Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 7. szám - Magyar külpolitika és revizió

A „Hungária Lloyd" angol nyelvű melléklettel. IÍW1POU1IK4 KÜLPOLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IDEGENFORGALMI FOLYÓIRAT A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA FŐSZERKESZTŐ PÉKÁR GYULA FŐMUNKATÁRS: SZTERÉNYI JÓZSEF BÁRÓ XI. évfolyam Budapest 1930 december X Magyar külpolitika és revízió C sendben és váratlanul eltá­vozott Walko Lajos kül­ügyminiszter, aki addig, amig hivatalban volt, csendben és eiedményesen dolgozott. És a hi­vatalos lapnak ugyanaz a száma, amelyik az ö felmentését közölte, bejelentette az utód: Károlyi Gyula gróf kinevezését is. Mit jelent ez a változás a ma­gyar külügyek vezetésében? Ká­rolyi Gyula gróf, aki kinevezése után azonnal kereste a sajtóval való érintkezést s ezzel külsőkép­pen is jelezte, milyen fontossá­got tulajdonit a sajtó külpoliti­kai munkálkodásának, — első, nyilvánosságnak szánt nyilatko­zatában ezt mondta: — Külpolitikai programmom nem más és nem is iehet más, mint folytatása annak az útnak, amelyet Bethlen István és Walko Lajos, véleményem szerint, hatá­rozottan helyesen és sikeresen követtek. Jellemző a helyzetre, hogy ha­zai és külföldi politikai körökben ezt szószerint el is hitték neki. Holott a külügyminiszteri kije­lentésekel általában véve nem szokás minden betűjükben kész­pénznek elfogadni. Külpolitikai augurok a felröpitett külügymi­niszteri kijelentésekből olyanféle­képpen szoktak jósolni, mint elődeik, a római augurok a ma­darak röptéből. Károlyi Gyulá­nak azonban hinni kellett, mert nagy igaza volt: Magyarországon az uj külügyminiszternek a poli­tikája Valóban nem is lehet más, mint amilyen volt az előző kül­ügyminiszteré. Mert a magyar külpolitika irányait nem szemé­lyes hajlam és nem egyéni izlés szabja meg. Hanem olyan adott helyzet, amely — egyelőre leg­alább — változatlan. Trianon, az ország megcsonkítása után az or­szágnak nincs és nem is lehet más politikája, mint a revízió kö vetélése. Akárki legyen a kül­ügyminiszter, nem tehet máskép­pen: minden cselekvését csak ah­hoz mérheti, hogy az, amit tesz, használ-e és hogyan használ a revíziós törekvéseknek? A reví­ziós eszme a nagy delej, amely ugy kapja maga felé a magyar célkitűzéseket, mint a mágneses sarok az iránytű begyét. Bethlen István, Walko Lajos és akit hi­vatalos rang hiányában is velük egy sorban kell megemlítenünk: Apponyi Albert gróf „a nemzet nagy ügyvédje", évek óta mindig minden helyzetben a magvai' lel­kek káprázatos sarkifénye: alrevi­ziós eszme felé igazodnak. Attól fogva, hogy Apponyi Albert gróf az antant legfelsőbb béketanácsa előtt az esztelen béke ellen nagy­szerű háromnyelvű vádbeszédét megtartotta, mind a mai napig töretlenül egyenes a magyar külpolitika útja: revízió, revízió és revízió! Aki visszaemlékszik rá, hogy néhány esztendővel e/elől I még milyen volt a külpolitikai atmo­szféra, az megértheti, hogy a tö­retlenül egyenes uton bizonyos bátortalan ácsorgások jegyei is mutatkoznak. Mert az a most em­iitett külpolitikai atmoszféra, mint egy sikamlós gleccser me­redt előttünk. Ezen a nyaktörő és meredek jégmezőn egészen az utolsó időkig csak igen óvatosan és okosan kiszámítva lehetett, elő­rehaladni. Az örök hó lakatlan, fehér világában élőretörő vak merő turisták módszere szerint: minden lépés előtt előre gondo san megfaragni azt a jégbevá­gott lépcsőfokot, amely biztos tá­masztó pontja lesz a tovább tö­rekvő lábnak. Kipróbálni min­den kínálkozó kiugrást és kidn­dorodást: elég szilárd és elég erős-e ahhoz, hogy a kéz megka­paszkodhassék benne? Minden természetesen nem jelentheti a gyáva és oktalan habozást sem. Az a hegymászó, aki túlságosan bátortalan, soha sem ér föl a csúcsra, ahol megláthatja a föl­kelő napot... Máig nem történt semmi baj. Csak a vak nem látja, vagy a szándékosan szemethunyó nem akarja látni, mit haladtunk az­óta, hogy Párizsban a legfőbb béketanács előtt a világ urai megcsodálták Apponyi szónoki művészetét, de éppen csak meg­csodálták, a tervbevett gonosz os­tobaság végrehajtásáról éppen ugy nem mondtak le, mintha a magyar békedelegáció vezére nem g, saját anyanyelvükön, ha­nem szanszkrit vagy óegyiptomi idiomán magyarázta volna meg nekik, hogy milyen esztelen me­rényletet készülnek Magyaror­szág élete és a világ békéje ellen elkövetni. Egy évtized alatt mé­gis csak a mi javunkra változott a helyzet. Az a külpolitika, amely eddig Bethlen és Walko nevéhez fűződött, kivezetett bennünket izolált helyzetünkből; barátokat szerzett, uj súlyt, uj jelentőséget adott Magyarországnak Közép Európa népei között. A telő idő bizonyos mértékig nekünk dolgo­zott. Idehaza a nemzet fölocsu­dott kábult és reménytelen tom­pult ságából. El nem muló érde­me van ebben Rákosi Jenőnek, a magyar jövő lelkes harsonásá­nak. Odakinn pétiig egyre job­ban elterjedt az a felismerés, hogy a magyar nemzettel szem­ben Trianonban olyan gyaláza­tos igazságtalanságot követtek el, hogy annak a helyrehozatala az egész világ elkerülhetetlen morá­lis kötelessége. Ezért viszont Mussolini és lord Rothermere felé szálljon a magyar szivek há­lája. Mert Mussolini volt az első

Next

/
Oldalképek
Tartalom