Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 8. szám - Hány magyar él a világon?

1931 augusztus MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 A NAGY OPERÁCIÓ Gáspár Antal rajza a Magyar Külpolitika számára R TUDÓS PROFESSZOROK: Az operáció kitűnően sikerült, csak a kést felejtettük a beteg hasában... Ausztrália és Óceánia magyarsága mindössze 200 főnyi Nagy Iván becslése szerint, melyet a statisztikusok is a magyar lélekszám legalsó határának ismernek el, a világon 1,203.000 magyar él. Az összeszámolás megtörtént. Tudjuk, hányan vagyunk és hol vagyunk. Mindent összevéve, ma is, mint Széchenyi korában, oly kevesen vagyunk, hogy nemcsak »meg kell bocsátanunk«, hanem segítenünk is kell egymáson. Az Óceániába elszámazott hirmondó magyar, az Amerikába kivándorolt százezrek, a megszállott területen raboskodó milliók, meg milliók és azok a magyarok, akik — áldva, vagy verve — most is itt élnek a honalapító vezérek hajdani sátorcölöpei körül: egy és ugyanazon szivnek vércsöppjei. Tekintsük most már a helyzetüket. Azoknak, akik itthon maradtak, hajlamuk és kötelességük egy uton halad. Nekik, legyen bárminő sorsuk, könnyebb dolguk van az elszármazott magyarokkal szemben, akár azokkal hasonlítjuk össze, akik önszántukból távoztak, akár azokkal, akiket politikai kényszer hajtott uj határok közé. Nem ismerhetik a kéthazáju ember meghasonlottságát. A kéthazáju ember — vájjon lehet-e valakinek két szülő édesanyja? — lelkében és még ki tudja, hányadik leszármazottjának lelkében is, van valami boldogtalan kettősség. Kötelességei vannak itt és ott. Szerettei, reményei, félteni valója itt és ott. »Két vonzás közt reng szive.« Helyzete nem egyszerű. Nem szabad sem hitehagyónak, sem hálátlannak mutatkoznia. Néha a legfájdalmasabb választás elölt áll. Életének gyökerei nem nyúlnak mélyen abba a földbe, ahol él és nem szakadtak ki onnan, ahonnan távozott. Az ilyen ember sorsa nehezebb, de van benne hivatás. A lélektől sok minden kitelik, kettős kötelesség vállalása, kettős teher viselése is. — Mit kapott hazájától, hogy annyit áldoz rá? — kérdezte amerikai barátja Szalay Emiltől, a magyar óceánrepülők pártfogójától. — A legtöbbet, amit kapni lehet: az életemet, —