Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 4-5. szám - A Dráva nem lehet állandó gazdasági határ

33 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 május. A Dráva nem lehet állandó gazdasági határ — A Magyar Külpolitikai kiküldött tudósítójától. — Pécs, május. ('.sonkamagyarország határszélén körültekintve, Pécs, Baranya területe valamennyi törvényhatóság teriiletét meszsze felülmúlva, hosszú évszázadokon keresztül a gazdasági életnek számtalan erezetével fonódott össze a vele szomszédos és a trianoni cölöpökkel immár töhb mint tiz év óta elkülönített Drávántullal. Trianon igazságtalanságának gazdasági téren legégbekiáltóbb bizonyítékát szolgáltatja a Dráva, mint drótszöges akadályokkal és vámfalakkal beszegett politikai és gazdasági határ. A Dráva nem lehet gazdasági határ, még pedig azért, mert azt a két partján élő nép történelmi együttélése folytán gozött 30—40 segéddel. Termékeikre Dunántúl, Bácska és Szlavónia sok milliós földmíves népe alkuszik az országos vásárokon. Az önálló kikészítő iparosok hatalmas serege dolgozik a drávamenti baranyai községekben a változatos viseletű jó módban élő földmives lakosság szükségleteinek kielégítésén. A falusi kisiparos társadalomnak, az egész ország területét tekintve, a Dráva mentén voll az igazi eldorádója. Mindebből természetszerűleg adódik a fürge és hatalmas forgalmú kereskedelemnek biztos egzisztenciája. Pécs kereskedői osztották szét a nagy- és kisipar sok millió értékű produktumait és ök irányították Fiuméből a hatalmas A pécsvidéki szénbányák telepei. a jó szomszédság és testvéri viszony a nyelvhatár jellegétől is megfosztotta a túlsó partra sürün letelepedett magyarság és az. ideszivárgott horvátság révén. Pécs-Baranya Istentől bőkezűen megáldott kultúrnép* teli marokkal szórta szét a világba a reá bizott televény és természeti erőkben gazdag anyaföldben rejlő kincseit. — Pannónia söre uralta mindenkor a Dunántúlt, Bácska és Szalvónia fogyasztó piacát egész Boszniáig. Tökéletes és modern berendezésű bőripara a legkényesebb nyugati izlésii piactól egészen a földmives nép tömegfogyasztásáig ugyanakkora felvevő teriilettel bírt, mint Ízletes söre. Sül ii világhírű Hamerli kesztyüipar az egész Monarchia piacának legjobb márkájú szállítója volt. A Zsolnai majolika és kerámia a földgömb minden nagyigényű kulturpontján ma is féltve őrzött műkincs. A Littke pezsgő és a villányi borok, mint patinás márkájú italok az egész Monarchiában közkedveltek. A Pécs-vidéki szénbányákból naponta 200—250 waggon, — minőség, kalória és tisztaság tekintetében, a hazai viszonylatban legjobb szén futott, főleg délre. Pécs, Dunántúl. Bácska és Szlavónia gazdag ipari és földbirtokos családjainak asztalára a hatalmas méretű és modern pécskörnyéki kertészet szállította remek primörjeit és csodás virágait. Vasiparának teljesítőképessége Budapest után következett. Finom famegmunkáló ipara a legkényesebb igénveket elégítette ki bútorban, tartós szekerekben, könnyű hintókban és kecses homokfutókban. Fejlett építőipara számára állandóan több mint 1000 munkás dolgos keze állította elő a szükséges téglát és mészkövet. A felsorolt főbb iparágak csaknem mindegyikében a hatalmas gyárüzemek mellett bőségesen talált megélhetést a kisipar, annyira, hogy Pécsett számos önálló iparos dolbarcsi raktárházakba érkező gyarmatárut és a hires boszniai szilvát az egész, ország területére és Horvátországba is. Az ipar és kereskedelem a Drávántulra és Bácskába, sőt sok esetben Fiúmén keresztül a tengerre is árban, minőségben és gyors szállításban előnyös fekvésénél fogva Budapesttel szemben lehetetlenné tudott tenni minden konkurrenciát. Szlavóniából waggonok ezrei szállították ide a végtelen kiterjedésű erdők izmos szálfáit, nyersen, vagy félig feldolgozva. Valóságos faraktár volt a Dráva magyar partja. Allatok nyers bőrei a cserző nyersanyaggal együtt érkeztek a Drávántulról a pécsi bőrgyárba. Még Szlavónia szemesterinényeinek tetemes részét is a baranyai malmok őrölték és használták fel sertéshizlalás céljaira. A tranzitó kereske dök. vásárosok és búcsúsok Mohácson a vendéglöipar számára szinte kivételes előnyöket biztotitottak. Volt azonban ebben a lüktető egészséges életben Isten jóvoltából még egy gazdasági tekintetben is szinte csodaforrása Baranyának, Mária-Gyüd, mint bucsu járóhely, a vele szomszédos Harkány gyógyfürdővel. Nemcsak Baranya és a környékező Dunántúl katolikusai, de Ráeska mélyen vallásos bunyevácai is itt adtak találkozót az évenként mégis métlődő búcsújárások alkalmával, a vallásos testvér-horvát néppel. Hosszú napokon tízezrek vonultak gyalogszerrel Mohácson, Eszéken keresztül a poros baranyai országutakon Gyüd, majd Harkány felé. Ennek a szervesen kiépített egészséges gazdasági életnek voltak megalapozói, támogatói és őrzői Pécs-Baranya pénzintézetei, elsősorban a Pécsi Takarékpénztár, amelyek mindenkor aggály nélkül, egyformán segítették elő a vállalkozásokat és vettek részt a közgazdasági élet irányításában a Dráván-innen és a Dráván-túl.