Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 4. szám - A német választások és a magyar exporttörekvések - A bankok és az építkezés

1930 szeptember MAGYAR KÜLPOLITIKA 19 yA német választások és a magyar exporttörekvések. Legutóbbi számunkban reámutatniuk azokra a speciális nehézségekre, melyekkel a hazai ipar megküzdeni kénytelen, a produktumok külföldi értékesítésével kapcsolatban. Számos mértékadó helyen keltettek idevágó fejtegetéseink figyelmet és visszhangot, annál is inkább, mert a gyáripari kivitelünk jelentősége szinte naprólnapra nő a mostani időkben, amikor a mezőgazdasági cikkeink eredményes külföldi értékesítése elé a régtől fogva nem tapasztalt akadályok egész sora mered. A hazai gyáripar egyik exponált állású személyisége például reámutatott cikkünk nyomán arra a tényre, hogy most, mikor a német gyáripar a politikai tényezők összejátszása folytán egyre nehezebb helyzetbe kerül s esetleg a gyártás racionalitása már meglehetős eltolódások elé fog kerülni a minden valószínűség szerint küszöbön álló ujabb béremelések, továbbá a munkások részéről előtérbe kerülő egyéb kívánalmak folytán, a hazai iparnak minden lehetőt el kellene követnie arra nézve, hogy a német konkurrehdával szemben erősítse a külföldi pozícióit. Természetesen elsietett dolog volna azt gondolni, hogy a csodálatos szívóssággal megszervezett németországi export pozíciókat úgyszólván egy-egy bravúros huszárrohammal sorjában el lehet ragadni, mert hiszen a német gyáripar még abban az esetben is meg fogja tudni őrizni jó ideig az akcióképességét a mai pozícióiban, ha fokozatosan engednie kell a bérek és egyéb ütközőpontok tekintetében a legutóbbi választás során igen megerősödött munkásfrakcióknak; alig lehet kétséges viszont, hogy a német gyáripar külföldi előtörésének üteme igen meg fogja sinyleni előbb-utóbb a legújabb politikai konstellációt, hacsak a pártok körében bizonyos treuga dei nem fog létesülni a legfontosabb gazdasági létérdekek biztosítása érdekében. Igen fontos volna például, ha a hazai mezőgazdasági gépgyártás, villamossági, ipari, továbbá vagongyártás a közel jövőben fokozni tudná az eddigi exportterületein elért elhelyezési és értékesítési sikereit. A német konkurencia dumping-akciói aligha folytatódhatnak a közel jövőben, mert hiszen az uj németországi parlament — amint ma következethető nem fogja egykönnyen biztosítani a termelő intézmények számára azt a támogatást, melyben eddig részük volt s igy nehezen fog adódni egy-egy oly szilárd bázis az exportáló gyáripar számára, melyről a maga kockázatos dumping-akcióit nyugodt önbizalommal irányíthatja. Mindenképpen meg kellene tehát ragadnia a belföldi iparnak az esetleg mutatkozni készülő kiviteli konjunktúrát, illetve módot kellene adni a belföldi iparnak arra, hogy minél teljesebb felkészültséggel vesse meg lábát azokon a külföldi pontokon, ahol már eddig is számos sikere volt s ahol az eddigi elkeseredett németországi konkurrencia megakadályozta a sikerek és eredmények kiszélesítését. A legutóbbi években elért eredmények azt mutatják, hogy a bátor kezdeményezések nem voltak hiábavalók. Ott van például az egyik nagy hazai mezőgazdasági gépgyár példája, melynek sikerült a készítményeivel nemcsak visszaszorítani Törökországból a szinte kizárólagosan domináló német cikkeket, hanem még ezenfelül a török állam szinte legfőbb importőrjévé is felküzdhette magát. Nagy esélyekkel kezd ujabban dolgozni a külföldi piacokon a magyar villamossági ipar is, holott a németországi vonatkozó iparág vezető jellege köztudomású. Mi sem bizonyítja azonban a hazai villamossági vállalatok életrevalóságát, minthogy éppen a legutóbbi napokban vállalt erős érdekeltséget az amerikai villamoströszt az egyik nagy hazai elektromossági gyá runknál. Ha tehát volt mégis csak mód arra, hogy a közelmúltban is megvethessük lábunkat — bár szerény mértékben — a knlföldi