Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 9. szám - Diákszövetségből - állam. Észtország megalakulásának története

1931 szcp'.cniber MAGYAR KÜLPOLITIKA 1) HUNGÁRIA LLOYD £llllllllllllllllllllllii|l!ll[[|||||||||||||!IH llllllllllllllllllllllilllllllllillllilllllillililiiiiillilillliilllliiiiilllllllip A mai Fiume Az utasnak, aki akár a tenger felöl, akár a l)elföldről érkezik, Fiume külső képe azt az általános benyomást nyújtja, mintha semmiben sem különbözne attól, amilyen volt 17 évvel ezelőtt, a világháború kitörést- idején. Ha azonban egy kissé körüljárjuk a várost, észrevehetjük, hogy igenis vannak változások. Az utcák általános képe, igaz, ugyanaz; a korzón és a Fő-téren (piazza Dante) még mindig élénk a forgalom, különösen délben és este, a kávéházak népesek, éppen ugv, mint régen, de azért könnyen észlelhető, hogy a' kereskedelmi forgalom apadt, még a kiskereskedelemé is. Vannak ugyan még szép és nagy üzletek, de a legtöbben a boltos csak ásilozik a pult mögött, mert bizony nem sok a vevő és a kereskedelem mindinkább a mindennapi élet szükségleteire szorítkozik. Mindazonáltal Fiume "szépült. Az 1924 március 16-iki olasz annexió után a fascisla kormány minden lehetőt megtett, hogy némileg kárpótolja" a várost azért a csonkításért, amit a megelőző kormányok megbocsáthatatlan könnyelműsége miatt szenvedett. A fascista kormány támogatásának köszönhető, hogy a városhoz vezető utakat kijavították, rendezték és ujakat építettek. Legkiválóbb az abbáziai országút, amelyet tetemesen kiszélesítettek és állandóan jókarban tartják. Ezen az országúton nagy élénkségü az autók és autóbuszok forgalma, amelyek a Trieszttel, Pólával és Isztria belsejével való közlekedést könnyítik meg. Egy másik szép és széles utja Fűimének az, amely a szépen rendezett temetőn keresztül Cosala és Drenova alközségekbe vezet. Uj és gyönyörű épületek emeltettek, mint pl. a corson a Velencei Hitelintézet hatalmas palotája és a kormánypalota közelében épült Nemzeti Biztositó Intézet toscanai stilusu, elegáns palotája. Az állami hivatalok részére a dohánygyár mögött egy egész u j telep létesült, a régi kaszárnya előtt emelkednek a városi hivatalnokok házai, a város külső részén pedig népházak épültek. Két uj templomot is építettek, az egyikei Candida külvárosba, a másikat, amelynek ma még csak a kriptája kész a temető mellett. Ez utóbbi fogadalmi templom, kriptájában azoknak a tetemei nyugosznak, akik Fiume ügyéért estek el. Uj templomokra azért is volt szükség, mert 1920-ben Fiume, amely azelőtt másfél század óta egyházilag a zengi püspöktől függőit, külön püspökségre emelteteti és öt plébániára oszlott, holott előbb az egész város egyetlen plébániát képezett. De emellell a kellemes újdonságok mellett egy nagyon kellemetlen változást is vehetünk észre, még pedig a város területének megcsonkítását. Nem beszélek a város északi halára mentén Jugoszláviának átengedett pár négyzetkilométerről, aminek következtében Drenova a 1 község is kellé lelt osztva, meri azok legalább nem esnek minden nap a szemünk elé, hanem azt*a képtelen halári említem, amely a Molo Cagni ' régebben Mária Terézia) kezdetétől egészen a Susakra vezető Fiumara Ilidig terjed. Szinte hihetetlennek látszik, hogy egy kis téglafal és egy husz méter széles folyócska lehessen a határ két olyan állam között, amelyek egyikének nyugtalansága és rosszindulata állandóan fenyegeti a másik békés nyugalmát. Ez az állapot jórészben — ami talán leheléi lennek tűnik egy név pontatlanságának köszönhető. Ismert dolog, hogy a Fiumara holt ágának a torkolata és a Molo Cagni kezdete között a 90-es években egy uj kikötőmedence létesült, amely arra volt hivatva, hogy a Horvátországból szállilott fái további szállitás céljából a hajóra rakhassák. Ennek az uj medencének keleti rakodópartja a Fiumara kél ága között képződött deltának mesterséges meghosszabbításából alakull. Ez a helytelenül elnevezett kikötő (Baross-kikötői tulajdonképpen nem egyéb, mini a fiumei kikötőnek egy vele szorosan és közvetlenül összefüggő medencéje. Ki gondolta volna, hogy a kikötő elnevezése ennyire fatális tévedésre adjon okot. Mikor ugyanis Olaszország volt szövetségesei által támogatott Jugoszlávia magának követelte a Barosskikötőt, mint szerinte Susaknak integráns részét, az akkori olasz politikusok (Giolitti volt a miniszterelnök, Sforza gróf a külügyminiszter), akiket, ugy látszik, csak az a gondolat serkentett, hogy minél hamarabb véget vessenek a fiumei kérdésnek, anélkül, hogy szükségesnek tartották volna, hogy a dolgok tényállásáról meggyőződjenek, abban a hiszemben voltak, hogy egynéhány kilométernyire távol eső és külön kikötőről van szó, ezért minden aggodalom nélkül átengedték a jugoszlávoknak, nem gondolva arra, hogy ezzel a város területének egy, a házak sorától alig pár lépésnyire eső, tengerparti sávját is átengedték, amely pedig semmi esetre se képezhette volna a vita tárgyát. így jött létre az a képtelenség, hogy a Riva Marco Polon, négy-öt méter távolságra a város házaitól vezet az olasz jugoszláv határ! Egy ilyen határ még megjárna két egyenlő műveltségű és egymás iránt ha nem éppen barátságban, de legalább türelmességben élő állam közölt. Ez a kellemetlen szomszéd ország azonban, amelyet • a háborúban alaposan megvertek, a háború után váratlanul és csodálatosan, szinle hihetetlenül megnagyobbodott és mint a mesebeli béka, amely ökörré akart dagadni, nem elégszik meg azzal, ami neki jutott. Mindig többet akar és imperialisztikus megalomániájában folyton nemzeti (?) területek viszszaszerzéséről ábrándozik, lermészelesen Olaszország kárára. Ezen céljának elérésére bérgyilkosokat pénzel és fegyverez, akik az isztriai és i'riauli határszéli lakosságot állandóan terrorizálják. Ilyen eljárás nielA Tisza gőzösre jelhúzzák a magyar lobogót. Jobbra kalappal a kezében Barta József a magyar tengerhajózás újraébresztöje