Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 2. szám - Nemzetiségi hősök a titkoslevéltári aktákban

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 február Nemzetiségi hősök a titkoslevéltári aktákban A Magyar Külpolitika legutóbbi számában Pékár Gyula ..A genfi játék " cimmel őszinte és gondos tájékozottsággal világítja meg a háborús bűnösség problémáit. Hogy végre tovább juthassunk, egészen a végcélig, össze kell gyűjtenünk valamennyi régi és uj adatot a leplezett, vagy jogtalanul titkolt tárakból is. Még pedig rendszeresen és bizonyíthatóan, történelmi precedensek és aktuális példák vetitőlencséin átsugarazva. Most itt csak a nemzetiségi hősök közül néhánynak az igazi arcát mutatjuk meg, vakító harag nélkül, hiteles akták történelmi távlatából. Amikor Szabadkán városrészt neveznek el Gavrilo Principről. sőt már uj virágok díszlenek a szarajevói gyilkos hősi szobrán, csodálkozni se lehet azon a piedeszlálon, amire a nagy elődök. Gaj vagy Húrban jutottak. A bécsi Haus-, Hoj- und Staatsarchiv okmányainak tömege szól „önzetlen szláv hazafiakról". Hosszú névsorukból ide csak egy nevet hozok, a Gaj Lajosét, mint aki az illirizmus megteremtőjeként szerepelt. Életrajzokból tudhatjuk, hogy mennyire propagálta a szláv egységet, főképp a horvát-szerb testvéresülést. Tőle ered a jelszóvá tett kifejezés, amely szerint illir a horvát nyelvnek igazi, helyes neve. Megalapította a Novitie lllisrske című lapot s 1848-ban mint horvát vezér tünt föl. Szajkóhistórikusok azt irták róla, hogy önzetlen hazafiság Fűtötte, szabadságvágy gyújtotta föl benne a forradalmi — de csak velünk szemben forradalmi — tüzel. Gaj Ljudevit Bécsből kapott szennyes pénzt. Nem egyszer kért. Nyugtáit megtaláltam a levéltárban. És a bécsi magyar kancellária vezetője ajánlotta, még pedig azzal a megokolással, hogy Gaj a magyarság túlkapásait visszautasította és i Ausztriával szemben) engesztelőén működött, miért is az (1847-iki) országgyűlés előtt és alatt munkássága fokozott jelentőségű. Az államtanács, vagyis a kamarilla nagybefolyásu tagja, Kübeck és Metternich szintén megokoltnak találták Gaj pénzkérését. Óvatosságból annyit tettek hozzá, hogy ne egyszerre, hanem évenkinl kapja s csak három évre szavazzák meg, hogy ezáltal Gajt a kormányérdeki'khez kössék. (. . . um an die Regierungsinteressen zu binden.' i A levéltárban ilyen cimen található az aktacsomó: Z. 1000. ex 1847. Staatskonferenzakt. Kübeck előterjesztési'. 1847 okt. 13. Szószerint: . . . zur Unterstützung seiner vveiteren. . . polit. Wirksamkeit eine Aushilfe von 12.000 fl. CM. bewilligt werden möge, indem ihm diesfalls vom Hofkammerprásidenten (Kübeck i und vom Staatskanzler (Metternich) positive Verheissungen zu Theil geworden seien. Metternich elmondta, hogy Gaj már 1846 tavaszán és 1847 nyarán az ü tudtával beutazta Szerbiát s „nagyon érdekes jelentéseket iett", vagyis spionkodott. Metternich ajánlotta, hogy ezekért még külön 1000 forintot adjanak. A császár 1817 október 31-én alá is irta a Gaj ügyében (•lejt' rakott ..Resolutionsent\vurf"-ot. * Ugyanakkor a magyar kancellária vezetője Deák Ferencről azt jelentette, hogy mennyire veszedelmes (,,. . . bei seinem grossen Ansehen und Talente zu den schadlichsten Gegnern der Regierung gehört"). Pénzt is kért, hogy vesztegetés utján akadályozzák meg Deák és más magyarok megválasztását. Már 1847 október 5-én fölvett a lélekvásárlásra 40.000 forintot, amint a 190. számú „sehr gebéim -okirat bizonyítja és hat nap múlva ugyanannyit. Ha a Batthyány-kormány idején tudta volna Gaj és társai viszonyát Bécshez, nem érte volna oly szörnyű meglepetés, amikor az uralkodó megbélyegezte báró Jellachich Józsefet és pörbefogatását is aláirta: de Innsbruckból visszatérve, már ezt irta a