piacokon kiváló ipari készítményeinkkel a mindent maga alá gyűrő német fölénnyel szemben is, akkor tán erre a közel jövőben még inkább alkalmunk lesz az emiitett eshetőségekkel kapcsolatban, főként ha az exportáló ipartelepeink kellő módon meg fogják ragadni a kínálkozó iniciativát. A bankok és A kormány kétségkívül megtalálta a mai körülmények között mindenképpen helyes utat, mikor a teljesen holtpontra jutott építkezés megindításához a hazai pénzintézetek segítségét kérte s ezzel kapcsolatosan előtérbe állította a közalkalmazottaknak mar régtől fogva aktuális családiház-épitési akcióját. Kézenfekvő ugyanannak a konstatálása, hogy „iam pridem debuisset'k — már régebben meg kellett volna tenni ezt a lépést, de viaz építkezés. szont nem lehet figyelmen kivül hagyni az előzményeket,. Tudvalevő ugyanis, hogy már évek óta több nagyobb szabású terv foglalkoztatta a kormányköröket az általános építkezési tevékenység felébresztésének célzata melleit. Elég, ha utalunk e tekin tétben a Tabán rendezésének problémájára, avagy a Dudapest-Kertváros szinte refrénszerüen ismétlődő koncepciójára. Az építkezési tervek megvalósulása előtt azonban akadályul szolgált eddig a racionalitás hiánya. Az építkezések számára figyelembejöhető külföldi tőkék aránylag igen terhes feltételek mellett voltak csak igénybe vehetők. Ehhez hozzájárult magának az építkezésnek nagyfokú drágasága. Drága hitelek utján drága anyagokkal építkezni aligha lehet valami reális vállalkozás a mai súlyos gazdasági terhek alatt vergődő egyedek számára. Mig most a kormánykörök láthatóan mind a két irányból racionálisan fogták meg az építkezés problémáját: egyrészt gondoskodnak a mai viszonyok között eléggé méltányos feltételű hitelről, másrészt pedig máris oda irányult a kormány igyekezete, hogy az építkezéshez szükséges anyagok árai ne lépjenek tul bizonyos kereteket. Mindezekhez járul, hogy a kormány elsősorban a közalkalmazottakat kívánja a tervezett építési akció révén családi házakhoz juttatni, tehát azokat a rétegeket, melyeknek viszonylag rendezett anyagi és kereseti viszonyaik mellett elegendő képességük van az építkezésből kifolyólag vállalt kötelezettségeik betartására. Ami az építkezéshez szükséges hitelek ügyét illeti, itt a kormány a belföldi nagyobb záloglevélkibocsátási intézetek közreműködését veszi igénybe és pedig olyan módon, hogy az emissziós intézetek közösen megalakítják a Közhasznú Építési Szövetkezet-et s ez ki fog bocsátani 30 millió pengőről szóló s 7% -kai kamatozó kötvényt. A kötvényeket a Kereskedelmi Dani;, a Leszámítoló, MagyarOlasz Dank, Pesti Hazai. Magyar Általános Takarékpénztár, Kbzségi Takarékpénztár és a Moktár fogják átvenni, illetve elhelyezni. Igen figyelemreméltó, hogy a zálogleveleket az itt emiitett pénzintézetek a belföldön óhajtják értékesíteni, tehát az egész építkezés hitelproblémáját valójában a belföld saját erejéből fogja megoldani, ami mindenképpen imponáló jelenség a különféle gondokkal küzdő hazai pénzpiac mostani helyzete szempontjából. A 30 millió pengős kibocsátás egyébként tulajdonképpen 50 millió pengő értékű építkezés lefolytatását teszi lehetővé, mert hiszen az építtetők az építkezési költségek 60%-áig kapnak csupán kölcsönt s a többi 40%-ot nekik kell az építkezésbe beleadniok. Arról is hirek vannak különben, hogy amennyiben az építkezési akció be fogja váltani a hozzá fűzött várakozásokat, a pénzintézetei; készek a 30 millió pengős ken tet lényegesen kitágítani s igy a mostani akció esetleg egy erekig tartó hatalmas építkezési tevékenységnek lesz a kiinduló pontja. Természetesen igen nagy fontossággal bir az építési anyagok árának az alakulása is a most meginduló építkezésekkel kapcsolatban, mert aligha lehet kétséges, hogy az esetleg ugrásszerűen emelkedő anyagárak már a kezdet kezdetéit megbéníthatják ennek a mindenképpen egészséges és életrevaló koncepciónak a kellő lendülettel