Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 7. szám - Magyar írók Olaszországban 2. [r.]

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 július Magyar írók Olaszországban Irta Ballá Ignác y n. Közvetlen a háború után egy lelkes fiumei Írócsoport, — akik még mind jól tudtak magyarul — igyekezett uj, modern forditásokban visszaadni több kitűnő magyar iró alkotását. Ez a lelkes mozgalom azonban, éltető oxigén hiányában, ellankadt és az a veszedelem fenyegetett, hogy folytatása nem is lesz többé. Máris évek óta hallgattak a fiumeiek. De ha évekig nem is dolgoztak, — akárcsak a fiumei kikötőben — Fiume megmaradt irodalmi révje a magyar művészetnek. Onnan kerültek ki a múltban és a jelenben is a legkitűnőbb forditók. Valamennyi megérdemelné, hogy elismerő jelzőkkel említsük nevét, de most csak arról az egyről emlékezem meg, akit legutóbb fogadott tagjai sorába a Petőfi Társaság: Silvino Gigante egymaga, az utolsó két esztendőben, több mint tiz magyar regényt ültetett át lelkes, gondos és művészi fordításban olasz nyelvre. Köztük öt Herczeg-regényt (Élet kapuja, Gyurkovics leányok, Fenn és lenn, Aranyhegedű, Északi fény), két Mikszáth-regényt (Szelistyei asszonyok, Vén gazember) és Pékár Gyula Tízezer .mérföldes sárkány«-át. De ezen felül, hatalmas munkásságával Silvino Gigante könyvekben ismertette a magyar népdalokat, a magyar népköltészetet, az eredetivel vetekedő szépségű forditásokban. Eleinte, amíg meg nem szerveződött a fiumei forditó tábor, — kik közül nem egy régen elszármazott Fiúméból — másokkal is meg kellett kísérelni a munkát: az ő fordításukban azonban, tagadhatatlan, az eredeti mü szépségéből sok elkallódolt, mert az illetők csak másodkézből fordítottak és megesett például az is az egyik fordítóval, akinek számára magyar munkatársa előbb úgynevezett nyersfordítást végzett és ő azt átcsiszolta, hogy amikor egy erdélyi iró regényének fordítására kapott megbízást, le is fordította a regényt, persze szintén másodkézből, de a címlapra ezt irta: »Dall'originale transilvano«, vagyis ^eredeti erdélyiből«. Ma más a helyzet: ma pompásan működő fordítói gárdával rendelkezünk, hála a fiumei származású íróknak. De a fordítókon kívül ma már — kiadóink is vannak. A legelőkelőbb olasz kiadók, köztük az y>A1pes«, amely Mussolini müveit és beszédeit adja ki és amelynek elnökigazgatója a Duce öccse, Arnaldo Mussolini, vezérigazgatója pedig a nagy magyarbarát fasiszta képviselő, Ciarlantini. Az »AIpes« régi helyiségeiből, ahol valamikor a »Popolo d'Italia< szerkesztősége harcolt, sőt pontosan abból a kis szobából, amely hajdan Mussolini dolgozó szobája volt, innen indultak el az első olasznyelvü magyar könyvek: alig öt lépés hosszú és két lépés; széles ez a szobácska, amely mint oroszlánketrea zárta egyszer magába azt a le igázó erőt, amely végre utat tört magának és a nagy eszmének, hogy újjáteremtse egész Itáliát. Az íróasztal mögött a falon, aranybetűs emléktábla hirdeti, hogy »itt született meg a fasizmus és ki tudja, talán egyszer e márványtábla mellett a hálás magyarság egy másikat állit elismerésül és hálául Mussolininek és Ciarlantininek, hogy itt adtak először otthont a magyar irók müveinek és innen röppenhetett ki a magyar géniusz először az olasz ég felé... Az Alpes eddig már tiz magyar könyvet adott ki, amelyek között a legelőkelőbb magyar irók müvei szerepelnek. Herczeg Ferenc: Bizánc, Éva boszorkány, Pogányok, Élet kapuja, gróf Bethlen Margit: Mesék a szomorú városból, Tormay Cecil: Emberek a kövek között, Pékár Gyula: Ezüsthomloku vándor, gróf Bánffy Kisbún Miklós: Estétől hajnalig ... A legutolsó kötet, ámely még szinte meleg a nyomdafestéktől, a Novellieri Ungheresi< cimü antológia, amely harminc magyar iró harminc elbeszélésének gyűjteménye, mindegyik előtt az illető iró kis irodalmi profiljával. Egy másik nagy olasz kiadó, >Corbaccio«, — ugyancsak az én szerkesztésemben, mint az *AIpes külön »Hungaria; sorozatot ad ki. Igazgatója Enrico dall'Oglio, hatalmas apparátussal inditotta meg a magyar sorozatot: még megjelenése előtt százezer füzetet dobott a könyvpiacra és a könyvbarátok ezreinek küldte el ingyén azt a zöldfüzetes kiadványát, amelyben közli a »Hungaria« programját és abban a magyar irők rövid jellemzését, főbb müveik jegyzékével. A milánói »Treves«, amely a legelzárkózottabb, de világhírű olasz kiadó, három magyar könyvvel szerepel: egyik az »Ungheria«, Magyarország általános ismertetése, amelyet a »Pro Oriente< felszólítására szerkesztettem, a másik kettő már regény: Herczeg »Aranyhegedűjé t és Mikszáth Vén gazembere«, amelyek a közeli hetekben hagyják el a sajtót. Olaszország legrégibb kiadója, a 350 éves Agncllicég, Aldo Lozza vezetésével, ezévben két magyar könyvet adott ki máris. Ettore Cozzani »Eroica< kiadóvállalata pedig Ady Endre költeményeiből közöl olasz antológiát Brelich-DallAsta szép fordításában és 300 irodalmi portré összefoglalásával érdekes lexikont közöl a ma élő magyar írókról. A milánói kiadókon kivül persze más nagyobb olasz várasok, Torino, Firenze, Bologna, Bóma kiadói szintén résztvesznek a magyar irók és a magyar irodalom propagálásának nagy munkájában. Eddig máris közel félszáz kötet jelent meg Itáliában a magyar irók müveiből és ezek ezer és ezer hívet szereztek "Magyarországnak. A munka pedig folyik tovább és minden reményünk megvan, hogy ujabb egy-két év alatt ez a kis könyvtár eléri a száz kötetet: és igy Itália a jövőben válóban második hazája lesz a magyar íróknak és a magyar irodalomnak. Egy olasz tudós, Rodolfo Mosca, megállapította, hogy a múltban, évszázadokon át, Magyarország Rómától — kezdve a szent koronán — mindig csak kapott értékeket. Hollós Mátyás korában azonban Magyarország már szerephez is jutott a kis olasz államok életében, hogy a mérleg, 1848—49-ben politikai téren, már egyensúlyt mutasson: akkor Monti báró olasz légiója olasz vért ontott a magyar szabadságharcban, mialatt magyar garibaldisták az olasz trikolór alatt harcolnak az olasz nemzeti eszméért. Kulturális téren azonban csak ma kezdünk elérkezni ahhoz a ponthoz, hogy mi is értékekel nyújthatunk a művészetek hazájának, az évezredes kultúrájú olasz nemzetnek; legszebb értékeinket, a nagy magyar irók müveit, nemzeti szépségét, nemzeti gondolatot, örök nagy emberi értékeket. És az olasz nemzet, amely a múltban annyiszor adta tanújelét rokonszenvének, amelynek mi kultúránkat nagyrészt köszönhetjük, szeretettel fogadta a magyar földön megszületett művészetet, ahol valamikor római légiók vetették el a kultúra ősi magját, szeretettel fogadta a mi magyar értékeinket most már saját hazájában,