Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)
1930 / 2. szám - Trianon tizéves mérlege
A Hungária Lloyd angol nyelvű melléklettel. ***** KÜLPOLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IDEGENFORGALMI FOLYÓIRAT FŐSZERKESZTŐ: PÉKÁR GYULA A MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG, A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA ÉS AZ INTERPARLAMENTÁRIS UNIÓ hivatalos lapja FŐMUNKATÁRS: SZTERÉNYI JÖZSEF BÁRÓ XI. évfolyam Budapest 1930. július Trianon tízéves mérlege. A sebet tiz esztendővel ezelőtt ejtették a testén. Más sebek rendes életrajza az, hogy eleinte égetően sajognak, a megsértett érzőidegek azonban lassacskán megtompulnak, a szivárgó vér megáll, az idő uj irhát sarjaszt az eleven hus fölé és egyszer csak elérkezik az idő, mikor a hajdan véres helyet halavány forradás jelzi csupán. De csak akkor, ha a test egészséges. A mi sebünket azonban fertőző méreggel hasitotta testbe a kés. Ettől a mérgezett késtől beteg nemcsak a döfés helye, hanem az egész test, Európa és az egész világ, mert a nemzetek egymásba ömlő közös vérkeringése lüktetve szállítja a mérget a világ legtávolabbi véredényébe is. Ezt orvosi nyelven ugy hívják, hogy szepszisz. Kis akik, mint tudatlan felcserek, tiz esztendeje kézlegyintve mondogatták, hogy majd begyógyítja a sebet az idő, most megdöbbenve kénytelenek látni, hogy a seb sajgóbb, nagyobb és égetőbb, mint akkor. A világ beteg. A nemzetek leszerelési konferenciákat tartanak, de „sí vis pacem, pára bellum" jeligével és a leszerelési konferenciák alatt félelmes erővel fegyverkeznek. Tiz millió halott sirja fölött udvarias koszorúkat cserélnek ki és irtózatos hatású gázbombákat gyártanak. Amerika ipari munkája recsegő tőzsdeviharokban omlik össze, mert Amerika nem figyelhet a keze munkájára: állandóan rettegő óvatossággal át kell néznie Európába, ahol a gyanakvás és félelem meredt tekintetével sandít mindegyik nagyhatalom mindegyikre. S az orvos kutató kérdéseivel megyünk tünetrőltünetre, végül elérkezünk az evesedő, lázokozó bajok fájdalmas tapintású szülőhelyére, a világ mérgezett sebére: az uj konflagrációval fenyegető trianoni pontra. A trianoni békeszerződés a világ sebe. Rajtunk döfték, de a világot mérgezték meg vele. Ha az a gálád kés gyógyítható sebei ütött volna, a sebnek régen be kellett volna gyógyulnia. Ehelyett ma a seb gyógyulása ott tart, hogy Scotus Viator kénytelen külön tanulmányt irni az utódállamok magyarságának rettenetes helyzetéről, az a nemzet pedig, amely tiz év előtt meg sem mukkanhatott, ma már egységes és hangos szóval kiabálja világgá a maga követelő igazát. Tiz év előtt a magyar törvényhozás törvénybe iktatta Trianont, most tiz év multán a magyar törvényhozás két háza nevében felállnak gróf Apponyi Albert és Berzeviczy Albert, mindketten a jogi isztelet élő példaképei, és kimondják a világ előtt erről a törvényről, hogy nem törvény a magas etikai szemlélet előtt, mert hiányzik belőle, ami a törvénynek erkölcsi tartalmat adhatna: az igazság. És a magyar közvélemény, amely tiz éve némán csikorgatta a fogát, ma Berezeg Ferenc nyilvános hitvallásának szavain keresztül ugy harsog a. világ minden nemzetei felé, mint a trombita. És amilyen a változás a mi képtelen és hajmeresztő határainkon belül, ugyanolyan odakint is. Egy hatalmas crejii angol sajtófejedelem már belekiáltotta lapjainak megafonjába, hogy Magyarország mai helyzete biztos háborút jelent, ha nem változtatnak rajta. A Magyar Revíziós Liga SZÍVÓS munkája hol itt, hol ott gyújt fel egy-egy uj lángocskát a nagyvilágban, amely ezt a mondatot megvilágítsa. Nincs nap, hogy Trianon világproblémája dolgában uj hang ne emelkednék valahol. És micsoda magának a trianoni szerződésnek, ennek a változhatatlan világrend gyanánt oltárra állított kozmikus szentségnek a tiz éves mérlege? Fiume tiz éve neutrális város volt. Ma olasz. Vilna tiz éve litván város volt. Ma lengyel. Sopron tiz éve osztrák város volt. Ma magyar. A világ kezdi észrevenni, hogy mitől tehetetlen. A beteg kezd rájönni a bajára. Csak a felcserek állanak tovább a betegség mellett gőgösen, ostobán és makacsul. Tiz év elég volt arra, hogy a világ észrevegye, milyen rossz orvosok kezelték. Ujabb tiz esztendőnek elegendőnek kell lennie arra, hogy a beteg ( ököllel kergesse el maga mellől az életére veszedelmes méregkeverőket, erőszakkal, határozottan és gyorsan kivágja magából az eves sebet, aztán neki lásson a gyógyulásnak, liogy mennél hamarabb talpraállhasson. Ha eljön a tiszt a kezű sebész, aki ezt elvégzi, egészséges és piros vér következik. De ha a rothadó helyet nem vágja ki senki az élő testből, annak a vége döghalál. A halál pedig nem válogat: viszi a beteget, az orvost és a hűvös szemlélőt egyaránt. Ez Trianon tiz éves mérlege.
