Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 6. szám - Angol delegátusok a leszerelésről. A Népszövetségi Ligák Uniójának Budapesten tartott nemzetközi leszerelési konferenciája alkalmából ... Anglia delegátusai ... ismertetik a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspontjukat

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA Í03Í június mi március 21-iki párizsi határozati javaslatunkat kellett elfogadni. Ebben mi — a német Rheinbaben báró és magyar részről én — kiverekedtük a nemzetek egyenlőségét a fegyverkezések kérdésében, — vagyis azt, hogy többé ne legyen különbség győzők és legyőzöttek között, ami azonban ennek az egyenlőségnek fő corolláriuma, hogy mi a feléledő biztonsági jogunknál fogva bizonyos felfegyverzést kérünk. Ezzel szemben az egész világ úgyszólván arra az álláspontra helyezkedett, hogy akkor, amikor mindenki lefegyverkezik, akkor a volt legyőzöttek nem fegyverkezhetnek fel, hanem az a bizonyos egyenlőség a többi nemzeteknek a lefegyverzése által érettessék el, nem pedig a volt legyőzöttek felfegyverzése által. Ebbe a vitába szólt bele mesteri nagyszerűséggel Apponyi Albert. Nem rekapitulálom itt az eredményeket. Apponyi sokáig küzdött, sokáig habozott és én, aki vele együtt részt vettem a vitában, igen sok gonddal küzködve, végre oda döntöt tünk, hogy a magyar delegáció megszavazza ezt a határozati javaslatot, de az Apponyi Albert kautéláival, tudniillik azzal, hogyha nem fegyverkezhetünk fel, legalább szabad jogunk legyen a szisztémái megválasztani, illetőleg hogy jogunk legyen a sorozó rendszerre áttérni. Igen fontos viták hangzottak el a nevelésügy terén, a gazdasági bizottságban, a kisebbségi bizottságban, ahol a hajléktalanoknak a kérdését tárgyalták és végül az utolsó záróülésen, amely egy public meeting volt, amelyen én elnököltem. Ezen Lady Ghidsfone angolul, Ruyder asszony németül, Pico franciául és Solmi olaszul szólalt fel s az utóbbi a leghatározottabban követelte Magyarország számára az igazságot. Ezzel a gyönyörű és. gazdag vitáju kilenc nap lezajlott. A nemzetek delegációi el voltak ragadtatva Budapest szépségétől, a magyar nemzet lovagiasságától és maga az a tény, hogy javaslatomra a magyar képviselőház elnöke azt a képviselőházi termet, amelyben eddigelé ezer év óta sohasem hangzott el még idegen szó, ideadta a Népszövetségi Ligák diszülésének teréül, hatalmas impressziót gyakorolt a 28 nemzetre s miután ugyanerre az alkalomra esett Apponyi Albert grófnak ünneplése is, felejthetetlenül szép emléket hagyott hátra bennük. Ez legjobban kicsúcsosodik Prudhomme francia delegátus nyilatkozatából, amely igen érdekes fényt vet arra, hogy a külföldiek mennyire megbecsülik és mennyire más, uj szemmel nézik mostantól fogva Magyarországot. Az incidens a következő. A büroülésen eldöntötték, hogy a jövő évi nagygyűlés Párizsban lesz. Prudhomme, amikor felállt a tribünre, hogy a francia nemzet meghívását formulázza, a következőket fűzte hozzá: — Hölgyeim és Uraim! Párizsba hívjuk Önöket. Legyenek tisztában azzal, hogy olyan vendégszeretetben és olyan fogadtatásban ott nem lehet részük Önöknek, mint itten Magyarországon, mert ez unikum. Tiz év óta ez a legszebb nagygyűlésünk és ilyen több nem is lehet. Mert a magyarok valóban oly mestermüvét alkották itt meg a szivélyess|égnek, méltóságnak és a rokonszenves fogadtatásnak, hogy ezt felülmúlni nem lehet. De Párizs azért meg fogja tenni a magáét és mi kész örömmel várjuk Önöket Párizsba. A házelnöki kupolatermi fogadtatás, a 400 terítékes nagy bankét a Hungáriában, a kirándulás a Balatonra, mindezek felejthetetlen emlékek maradnak. Mikor a delegációk külön-külön eljöttek hozzám és szinte könnyezve köszönték meg a magyar vendégszeretetet, mindannyian hozzátették, »nemcsak jól éreztük magunkat, hanem a szemünk kinyílt és uj szemmel látjuk mostantól fogva Magyarországot minden dimenzióval és vele együtt azt a nemes magyar nemzetet, amely oly felejthetetlenül szívesen látott itt bennünket.* )(Angol delegátusok a leszerelésről y?A Népszövetségi Ligák Uniójának Budapesten tartott nemzetközi leszerelési konferenciája alkalmából a Magyar Külpolitika szerkesztőségének felkérésére Anglia delegátusai, akiknek véleménye döntő befolyású a világközvéleményének kialakulásában, az alábbi érdekes nyilatkozatokban ismertetik a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspontjukat: Cecil lord üzenete: Nagyon sajnálom, hogy a Népszövetségi Ligák Uniójának kongresszusán, amely Budapesten május 24-től 28-ig lesz, nem vehetek részt. Nézetem szerint a leszerelés kérdése a kongresszus tárgyalásainak egyik legfontosabb, talán a legfontosabbik tárgya lesz. Ez a probléma engem különösen mélyen érint. 1932. február havában meg fogják tartani az első világleszerelési konferenciát. Addig, amig a világ fegyverkezéseinek korlátozására és csökkentésére kielégítő megegyezést nem tudunk létesíteni, a nemzetközi béke a legsúlyosabb megrázkódtatásoknak lesz kitéve és elkerülhetetlenné válik egy ujabb versengés fegyverkezések után. " Másszóval: civilizációnk sorsa a leszerelési konferencia sikerétől függ. A leszerelési szerződés határozati javaslata most készült el és minden azoktól a számadatoktól függ, amelyeket majd beleírnak ebbe a szerződésbe. Ha ezek a számok a mostaniaktól lényegesen nem különböznek, ha az egész világ évente 800 millió fontot költ fegyverkezésre, akkor a konferencia kudarcot vall. Ha azonban a konferencián egybegyűlt államférfiak nemzeteinek heves és szenvedélyes kívánságaira hallgatnak, hogy t. i. a fegyverkezéseket korlátozzák és csökkentsék, akkor a számok alacsonyak lesznek és a konferencia az első lépés lesz az állandó béke megalapozására. Az egész világ társadalmi egyesületeinek kötelessége, hogy az államférfiakat győzzék meg arról, hogy a nép békét és leszerelést kíván, és legkomolyabb reménye, hogy a Népszövetségi Ligák Uniójának kongresszusa, amely most nyilik meg Budapesten ezen közvélemény felkeltésében vezetőszerepet fog játszani. Cecil, S. R. Drury Lowe ellentengernagy: A fegyverkezések általános korlátozása és csökkentése nemzetközi megállapodások alapján olyan nagy jelentőségű kérdés, melynek sikere vagy kudarca a világ-leszerelési konferencián 1932. február havában el fog dőlni. Ez kétségtelenül a Nemzetek Szövetsége legfontosabb ügye. Ha a konferencia sikerül, akkor nagy lépést tettünk az állandó világbéke felé. Ha nem sikerül, a béke komoly veszély-