Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 8. szám - Justice for Hungary . . .

1931 augusztus' MAGYAR KÜLPOLITIKA /JUSTICE FOR HUNGARY... Irta KARA JENŐ, a Magyar Aero Szövetség ügyvezető alelnöke Vájjon hányszor olvastuk ezt a nevet, amióta Endresz és Magyar sikeres óceánrepülésük ulán Bicske mellett, székesfővárosunk határában le­szállottak. A bravúros teljesítmény igazságért kiált meggyötört hazánk számára, de vájjon tudjuk-e mindannyian, hogy melyek azok az igazságtalan­ságok, amelyeket ellenünk Trianonban elkövettek. A trianoni békeszerződés a vak gyűlölet müve, amely minden józan megfontolást nélkülöz és lábbal tapossa a jogot és igazságot. Megcsonkították határainkat, amelyek egy év­ezreden át védőbástyái voltak Európa kulturális fejlődésének. Feldaraboltak egy gazdasági egységet, amely igen jelentős tényezője volt Európa gazda­sági egyensúlyának, ma pedig melegágya a nyomor­nak és nélkülözésnek. Elszakították tőlünk sok millió testvérünket és kiszolgáltatták őket oly ön­kényességnek, amely a kisebbség jogait semmibe sem veszi és olyan elnyomást gyakorol, amilyenre Ma­gyarország ezeréves történetében nem találunk példát. De most nem ezekkel az általános problémákkal óhajtok foglalkozni. Ezekkel foglalkoznak mások, világhirü politikusok, jogászok, közgazdászok, neves koponyák, akik nálam sokkal hivatotlabbak arra, hogy ezeket a kérdéseket helyes megvilágításba helyezzék. Ellenben annak, hogy kiáltásunkat az Igazságért a repülőgép motorjának érces hangján kiáltottuk bele a nagyvilágba, van még egy igen fontos oka és pedig az, hogy a trianoni békeszerződés a magyar aviatikát is oly jogtalan korlátozásokkal sújtotta, amelyek arcunkba kergetik a vért és minden meg­mozdulásunkat e téren haszontalanná teszik. Tekintettel arra a nagymérvű tájékoztatlanságra, amely a még mindig érvényben lévő korlátozások tekintetében világszerte még szakkörökben is tapasz­talható, szabadjon megragadnom az alkalmat arra, hogy röviden ismertessem azokat a fejleményeket, amelyek a mai állapotokhoz vezettek és amelyek nagyon érthetővé teszik, hogy az óceánrepülés merész gondolata a nyomasztó gazdasági viszonyok dacára is éppen az aviatikai körökben talált fanatikus apos­tolokra. Magyarország a világháború összeomlásának idő­pontjában önálló aviatikával nem rendelkezelt. A monarchia közös repülőcsapatának szervei és intéz­ményei csak egész jelentéktelen részben nyertek Ma­gyarország határán belül elhelyezést. A csonka ha­tárokon belül pedig úgyszólván semmi sem maradt a volt magyar-osztrák monarchia aviatikai berende­zéseiből. A trianoni békeszerződés 128 és következő paragrafusai alapján a nagykövetek tanácsa által ki­rendelt légügyi ellenőrző bizottság ennek dacára könyörtelenül megsemmisilett mindent, amit a forra­dalom és román megszállás meghagyott és amit mi a világháború összeomlása után azért építettünk, hogy a polgári aviatika első, szerény alapjait meg­vessük. Goromba hiba és szégyenletes rövidlátás volt ez az aviatika gazdasági és kulturális jelentősége szem­pontjából, amelyet még jobban fokoztak azok a tech­nikai korlátozások, amelyek a »párizsi egyezmény« elnevezés alatt láttak napvilágot és amelyek a trianoni békeszerződésnek kizárólag csak a katonai aviatikára vonatkozó tilalmait a jog és az igazság legbrutálisabb mellőzésével a kereskedelmi és sport­repülésre is kiterjesztették. Ezek a technikai korláto­zások a diktátorok legnagyobb meglepetésére a repülőgép-építés technikájában egész uj irányzatot teremtettek. Ennek következménye volt azután nem­csak az, hogy ezeket a korlátozásokat a légiforga­lomra vonatkozólag teljesen megszüntették, inert hisz a forgalmi repülőgép építésében érvényesülő uj irány­elvek azokat teljesen feleslegesekké tették, hanem az is, hogy a légiforgalomban a gazdaságosság és üzem­biztonság követelményei az eddiginél sokkal fokozot­tabb mértékben érvényesülhettek. Ezzel szemben az igy módosított »párizsi egyez­mény* igen jogtalan és mostoha elbírálásban része­sítette a motoros sportrepülés ügyét,* amidőn arra vonatkozólag — egy oly időpontban, amikor már annak gazdasági, kulturális és nemzetvédelmi je­lentőségét a legkiválóbb szakemberek világszerte propagálták — azt a tilalmat léptette életbe, hogy hazánkban a motoros sportrepülést közpénzből tá­mogatni nem szabad. Amig tehát ez a módosított egyezmény a légi­forgalom tekintetéhen végleg kimondotta, hogy csak olyan repülőgépek tekinthetők katonai rendeltetésű * (Hangsúlyozom, hogy a szóbon lévő korlátozások ki­zárólag csak u motoros sportrepülésre vonatkoznak, meri a békeszerződések megkötése idejében a motorhélküli repülés majdnem ismeretlen fogalom volt és mivel annak közvetlen katonai jelentősége nincs. És ezért teljesen érthetetlen az, hogy az illetékes hatóságaink éppen a párizsi egyezményre való hivatkozással éveken át el­zárkóztak az elől, hogy legalább a motornélküli sport­repülést megfelelően támogassák, ha már a motoros rejndösportot nem támogathatják. Költségvetésünkben c célra még ma sincs egy fillér sem előirányozva. A szerző.) Kara Jenő a Magyar Aero Szövetség ügyvezető alelnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom