Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 6. szám - Külföldi tankönyvek magyarellenes irányzata

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 június mára a revíziós munka területén számos oly munkakör akad, amelynek betöltésére éppen ő a leghivatottabb és legalkalmasabb. A magyar egyetemi ifjúságnak a reviziós munkába való egységes szerves bekapcsolására már eddig is számos figyelemreméltó kísérlet történt. Azonban, sajnos, ezek a próbálkozások a legkülönbözőbb okokból kifolyólag csak próbálkozások maradtak. Nem lehet megfeledkezni azonban a külföldi magyar diákságnak munkásságáról, amely ugy szervezetileg, mint egyénileg nagyon értékes tevékenységet fejtett ki, de munkájának hatékonysága a többszörösére emelte volna, ha létezne egy oly szervezet, amely munkája tehnikai nehézségeinek megoldását megkönnyítené és amelyben a belföldi diákság vállalná a munkának azt a részét, amelynek betöltéséhez nem feltétlenül szükséges a külföldön való tartózkodás. így különösen sok nehézség merült tel annak következtében, hogy a nem jogi, politikai vagy gazdasági, hanem egyéb tudományok speciális ágaival foglalkozó külföldi diákok nem tudtak eléggé belekapcsolódni a propaganda-munkába, mert egészen más irányú elfoglaltságuk mellett, alig volt idejük behatóan foglalkozni a békerevizió problémájának számukra idegen jogi, politikai stb. területek kérdéseivel; igy aztán gyakran hangzott el az a panasz, hogy számukra egy reviziós cikk vagy előadás elkészítése annyi időt és energiát jelent, hogy azzal a munkával egy kitűnő szakértekezést tudnának kidolgozni, ami végeredményben szintén nem utolsó eszköze a nenv zeti propagandának, de mai viszonyaink mégis közvetlenebb propaganda-munkát kívánnak elsősorban. Mindezen nehézségek azonban kiküszöbölhetők lennének egy a külföldi és belföldi magyar diákság közt létesítendő oly kapcsolat által, mely a helyes munkamegosztás elvét érvényesítené az ifjúság reviziós munkájának területén. A Mefhosz. pécsi csoportja ez év tavaszán arra az elhatározásra jutott, hogy lépéseket tesz egy ily szervezet létesítése érdekében. A csoport által kidolgozott javaslatot a Mefhosz. ez évi budapesti kongresszusa egyhangúlag határozattá emelte. A határozat szövege a következő: »A Szövetség azon meggyőződése állal indíttatva, hogy a szervezett magyar egyetemi hallgatóság eredménnyel tudna közreműködni a magyar társadalom reviziós munkájában, sőt erre a magyar társadalommal szemben egyenesen kötelezve érzi magát, — a következőket határozza el: 1. A Szövetség mindent el fog követni, hogy a magyar társadalom valamennyi rétegében ébrentartsa és propagálja a békerevizió gondolatál. 2. A Szövetség érintkezést fog keresni a külföldi magyar diákegyesületekkel és módot fog találni arra, hogy belekapcsolódjék azok revíziós munkájába. 3. A Szövetség kapcsolatba fog lépni a reviziós mozgalom szervezeteivel és egyrészt ezek elvi és gyakorlati útmutatásait követve fog munkálkodni a békerevizió érdekében, másrészt szerves kapcsolatot fog kiépíteni a magyar egyetemi ifjúság és a reviziós mozgalom szervezetei közt.« A kongresszus az előkészités munkálataival a pécsi csoportot bizza meg, amely mindent megtett és meg fog tenni, hogy az eredmény az ügy komolyságához méltó legyen. Az előkészités munkái rövidesen befejeződnek. Ezúton kérünk mindenkit, kit az ügy érdekel és ki az egyetemi ifjúságnak a mozgalmát jóindulatú prepozícióival támogatni hajlandó, vagy felvilágosítással szolgálatára lehetünk, forduljon a Mefhosz. Reviziós Bizottságához. (Mefhosz. Otthon, Pécs.) ifj. B. G. / Külföldi tankönyvek magyarellenes irányzata Irta dr. Olay Ferenc A téves vagy hamis ismeretek elterjedése — a politika és publicisztika mesterkedéseitől eltekintve —, főleg a tudást legszélesebb körben terjesztő tankönyvek és segédkönyvek (lexikonok^ útikalauzok) utján történik, igy tehát mérhetetlen jelentősége vari annak, hogy azokban helyes és a valóságnak megfelelő adatok kapjanak helyet. Mert ha szétnézünk a külföldi tankönyvek sorában, megdöbbenéssel arra a megállapításra kell jutnunk, hogy nemcsak ellenségeink, hanem még volt szövetségeseink körében is irányzatos és a tényekkel ellenkező tanítások forognak közkézen. Néhány példával lássuk igazolva ezt a tényállást. Előre kell azonban bocsátanunk, hogy az utódállamokat tárgyaláson kivül hagyjuk, hisz ott fehér holló a vak gyűlölettől mentes tankönyv s a valótlanságok kiküszöbölése a mai felfogás uralma mellett még nem várható. Az osztrák, főképpen átcsatolt-területi tankönyvekben a történeti jog valószínűsítése a tankönyvek egyik főcélja, amellett azonban a magyarság lekicsinylése, a németség elnyomása s az uj állapot nagyszerű voltának kiemelése is tekintélyes helyet követel. Olvashatjuk, hogy »a kemény saintgermaini békének egyetlen fénypontja volt, hogy Burgenlandot Ausztriának Ítélte oda. s a drága szülőföld oly hosszú idő után végre szabad«. A valótlanságok áradatában azt tanítják, hogy 1867 óta a német nyelvnek el kellett némulnia Magyarországon, ahol sem egy német iskolát, sem egy német egyesületet nem tűrtek. Ezt a felháborító hamisítást követi a honfoglaló magyarok portyázásainak irányzatosan erős színekben való ismertetése. A nyugatmagyarországi terület szülötteit: Liszt Ferencet, Kitaibel Pált stb. kizárólagosan németeknek minősitik s magyar hazájukhoz való kapcsolataikat, magyar voltukra önkéntesen tett hitüket elhallgatják. Kiemelik, hogy a nyugati területeket ezer éveri át jogtalanul birtokolták a magyarok, de azért ameddig a német nyelv elhallatszik, addig tart a németség. Elhallgatják viszont, hogy a nyugatmagyarországi terület sem az utóbbi ezer évben, sem azelőtt sohasem tartozott német területhez, hogy ezer éven át megtarthatták német jellegüket, nyelvüket, szokásaikat, ami csakis a magyarság megértő és testvéri viselkedése mellett volt lehetséges. Ha Németország tankönyveit nézzük, oly szomorú tapasztalatra tehetünk szert, amelyet volt szövetségesünktől nem vehetünk oly könnyen tudomásul. A téves adatok mellett — mint például, hogy Liszt Ferenc a sváb Felső-Magyarországból származik, hogy köztársaság vagyunk —, a valósággal homlokegyenest ellenkező megállapításokra bukkanunk, amelyek a nemzetiségek elnyomására, történelmi szereplésünkre, a világháborúban tanúsított magatartásunkra vonatkoznak. Tankönyveik szerint Ausztria érdeme, hogy a törökök előnyomulását megállította, a magyarok hivták be a törököket.