényességnek, amely a kisebbség jogait semmibe sem veszi és olyan elnyomást gyakorol, amilyenre Magyarország ezeréves történetében nem találunk példát. De most nem ezekkel az általános problémákkal óhajtok foglalkozni. Ezekkel foglalkoznak mások, világhirü politikusok, jogászok, közgazdászok, neves koponyák, akik nálam sokkal hivatotlabbak arra, hogy ezeket a kérdéseket helyes megvilágításba helyezzék. Ellenben annak, hogy kiáltásunkat az Igazságért a repülőgép motorjának érces hangján kiáltottuk bele a nagyvilágba, van még egy igen fontos oka és pedig az, hogy a trianoni békeszerződés a magyar aviatikát is oly jogtalan korlátozásokkal sújtotta, amelyek arcunkba kergetik a vért és minden megmozdulásunkat e téren haszontalanná teszik. Tekintettel arra a nagymérvű tájékoztatlanságra, amely a még mindig érvényben lévő korlátozások tekintetében világszerte még szakkörökben is tapasztalható, szabadjon megragadnom az alkalmat arra, hogy röviden ismertessem azokat a fejleményeket, amelyek a mai állapotokhoz vezettek és amelyek nagyon érthetővé teszik, hogy az óceánrepülés merész gondolata a nyomasztó gazdasági viszonyok dacára is éppen az aviatikai körökben talált fanatikus apostolokra. Magyarország a világháború összeomlásának időpontjában önálló aviatikával nem rendelkezelt. A monarchia közös repülőcsapatának szervei és intézményei csak egész jelentéktelen részben nyertek Magyarország határán belül elhelyezést. A csonka határokon belül pedig úgyszólván semmi sem maradt a volt magyar-osztrák monarchia aviatikai berendezéseiből. A trianoni békeszerződés 128 és következő paragrafusai alapján a nagykövetek tanácsa által kirendelt légügyi ellenőrző bizottság ennek dacára könyörtelenül megsemmisilett mindent, amit a forradalom és román megszállás meghagyott és amit mi a világháború összeomlása után azért építettünk, hogy a polgári aviatika első, szerény alapjait megvessük. Goromba hiba és szégyenletes rövidlátás volt ez az aviatika gazdasági és kulturális jelentősége szempontjából, amelyet még jobban fokoztak azok a technikai korlátozások, amelyek a »párizsi egyezmény« elnevezés alatt láttak napvilágot és amelyek a trianoni békeszerződésnek kizárólag csak a katonai aviatikára vonatkozó tilalmait a jog és az igazság legbrutálisabb mellőzésével a kereskedelmi és sportrepülésre is kiterjesztették. Ezek a technikai korlátozások a diktátorok legnagyobb meglepetésére a repülőgép-építés technikájában egész uj irányzatot teremtettek. Ennek következménye volt azután nemcsak az, hogy ezeket a korlátozásokat a légiforgalomra vonatkozólag teljesen megszüntették, inert hisz a forgalmi repülőgép építésében érvényesülő uj irányelvek azokat teljesen feleslegesekké tették, hanem az is, hogy a légiforgalomban a gazdaságosság és üzembiztonság követelményei az eddiginél sokkal fokozottabb mértékben érvényesülhettek. Ezzel szemben az igy módosított »párizsi egyezmény* igen jogtalan és mostoha elbírálásban részesítette a motoros sportrepülés ügyét,* amidőn arra vonatkozólag — egy oly időpontban, amikor már annak gazdasági, kulturális és nemzetvédelmi jelentőségét a legkiválóbb szakemberek világszerte propagálták — azt a tilalmat léptette életbe, hogy hazánkban a motoros sportrepülést közpénzből támogatni nem szabad. Amig tehát ez a módosított egyezmény a légiforgalom tekintetéhen végleg kimondotta, hogy csak olyan repülőgépek tekinthetők katonai rendeltetésű * (Hangsúlyozom, hogy a szóbon lévő korlátozások kizárólag csak u motoros sportrepülésre vonatkoznak, meri a békeszerződések megkötése idejében a motorhélküli repülés majdnem ismeretlen fogalom volt és mivel annak közvetlen katonai jelentősége nincs. És ezért teljesen érthetetlen az, hogy az illetékes hatóságaink éppen a párizsi egyezményre való hivatkozással éveken át elzárkóztak az elől, hogy legalább a motornélküli sportrepülést megfelelően támogassák, ha már a motoros rejndösportot nem támogathatják. Költségvetésünkben c célra még ma sincs egy fillér sem előirányozva. A szerző.) Kara Jenő a Magyar Aero Szövetség ügyvezető alelnöke