Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 3. szám - Német vélemény Franciaország keleti politikájának megváltozásáról

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 augusztus rendszere csak Horvátországban van kiépítve s ott is csak maradvány a magyar uralom idejéből, ellenben a belgrádi uralom eddig csak annyit reformált ezen a munkásbiztositáson, hogy a zágrábi központ minden pénzét a hivatal tiltakozása ellenére Belgrádba vitette. Az ideális rendszer megmaradt, de csak papiroson, mert a pénz Belgrádban van s ez az ideális munkásbiztosit ás, amelyet az egész külföld szívesen átvenne, pénz hiányában nem működhet. Tűrhetetlen állapot, ami Romániában történik, jelenti be sajtónyilatkozatban Joanitescu Pompilius, Románia pénzügyi álminisztere. Az ország évenkint legalább 2000 vagon szeszt fogyaszt, de évek óta már csak 400—500 vágón után kapja megi az állam az illetéket, a többit mind csempészik. De egyébként is alig van a vámnak bevétele, akkora a csempészet egyéb cikkeknél is. A kormány tehát még augusztus 15-ig két uj határőrezredet állit fel, hogy a csempészetnek véget vessen. — Nem tudjuk, mennyibe kerül két uj ezred felállítása és eltartása, de attól tartunk, hogy Románia nagyon ráfizet erre az üzletre. Véletlenül személyes tapasztalataink vannak arról, hogy folyik a bor csempészése a határon: Az erdélyi gazda, aki közel lakik a határhoz, a helyszínen eladja borát a Csehországból átjövő kereskedőnek. Ez vashordókban elszállítja az árut éjszaka, közel a határhoz. Ott aztán természetbeni részesedés fejében a román határőrség nekiáll és egész éjszaka hordja át vedrekben és kannákban a bort a cseh terület szélén várakozó szekereken elhelyezett hordókba. Reggelre az óriási társzekereken megtörtént az átrakodás, melyre mindvégig a román határőrség altisztjei ügyelnek fel egyik oldalon s a cseh határőrségé a másikon. A csehek józanabbak: ők pénzben veszik fel a sápot. A nagy csempészek bizonyára kitörő örömmel fogadják a román pénzügyi alminiszternek ezt a bejelentését a két uj határőrezred felállításáról. Mennyivel gyorsabban fog menni az átrakodás s mennyivel nagyobb menynyiségeket lehet, egyetlen éjszaka kicsempészni, ha ennyi uj segitő kezet kapnak. Dühöng az egyetértés a kisantant két déli állama között. Marinkovics szeri) külügyminiszter ugyanis a minap nagyon fontos tárgyalásokat folytotl Bukarestben. Ilyenkor az a szokás, hogy a helyi sajtó minden lehető dolgot kitalál, amivel kedvében járhat az előkelő vendégnek-. Vezércikkekben köszönti, életrajzát publikál ja és teljes elszántsággal kidom- j borii mindenféle olyan szempontot, ami ezt a látogatást minél Pontosabbnak tünteti fel. Mami kovies látogatása alkalmából végigböngésztük a bukaresti sajtót. A félhivatalos Dreptatea hozott I egy pár soros köszöntő cikket s a kormánytól szubvencionált Lupta jelentette ki első oldalon egy hosszabb hirben, hogy Marinkovicsnál különb politikus nincsen Európában. Ugyanakkor a Curentul, Cuventul és Adeverul nagy vezércikkekben tette szóvá a szerb uralom alatt élő románság elnyomatását. Megírták, hogy Macedóniában az összes román templomokat és iskolákat lezáratta a szerb kormány, a Timókvölgyi románságnak még anyanyelvén is tilos imádkozni, nemhogy iskolákat állithatna, a Bánságban a rendszeres üldözés alatt már egynegyede sincsen meg azoknak a román iskoláknak, amelyek a magyar uralom alatt virágoztak. Néhány esztendővel ezelőtt iskolaügyi konvenciót kötött a román és a szerb kormány. Kölcsönösen megadták az egymás területén élő szerb, illetőleg román kisebbségnek a kulturautonómiát és kötelezték magukat, hogy egyik állam ugy fog bánni a másiknak az ő területén élő vérrokonaival, mint a másik az egyikével. Ezt a konvenciót azonban Belgrádban máig sem ratifikálták azon a cimen, hogy a parlamentben erős ellenzéke van. Most már másfél esztendeje megszűnt Szerbiában a parlamentarizmus, tedjes királyi abszolutizmus van a helyén, de azért még arra senki nem gondolt, hogy az iskolai egyezményt ratifikálja. * Uj császári trónkövetelő jelent meg váratlanul a monarchiák mai pusztulásának idején. 1431-ben esett el a török elleni küzdelemben Paleologus Konstantin görög császár és két évtized múlva utolsó utódja Konstantinápoly falai alatt. Most egyszerre, 500 esztendő múlva, megjelent a nápolyi biróság előtt egy Carpone nevii olasz, aki hiteles okiratokkal bebizonyította, hogy ő egyenes és törvényes leszármazottja az 1431ben elesett Paleologus Konstantin császárnak. Követelte tehát ősei birtokát. Az egykori császári magánbirtok majdnem egész Peloponezusée Thessália területének nagy részére kiterjed. A biróság meg is Ítélte a követelést a görög kövei mindén tiltakozása ellenére. Most már minden lóriimon eldőli a per és Capone Görögország legnagyobb birtokosa lehet, ha ki tudja vinni a görög kormánynál, hogy az az ország felét csakugyan oda is adja neki. Erre nem sok reménye van Caponenak sem, ellenben fordított egyet a dolgon. Az olasz bíróságok az Olaszországon kívüli görög vagyonra is kimondták igényét és most végrehajtást kér minden görög állami vagyonra, mely Olaszország területén van. A görög kormány rögtön elrendelte, hogy minden Olaszországban levő görög állami tulajdont azonnal biztonságba helyezzenek és az olasz bankokban levő görög állami pénzeket vegyék ki. Capone egyelőre azt kérte, hogy követelése fejében vegyék zár alá az olasz kikötőkbe befutó görög állami hajókat. A biróság még nem határozott, de ha ezt is megítéli, akkor egyszerre megszűnik a görög hajózási vállalatok forgalma Olaszországgal. — Nem tartjuk jogi szempontból egészen valószínűnek ezt a történetet, de így irja meg az athéni Kroia lap. 749 békekonferenciát tartottak az utóbbi kilencven év alatt, mint azt Joy A. Lee newyorki iró megállapította. Évtizedről-évtizedre emelkedett a békekonferenciák száma. 1840-től 1849-ig csak 9 volt, a következő évtizedben már 20, az azutániban 143. 1927 volt a rekordév, amikor (gyetlen esztendő alatt 367 nemzetközi értekezleten törték a delegátusok fejüket azon, hogyan tartsák meg a békét. — A statisztika mindenesetre hiányos. Hiányzik az, hogy a békekonferenciákkal párhuzamosan nem mutatja ki Lee a fegyverkezésekre költött összegek emelkedését. Minden külön statisztika nélkül azt hisszük ugyanis: minél többet beszélnek a békéről, annál jobban fegyverkeznek.