Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 3. szám - Iványi Béla: Felső-Magyarországról [könyvismertetés]

12 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 augusztus pott lapos teteje van. Még leginkább az igazítja útba az embert, hogy amelyik ház tetejéről fü és bozót lóg le, annak felsőemelete valószínűleg beomlott s csak az alsó részét használják. Az ablakok egyúttal ajtók is, mindegyik magas vaskerottel ellátott erkélyre nyilik. Ez a régi épitésmód, az uj házakról már hiányzik jórészt az erkély, az ajtónagyságu ablakok azonban megmaradtak, csakhogy éppen üveget kaptak. Régen ugyanis csak deszkával zárták el őket. A hihetetlen por miatt, melyet egyegy végig ugráló kecske már felhőkben kavar fel, a sik részen földszint alig lakik valaki. Kecske pedig bőven ugrál minden utcán s mindennapi látvány, amint két lábra állva próbál egy-egy zöld levelet leszakítani valami virágról, vagy amint ravasz köntörfalazással kerülgeti a zöldséges boltok elé kirakott kosarakat. Reggel és este nyájakban hajtják őket végig az utcákon, ilyenkor minden elképzelhető edénnyel gyűlnek ki az asszonyok a kapuba és fejik meg őket. Éppen ezért, meg a nagy meleg miatt is napközben nincs tejárulás az egész városban. Annál több a hüsitö „grotta", a zöld, kék, piros és mindenféle szinü barlang, melyeket egy-egy bolthelyiségből alakítottak át kasírozott sziklákkal és délövi növényekkel, melyek közül különféle csapok nyúlnak ki. Ezekből eregetik az orsata-t, — mely valami szürkésfehér hüsitő ital, alighanem azonos a Balkánon kedvelt boza-val, — továbbá a málnaszörpöt, limonádét és a hüsitők elképzelhető mindenféle fajtáját. A még a XIV. században a normannoktól épített ősi dóm romokban hever, a még nála is régibb normann templom, az Annunziata, szintén ledőlt Don Jüan D'Austria hires szobra a Serééi Jusztinián bíboros hercegprímás, a Szent Imre 'jubileumi ünnepségek fővédője. dóm előtt, a városháza, a kórház s a középkor minden nagy palotája. Az 1538 óta működő egyetem is részben uj helyiségekben működik. Megmaradt ellenben a három ősi erősség, a szédítő meredek oldalú hegyek csúcsán a város háta mögött: a Castellaccio, a S a 1 v ato re és Gonzaga. Ezek emlékeztetnek még a gyűlölt spanyol uralomra. Mind három zárva ma is, katonai célokat szolgál, de kapuikig fel lehet menni. Közben óriási félkörben kell végiggázolni a porban a menekültek barakvárosáig. A három hegy közti két nyeregben az óváros végében építették ezeket közvetlen a földrengés után: hihetetlen szűk utcasorok, melyeket még keskenyebbé tesz az, hogy az emeletre felvivő lépcsőzet kivül van a járda fölött. Az egész emelet különben nem magasabb, mint nálunk egy földszintes ház. A baraksorokig helyenkint ezeken fölül nyúlnak fel az elpusztult óváros girbe-gurba zeg zugos sikátorai olyan házromokkal, melyekbe egyik utcáról lefelé kell létrán mászni, a másik felé pedig 3—4 emeletes. Igaz, hogy ezek az emeletek csak olyanoknak látszanak, mintegy teherkocsin egymás tetejére dobált tyukketrecek. És a romok nem egészen lakatlanok. Némelyiknek tetején ugyan már hatalmas fügefa- és kaktuszerdő nőtt ki, de az ezek ágai közé kötött madzagokon ott lóg az olasz városok jellegzetessége: a sok száradó fehérnemű és mindenféle rejtélyes zugokban egy-egy primitív ajtó nyílik, melyek üvegén át kíváncsi vénasszonyok bámulnak ki a világra, vagy hadonásznak a gyermekek felé, akik nyelvöltögetve mászkálnak egyik háztetőről a másikra. Egy intelligensebb külsejű ember felvilágosit, hogy ezeknek a házaknak tulajdonosai jórészt eltűntek s a romokba ugy húzódott be mindenféle idegen, főképen a szintén erősen megrongálódott szomszédos községekből vagy a messzinai szoros túlsó oldaláról, az olasz száraz földről. A hegyek oldalán gyönyörű hatalmas uj mellvédszerű autóul vezet körül, helyenként akkora töltéssel, hogy az alattamaradt házromokból csak hosszú létrán tudnak kimászni az ut testre a lakók. A hegyfelőli oldalon sorra épülnek az elegáns villák s kőkerítésükre ráborul a sok hatalmas kaktusz. Zöldnek nem lehet őkel inon dani, mert levelüket elborítja az útról felszálló meszes por, de zsüfova vannak gyermekökölnyi sárga virágokkal. Ezek gyümölcse az indiai füge, mely egyik fő népélelmezési cikk Szicíliában. Első kóstolóra igen furcsa émelygős ize van, de aztán meg lehet szokni, sőt meg is lehet szeretni. Sajnos, most még híre sincs sehol. A kaktuszok között agavék is nyúlnak fel s három akkora virágrudat láttam köztük, hogy messziről valami fehér póznának látszott. Közben pálmák kétféle változatban: olyan egyik, hogy törzse teljesen sima s csak a levelek alatt dudorodik ki vaI lami barna szálkás bozót, a másik a földtől kezdve pikkelyes, mint valami ki'okodilusbőr. A lefelé vezető utcák lövészárkokhoz hasonlítanak: mindenütt most folyik a csatornázás és építik nyakrafőre a házakat. Csak lenn, a kikötővel párhuzamos Via Garibaldi, a főutca, mozdulatlan, ahol térré szélesedik ki, néhány vánnyadt pálma gyér árnyékában vaspadok állanak s rajtuk ingujjas emberek bóbiskolnak. Egyébként kihalt a város, a szürke villanyosok is jórészt üresen szaladgálnak le-fel. Még csak csengetés sem hallatszik, mert hiszen nincs kit figyelmeztetni. Egy-egy sarkon, lehetőleg árnyékban, állanak a konflisok. Akad köztük négykerekű is, de csak elvétve. Jórészt magas, cinóbervörös küllőjü két kereken nyugszik a ruganyos alkotmány s előtte jól táplált kis tüzes ló kapkodja fejét. Ez a konflis itt idegennek külön látványosság. Végig egész Szicíliában csörgőkkel teleakasztott fehér szijaza(ot kordának a lovak fejükön és nyakukon. Messziről olyanok, mintha óriási pápaszemet viselnének. A szíjazat tetején a homlokon forgó van, ebből egy vagy három tarka toll magaslik messze a levegőbe. Van piros, fehér vagy zöld strucctoll, némelyiknek egyegy hatalmas pulyka- vagy libatoll. Messzinában még elég takarékosan bánnak a disztollakkal, de lejebb már egész bozontos színes tollbokréták díszítik a lovacska fejét. Derekán szintén szíjazat vonul végig, mely valami vörös, csillogó fémmel hímzett takarót szorít le. A teherkocsik lovai fejükön nem hordoznak tollat, ezeknek derekából emelkedik ki a toll- és csináltvirágbokréta. Csörgővel azonban bőven teleaggatják őket is. Minden kocsis született idegenvezető s kéretlenül is magyarázgatja utasának Huszár Károly, a Szent Imre-ünnepségek rendező főbizottságának elnöke.