Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 9. szám - Diákszövetségből - állam. Észtország megalakulásának története

1931 szeptember MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 Diákszövetségből-állam Észtország megalakulásának története Irta viiéz dr. Horváth Béla Tartu (Dorpat). Miként egy legujabbkori homerosi hőséposz, ugy hangzik a kiváló ifj. Tönisson ajkáról Észtország csodálatos keletkezésének elbeszélése. Pontosan felel, kiváló németséggel, minden kérdésünkre, hisz mint gimnazista harcos részt vett ő is a moszkvai kolosszus elleni emberfölötti küzdelmekben s apja. az hlösebbik Tönisson, kicsiny hazájának sok éven át zseniális külügyminisztere, miniszterelnöke, egyike volt az ország megalapítóinak. Az egész észt nemzet, melynek lélekszáma alig haladja tul Budapestéi, büszkén, vágyódva tekint föl reánk magyarokra: a gazdag rokonra, a nyolcmilliós országra. ///'. Tönisson ragyogó szemmel, biztos öntudattal magyaráz, hisz ő az elnöke az Eesti Üliopilasti Se//s«-nek (Észt Diákszövetség), amelyből voltakép a mai Észtország fejlődött. A szegény, elmaradt észt földmives népet sanyarú sorban tartotta a Német Lovagrend s az a 160 német nagybirtokos bárói család, amely több földnek volt az ura, mint a milliónvi észt parasztság. Német nyelv, német szellem uralkodott ott még 1710 után is, amikor a nagy északi háborúban az ország a Romanovok jogara alá került. Az erős eloroszositás csak a XIX. század legvégén kezdődött, de kevésí eredménnyel — bár fokozott erő szakkal. A müveitek nyelve a német maradt. — Ezért vagyunk mi még ma is részesei és hívei a germán kultúrának — mondja Tönisson. — Az észt nemzeti öntudat már csak alig pislogott a népben, amidőn 60 évvel ezelőtt néhány lelkes dorpati észt diák külön észt diákegyesületet akart alakilani. Ez azonban a német és az orosz diák bajtársi egyesületeknél heves ellenzésbe ütközött s csak majd kétévizedes küzdelemmel tudták elismertetésüket kivívni. De akkor is mint egyesületi szinek viselésére nem jogosult szövetség. — Az egyesületi szalag- és zászlószineinket: a kék-fekete-fehéret apáink, nagyapáink kénytelenek voltak titkon hordani, rejtegetni, annyira üldözték. S az volt a szerencsénk, mert ezek a szinek lassanként az észt nemzeti öntudat szimbólumává váltak. A diákszövetség titkos, majd az 1905-iki orosz forradalom utáni időkben nyílt propagandájának hatása alatt az észt nemzeti öntudat mind hevesebben kezd lüktetni s köveleli népi, faji jogait. — De hogy tudott a maroknyi nép a roppant orosz birodalomtól elszakadni s önállóságát kivívni? — Épp ez a nagyszerű és csodálatos! Mikor a Kerenszki forradalomkor az orosz hadsereg szerlezüllése megkezdődött, Pélervárott két ezred lelkes, fegyelmezett észt nyelvű katonaság állomásozol!, amely szövetségünk tagjainak buzdítására 1917 március 30-án kikényszeritetle az ideiglenes orosz kormánytól az észtek tartományi önkormányzatának elismerését s a tartománygyülés egybehivását. — A július 14-én összeült nemzetgyűlés munkáját azonban a katona- és munkástanácsok meghiúsították. De mikor az oroszok az egész Liv-, Lett-, Kur- és Észtországot a breszl-litovszki békében a németeknek átengedték, a nemzetgyűlés 1918 febr. 21-én délelőtt Révaiban (most Tallinn) jögfenntarUj városi tisztviselő lakóház Fniméban tási és történelmi tényként hirtelen önállónak és köztársaságnak proklamálta az országot. — Estére már bevonultak Révaiba a német csapatok: hazánk önállósága csak fél napig tartolt. Az észt hadsereget lefegyverezték s ez volt részünkre a legnagyobb baj. Mert midőn 1918 novemberében a németek országunkat kiürítették, a védtelenül maradt országba a Narván át beözönlőitek a vörös orosz csapatok. — Megint veszve látszott minden. De az egyetemi és iskolai ifjúság nem adta föl a reményt s bár karácsonykor már az ország egész keleti fele megszállás alatt állott, az ifjúságból kis önkéntes csapatok, zászlóaljak alakultak, amelyek vadászfegyverekkel, a németektől, oroszoktól elvett kevés puskával és néhány ágyúval gerillaharcban addig tartották vissza a különben nem lelkesen harcoló orosz vörösöket, amig Finnországból egy csapat önkéntes s Angliából hadianyag érkezett. — 1919 január elején adta ki Laidoner altábornagy, az észt főparancsnok, a rendelkezést az általános támadásra és február 24-én már jelenthette, hogy az ország területén ellenség nem áll. Kétségtelenül szerencsénkre volt az, hogy Denikin és Kolcsak hadseregének és egyéb orosz fehérgárdáknak támadása a vörösöket épp akkor hozta szorongatott helyzetbe. — De a győzelem megvolt s a határmenti csapataink SZÍVÓS pozícióharcának védelme alatt 1919 április 23-án összeülhetett az alkotmányozó nemzetgyűlés. Még sok súlyos harcot kellett vívnunk a bolsevistákkal, majd a Lettország felől von der Goltz tábornok vezetése alatt újból betört balti német hadsereggel, amig 1919 júliusában a németeket kiűzhettük s 1920 január 3-án Oroszországgal is befejeztük a háborút. — Azóta békében élünk, fejlődünk, kelet felé természetes határaink közt, melyet a hatalmas Peipusz tó és a Narva folyó alkotnak. Az ország egész katonai ereje ott van összpontosítva. — Az egyetemi ifjúság megtette és megteszi kötelességét. Tartuban az idén 3600 volt nőkkel együtt a diákok száma, pedig c város nem sokkal nagyobb Székesfehérvárnál. — Bajtársi szövetségünknek színei pedig mint állami lobogók mindenült büszkén hirdetik az észt nemzet élniakarását. A Pénzintézetek Országos Biztosító Rt Budapest, V., Sas-u. 1. Elfogad, élet-, járadék-, baleset-, tüz-. jég-t szavatossági-, betörések-, lopások stb. elleni biztosításokat.