horvát vezérnek: Atyai szivemnek különös megnyugvására szolgál. hogy attól a Ítéletemtől visszatérhetek, amellyel június 10-ikén az ön ellen való vizsgálat s báni méltósága és katonai szolgálata alóli fölmentése ügyében oly vádak alapján hoztam, amelyek önnek ténylegesen bebizonyult hü ragaszkodása teljesen megcálfolvák. * A magyar szent korona területén Gaj a szabadságharc után még 22 évig. Húrban pedig 38 évig élhetett nyuga lomban, háboritás nélkül. Húrban Josef Miloslav, amint tudjuk, 1848-ban a „szlovák nemzeti mozgalom" vezére lett és bécsi pénzen, osztrák területen összeszedett haddal tört be a magyar földre, ahonnan főkép Beniczky Lajos fölvidéki kormánybiztos verte ki. Steier Lajos történetíró, a tót kérdés legkiválóbb ismerője, aki Beniczky emlék iratait fölfedezte, mindenkinél jelentősebb adatokat közöl a fölvidéki eseményekről. Kikutatta Húrban eredeti leveleit is, amelyek ép elég önleleplezéssel szolgálnak. Hurbán még Bozsena nevü leányának intézeti költségeit is a bécsi uraktól kérte levélben és személyesen sokféle cimen kunyorált pénzért a bécsi rendőrminisztériumban. A szabadságharc után Sturral és Hodzsával együtt Haynau megbízásából járta be Felsőmagyarországot, hogy ,,a tót nemzetet visszatérítse és a megbízhatatlanokat leleplezze". Sok száz derék tót és magyar jutott igy börtönbe s évekig szenvedtek Olmütz, Kufstein, Spielberg hírhedt falai közt. Még tiz évvel a rémuralom után is vészes akciókkal próbálkozott a lefizetett nemzetiségi hős a magyarokkal szemben. A protestáns pátens miatt támadt hangulatban Bécs újra a nemzetiségek utján akart nyomást gyakorolni a nyakas magyarságra. Húrban 1860 december 8-ikán újra árulkodott Bécsben, hogy a magyarok forradalomra készülnek s ezért tót nemzeti tanácsot kér, továbbá bizonyos teriiletek szigorú megszállásái. Pár hét múlva ujabb intrikus beadványban javasolja külön Slovakei megalakítását ezzel a megokolással: — ... wenn die Magyarén sich einer Revolution in die Arme werfen sollten, ihnen den ganzen Einfluss auf die Slovakei auf ewige Zeiten zu benehmen, glaube ich, ist die dringendste Aufgabe der österreichisehen Regierung Uj osztrák tartomány lett volna a Slovakei, amely képviselőit Bécsbe küldte volna, a Reichsrat-ba. * A világháború után ugy látszott, hogy végleg megnyílnak a bécsi levéltárak, amelyek annyi nemzetiségi hős nyugtáit őrizték. Egy csomó adatot közöltem 1920-ban a Titkos rendőrség és kamarilla cimü könyvemben. Kiderült, hogy Bécs 1867 után, tehát az „alkotmányos korszak" éveiben is kapott pénzért spicli-jelentéseket. (Jókairól például még a nyolcvanas évekből is találunk kémjelentést.! Következett a csehek legjellemzőbb eljárása. A kiéhezett, aggódó bécsiek zsírt és lisztet olyan föltétellel kaptak, hogy a csehek elvitték a 2400 darabból álló „karlsteini" levéltárat, de minden olyan kompromittálé) iratot is, amely a világháború alatt került az archívumba. Szerencsére sikerült egy csomló fontos aktát előbb lemásolnunk és lefotografálnunk. Beültették hivatalnokul és „tudományos kutatóul" válogatót embereiket. Tiszta magyar aktát is sokszor azért nem bírtunk megkapni, mert cseh kutatónál volt. Mi még a Kunsthistorisches Museumból sem tudtuk mind a mai napiy visszakapni a bennünket jogosan megillető történelmi értékeket. Egyedül a levéltári Kossuthakták, amelyek a befalazott főutcái rejtekhelyről harács utján jutottak föl a rémuralom idején, kerültek haza, miután a csehek revízió alá fogták — de Prága mindent megkapott. Föl is használták már nem egyszer. Jó pár cseh politikus váratlanul elnémult, amikor némely okiratok publikálásával fenyegették meg, sőt egyetmást köz/é is tettek, ha presszió szüksége látszott. A többi chevalier sans peur et reproche maradt — egyelőre. Tábori Kornél