Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 7. szám - A revizió kérdése

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 december Amidőn ettől eltérőleg a francia kormány 1918 novemberben, tehát közvetlenül a fegyverszüneti szerződés aláírása után kidolgozott emlékiratában azt állitotta, hogy a Monarchia megszűnt és Ausztria és Magyarország képviselőinek a békekonferenciáról való kizárását, egyben a felosztásban érdekelt cseh, szerb és román kormányok meghivását javasolta, az amerikai kormány ezzel szemben a központi hatalmak meghívásához ragaszkodott. Ugyanakkor kijelentette azt is, hogy ragaszkodik Wilson elnöknek 1918 január 8-án közzétett ama 14 pontjához, amelyeket a központi hatalmak kormányai magukévá tettek és visszautasítja a szövetséges és társult hatalmaknak 1917 január 10-én lefektetett ama békefeltételeit, amelyeknek létrehozásában Amerika nem vett részt és amelynek alapján a francia kormány Wilson 14 pontjának hatályon kívül való helyezését követelte. Ha tehát az Ausztria-Magyarországgal megkötött törvényes fegyverszüneti szerződés után Magyarország területeinek birtokbavétele olyan módon történt, amely mód a fegyverszüneti szerződéssel ellentétben állott, akkor itt is eltéréssel állunk szemben, amely eltérést a fegyverszüneti szerződés egyoldalú hatálytalanításában kell megjelölnünk. Ez az eltérés abban állapitható meg, hogy^ a Magyarországtól elszakítandó területek katonai megszállása bár cseh, szerb és román csapatoktól történt, de a magyar kormány ez ellen kifejezett aggályát a szövetséges és társult hatalmak azzal oszlatták el, hogy a megjelent csapatok antantcsapatoknak tekintendők. Mikor azonban a párizsi békekonferencia Románia miniszterelnökét, Bratianut, a román csapatok magyarországi előnyomulása miatt felelősségre vonta, Bratianu csodálkozásának adott kifejezést, hogy a hatalmak a fegyverszüneti szerződést még mindig létezőnek tekintik, holott azt a gyakorlatban senki sem tekintette létezőnek. Amidőn felhívjuk a figyelmeié kérdés tanulmányozására, lehetetlen meg nem jegyeznünk, hogy Berthelot francia tábornok Írásban jelentette ki, hogy Kolozsvárt addig szállja meg román csapatokkal, amíg a francia csapatok megérkeznek. Nem tudjuk, vájjon módjában volna-e neki a román csapatokat franciákkal, az annexiós kormányoknak engedelmeskedő csapatokat a fegyverszüneti szerződésben megnevezett antantcsapatokkal felcserélni, mert azok mindeddig még nem érkeztek meg Kolozsvárra, mert a fegyverszüneti szerződés betartását előre kizárta már a cseh, szerb és román kormányoknak az az eljárása, hogy csapataik bevonulása után, a hágai egyezmény nyilt megsértésével, a megszállott területeken az impériumot mindenütt átvették, sőt magukat az illető területeket is véglegesen annektálták. Ök tehát semmi titkot sem csináltak abból, hogy a saját csapataiktól megszállott területeket a szövetséges és társult hatalmak kezéből, amelyeknek megbízásából és nevében a megszállás történt, kiragadták és azok felelősségének cime alatt a maguk felelőssége nélkül ' végérvényesen birtokba vettek. Ez a birtokbavétel akkor történt, amikor az amerikai kormány 1918 végén még mindig ragaszkodott ahhoz, hogy Ausztria-Magyarország sorsa külön rendeztessék. Amerika küzdelme az annexiók ellen Miután Wilson elnök meggyőződött arról, hogy az ellenféltől is elfogadott békefeltételeinek betartása nem sikerül, kijelentette, hogy a párizsi konferenciát a szövetséges és társult hatalmak előzetes eszmecseréjének tekinti, amelyet később egy valóságos békekonferenciának kell követnie. Akkor fogamzott meg benne a gondolat, hogy Ausztria-Magyarország kérdésének igazságos és okszerű rendezését, amelyről még mindig nem mondott le, a Nemzetek Szövetségének megalkotandó alkotmánylevelébe fogja felvétetni. Amidőn a Wilson-féle tervezetből éppen ezt a pontot törölték, akkor Cecil Róbert lord, angol államférfi, a megalkotandó Nemzetek Szövetségét azzal a kiváltsággal és kötelezettséggel kivánta felruházni, hogy a békeszerződéseket időről-időre felülvizsgálja és a kor követelményeihez alkalmazza. Lehet-e radikálisabb tiltakozást elképzelnünk annál, hogy amikor ez a gondolat is hajótörést szenvedett, az amerikai kongreszszus a párizsi szerződéseket elvetette és a központi hatalmakkal különbékét kötött, amely békének szerződéseiből a párizsi békekonferencián megvont határok hiányoztak1? Az annexiók biztosítása Lehet-e a párizsi békeszerződések elvetésével egyidejűleg észre nem vennünk azt a törekvést, hogy az elkövetett nagy szerkezeti hibákat apró toldásokkal igyekeznek orvosolni, mi nyilvánvalóvá teszi, hogy még azok is elismerték a hibák elkövetiését, akik azt elkövették! Szójlunk-e a Millerand-levélről, amelyet a francia köztársaság elnöke azért irt alá, hogy a békeszerződés határozatainak megváltoztatása iránt a lesújtott magyar nemzetben! reményt keltsen. Amely reményt a levéllel ellenkező értelemben kibocsátott utasítások csak akkor hiusítottak meg, amidőn a magyar kormány a békeszerződést már a Millerand-levél birtokában aláirta, hogy ezzel ujabb bizonyítékot szolgáltassanak ahhoz a feltevéshez, hogy a szövetséges nagyhatalmaknak csupán a fegyverszüneti szerződés megkötéséhez volt erejük, de a békeszerződést nem ők kötötték meg, csak beváltották azt a váltót, amelyet üresen nyújtottak át az annexiókban érdekelt kormányoknak. Nyilvánvalóvá tette a fenti feltevést az a körülmény, hogy amikor a párizsi békekonferencián Lloyd George angol miniszterelnök a román miniszterelnöktől Erdélynek |nem román lakossága iránt érdeklődött, azt a lakonikus választ kapta, hogy Románia azért harcolt, hogy saját akaratát fegyverrel kényszerítse reá Erdély magyar kisebbségére. Bratianu elég ügyes volt ahhoz, hogy a fegyvert a hatalmak ellen fordítsa és tiltakozott azoknak a román állam belső ügyeibe való beavatkozása ellen, de azt a választ kapta, hogy beavatkozásról szó sem lehet, mert Románia tagjává lesz a Nemzetek Szövetségének, mint ilyennek tehát módjában van saját államának érdekeit képviselni. Az annexiókban részes kormányok védekezését jelentékenyen megkönnyítette az a körülmény, hogy nem csupán a Millerand-levelet sikerült hatálytalanitaniok azon utasítások alapján, amelyeket a nagykövetek tanácsa, tehát egy a nemzetközi jogban ismeretlen és általa, el nem ismert testület az annexiókban érdekelt kormányok javára és a nagyha-