Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 11. szám - A felvidéki magyarság és a csehszlovák iskolapolitika. 1. [r.]

s MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 november népességű területeit nem vették eh, »« magyarok különben is /anyákon és mezővárosokban élnek, amely utóbbiak nagyrész? nem más, mint az utak mellé épített házak hossza sora, melyek között ott sétál a csorda«. »A város névre egyedül Budapest méltóéi Egy másik könyv szerint, a magyar nem régi, müveit nyelv, irodalma nem hires, a magyar nyelv el van szigetelve Európában, nincs múltján. »A magyar nyelvel csak egy kaszt politikai erőszaka védte s nem fejez ki eredeti műveltségen. Nem egy könyvben található az, hogy »M'agyarország ma köztársaságit, mint »Ausztria, a volt osztrák hercegsége. A sok közül csak egy pár kiragadott szemelvény is tisz­tán elébünk tárja azokat az okokat, amelyek ilyen kultur borzadályokat szültek Európa jelenleg vezető államának iskolai tankönyveiben és egyéb ismeretterjesztő kézikönyvei­ben. Az egyik ok bennünk rejlik. Nagyon kevés figyelmet fordítottunk a múltban arra, hogy külföldön miképen vélekednek rólunk. Ez a régi nagy mulasztás volt az egyik szülőoka a trianoni békeszerződésnek is. A másik a francia felületesség, amely sok és nagy áldozatába került már a francia népnek. .1 harmadik a szemfüles tolvajok munkája, akik a kulturá­ltan hátramaradottak lévén, kukul, mód jóra viselkednek és minden alkalmat megragadnak arra, hogy a könnyen, rab­lás utján szerzett kincsek élvezetét már eleve minél tovább biztosítsák maguknak A magyar nép csak a legnagyobb hálával kisérheti azt a munkát, amit a Magyar Paedagógiai Társaság jeles mun­kásai megkezdték és minden erejével támogatnia kell a kormányhatalomnak is ezt az áldozatos munkát, amely nek végcélja Magyarországot az európai népközösségben az őt megillető piedesztálra emelni. Igazságos a cél és roég igazságosabb az eszköz, éppen ezért teljes bizalommal és reménykedéssel kisérjük és várjuk ennek az igazságos munkának a diadalát. M. J. Történelem a világháború után Az iskolában, sajnos, mindnyájan ugy tanultuk a történelmet, hogy a legutóbbi évek tárgyalása már elma­radt, azon a cimen, hogy ezekről az eseményekről a történelem még nem ítélkezett. Márpedig mindnyájun­kat éppen ez az Ítéletre váró poranyag érdekel legin­kább, amely a mi nemzetünknek és a mi egyéni sorsunk­nak is izgalmas életpöre. Mi a történelmet tulajdon képpen a jelenünk megértése végett tanuljuk, mi a nemzeteknek a világháború utáni, a legmaibb arcké­pére vagyunk legkiváncsibbak. Ezért fogadjuk élénk érdeklődéssel Vaska Gézának füzeteit, a hosszú eszten­dők óta politikával és külpolitikával foglalkozó újság­írónak igazán hézagpótló vállalkozását. Vaska Géza arra vállalkozott, hogy az egyes országoknak háboru­utáni legújabb történetét és jelenkori állapotát rajzolja és rajzoltatja elénk egy-egy szakiró tollából, ahogy a történelmet tanító tanárt és tanuló diákot s az egész közönséget legjobban érdekli. A vállalkozás, amelyet a m. kir. külügyminisztérium sajtóosztálya 36.338/931. szám alatt hasznos és hézag­pótlónak ismert el, eddig Spanyolország. Nagy-Britannia, Románia és Észtország háboruutáni történetét adta közre rendkívül olcsó áron, füzetenként 50 fillérért. Közelebbről Jugoszlávia és Csehszlovákia története jelenik meg. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisz­térium kebelében működő Országos Ifjúsági Irodalmi Tanács a füzeteket alkalmasnak találta arra, hogy a középiskolák könyvtárai beszerezhessék. A füzetek meg­rendelhetők Vaska Géza szerkesztőnél (Budapest VI., Aradi-utca 8), de kaphatók a nagyobb könyvkereskedé­sekben is. Magyar művészet kiillöldön # DR. HUBAY JENŐ Zeneakadémiai szobájában fogadott és nyilatko­zott kérdésünkre Hubay Jenő, a világhírű hegedűmű­vész, zeneszerző, dirigens, az Orsz. Magyar Kir. Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola főigazgatója. Az általános helyzetről hozzáintézett kérdésünkre igy válaszolt: — Első megállapításom, hogy egy művész sohasem politizáljon. Ez nem vezethet jóra, sem az egyén, sem országa szempontjából. Hogy mennyire igaz és helyes a megállapí­tásom, álljon példaként, ho.gy a trianoni békekötés után Hubay Jenő, a Felsőház tagja a Zeneművészeti Főiskola főigazgatója úgyszólván én voltam az első magyar művész, ki az utód­államokban hangversenyezett, aki a magyar művészek későbbi sorozatos szereplései számára a jegel megtörte. — Dolgozni a felfokozott munkabírás legvégső hatá­ráig. Megmutatni, hogy ez az ország mily hatalmas tehetség­mennyiséggel rendelkezik. Látja kérem, ez talán a hiba. Nálunk oly rengeteg a tehetség, — minden téren — hogy nincsen mód valamennyiük elhelyezkedésére. A sors kegyet­lensége folytán művészi viszonylatban számbajövő városain­kat elvesztettük. Amelyek megmaradlak, valamennyien úgy­szólván határszéli városok leltek. A nagymértékben lecsök­kent hazai szereplések mellett, akik itthon maradtak, küzd­jenek itthon a magyar név dicsőségéért. Aki ki tud jutni a külföldre, maradjon a maga hivatásánál, — mely volta­képpen elhivatottság — legyen nemzetének becsületes re­prezentánsa a külföldön és állfon példaként, hogy ennek az országnak mily nagyszerű és kimeríthetetlen tökéfe van — zsenikből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom