Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 7. szám - A revizió kérdése

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 december tésük oda irányul, hogy a revíziónak végül is elérkező pillanatára a lehető legkedvezőbb helyzetet biztosítsák a maguk számára. — Szovjetoroszország fennállásának tizenharmadik évébe lépett. Köztudomású, hogy megalakulásának első éveiben egész tevékenysége főleg polikai propagandára szorítkozott. Egy esztendővel ezelőtt azonban megindította valamennyi európai állam vámhatárai ellen a gazdasági offenzívát is. Mi a véleménye erről a gazdasági offenzíváról, mik ennek a lehetőségei s lesz-e következménye politikai téren is? — Nem hiszem, hogy ;i vörös hadsereg képes legyen egy katonai offenzívára az orosz tatárokon tul is. Az egyetlen Lehetőség erre nézve csak akkor merülne t'el, lm több számottevő európai halálom, elárulva az emberiség és a civilizáció ügyét, szövetkeznék a Szovjettel. Szinte elképzelhetetlen, hogy akadjon ország, amely megnyissa Nyugat-Európa sorompóit az anarchia és destrukció előtt. — Mi a véleménye Szovjetoroszország dumpingexportjáról, amellyel ma elárasztja Angliát? Meddig lesz képes Anglia az ezt kisérő árzuhanásokat kibírni s mi lesz ennek a valószínű hatása és következménye Anglia és a dominiumok egymásközötti gazdasági viszonyára? Ward Priee, Rothermere lord kiküldött képviselője a Rákosi-szobor leleplezésén. — Az orosz gabona és ipari termékek dömpingje azt jelenti, hogy ezek a cikkek jóval az előállítási áron alul kerülnek az angol piacra, a termelők szempontjából kétségbeejtő következményekkel járnak. Ez a rabszolgamunkára alapított export gondosan felépített gazdasági hadjárat, amellyel általános gazdasági depressziót óhajt a szovjet valamennyi piacon felidézni. Viszont nem hiszem, hogy lehetséges légyen, bárminő zsarnoki módra dolgozzanak is, hogy a világpiacnak ezt a mesterséges invázióját soká fenn tudják tartani, noha, magától értetődően, a jelen pillanatban erősen megnehezíti Anglia és a dominiumok között a szorosabb kereskedelmi összeköttetés megvalósítását, ami pedig az angol nemzet leghőbb é>haja lenne. A leghatásosabb ellenszere ennek az ujabb formában jelentkező bolsevista támadásnak az volna, ha Anglia elfogadná a lord Rothermere által oly erélyesen követelt védőrendszer!. XA revízió kérdése Irta: Horváth Jenő, egyetemi tanár Korunk jelszavai között, melyeket a háborút követő évek felszínre vetettek, a legnagyobbak a reparációnak és a revíziónak, a jóvátételnek és a párizsi békeszerződések megváltoztatásának kérdései. Ezt a két kérdést talán senki sem hozta még egymással kapcsolatba, holott azok nyilvánvalóan egybetartoznak, mert közös eredőre vezethetők vissza. Ezt az eredőt keresve, vissza kell mennünk addig a választóvonalig, amelyet az orosz hatalomnak a háborúban elkövetkezett összeomlása okozott. Oroszország kivált a háborúból és annak öszszes vonatkozásaiból, minek következtében a háború súlypontja nyugatra helyezkedett át. Mivel I n'dig a háborút nyugaton fejezték be, a békeszerződések mentalitása is nyugati orientációt öltött. Senki sem beszélt többé arról, hogy az orosz cár családja hói kik fognak fejedelmi koronákat szerezni azokon a területeken, amelyeket az orosz hatalom fegyveres ereje megszerzendő volt; fegyveres hódítás helyett a nyugati demokráciák átültetése lett a jelszó és a békeszerződésnek a nyugati mentalitásra való áthelyezése, jóvátétel cimén a nyugati hatalmak követelményeinek kielégítése, így hajtották végre Oroszország helyett Ausztria-Magyarország felosztását a nyugati hatalmak és állapították meg a Közép-Európa kérdéseit rendező békeszerződésekkel együtt a középeurópai államok jóvátételi kötelezettségeit is. Kérdés azonban, hogy a nyugalmi létrejött rendelkezések, amelyeknek Oroszország fegyveres uton akart garanciái nyújtani, mennyiben felelnek meg egyrészt a nyugati érdekeknek, másrészt a nyugati felfogásnak keleti területekre való alkalmazása mennyiben fedi az ott lakó népek érdekeit1? Mennyiben érték ezeket a népeket olyan csapások, melyek az orosz hatalom bukása folytán előállott helyzetnek figyelembe nem vételéből vagy figyelmen kivid hagyásából származtak, tehát szerkezeti hibáknak tekinthetők, mint ilyenek kifogásolhatók és amelyeknek megváltoztatása éppen ezért joggal kívánható és a népek érdekeinek sérelme nélkül eszközölhető. Az első eltérési abban állapithatjuk meg, hogy a nyugati hatalmak a háborút német háborúnak tekintették, a német hatalommal mérkőztek meg és amikor a német békefeltételeket összeállították, akkor a párizsi békekonferencia feloszlott anélkül, hogy a középeurópai béke kérdéseivel behatóan foglalkozott volna. Mi készséggel elismerjük a német probléma fontosságát, de kénytelenek vagyunk kijelenteni, miszerint az a körülmény, hogy a nyugati hatalmak a középeurópai államok kérdésével nem foglalkoztak behatóan, azt az igényt kelti bennünk és teszi az egész világ előtt indokolttá, hogy ezzel a kérdéssel újból és behatóan foglalkozzék. Követeljük ezt azért, mert a napfényre került adatok világánál megállapítható, hogy a nyugati tatalmák képviselői a középeurópai kérdésekben teljesen járatlanok voltak. Amidőn Balfour lord angol külügyminiszter 1917-ben a szövetségesek háborús céljainak megismertetése végett Amerikába ^ utazott és Ausztria-Magyarország felosztásának terveit Wilson elnöknek bemutatta, House ezredes tanúbizonysága szerint olyan európai térképet hozott magával, amelyen még a Monarchia is csak nehezen volt kivehető, a felosztási vonalak