Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 6. szám - Svédek és magyarok

18 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 november Magyarország villamossági energiagazdálkodása (Részlet a Magyar Általános Hitelbank októberi jelentéséből) Az energia törvényjavaslat küszöbönálló parlamenti tárgyalása fokozott mértékben reátereli a gazdasági élet figyelmét az ország villamossági energiagazdálkodásának mai helyzetere. E szempontból a legnagyobb figyelmet érdemli meg a Magyar W talános Hitelbank legutóbb megjelent októberi jelentése, mely többek között behatóan foglalkozik a hazai elektrifikáció jelenlegi stádiumával is. A jelentés mindenekelőtt kiemeli, hogy hazánk energiagazdálkodását főleg két tényező befolyásolja döntően és pedig egyfelől <t rendelkezésre álló energiaforrások nagysága és minemüsíge, másrészt az energiafogyasztás uJiil ulása. A 20 millió lakosú Nagymagyarország a háboi'u előtt jelentékeny energiakészletekkel rendelkezett, amelyek 141 millió tonna kőszénből, 1443 millió tonna barnaszénből, 133 millió tonna lignitből, 72 milliárd köbméter földgázból, 1.2 milliárd köbméter tőzegből és 2.5 millió lóerőből állottak. Csonkamayyarorszáyon a régi vizieröknek alig 10%-a maradi meg, s elenyészően kis hányadra zsugorodott össze a szénkészlet. Csonkamagyarország kalorikus energiakészletéi a tőzegtele pekke] egj üti kereken tiOO millió tonnára lehet becsülni, ennek is azonban minőségben kalória erieke a háboruelőttinek felérc csökkent és mégis az energiakincs kihasználásának súlypontja a szénkészleteken alapszik, amihez képesl az országban az aramfejlesztő telepek majdnem kivétel nélkül kalorikus üzemek, mig számos európai országban a villamosáram szükségletéi túlnyomó részben hidroclektrikus telepek elégítik ki. Natry hátrány az is, hogy a tüzelőanyagok nagy hányadát, ugy szenet, mint gázolajai a külföldről kell behozni. Miinek a következménye, hogy Magyarország energiamérlege nagymértékben passzív. A kőszénnek és koksznak 2!)%-át, a tűzifának (>0%-át importálni ki 11, úgyhogy az évi egész behozatalnak 15%-a esik tüzelőanyagokra és ennek is a fele ásványolajokra. Az áramfogyasztást az irányítja, hogy a lakosság 55%-a (a háború előtt 70%-a) a mezőgazdaságban keresi meg kenyerét, amely foglalkozási ágnak tudvalevőleg csekély az energiaszükséglete. Az ország indusztrializálása folytán azonban az energiafogyasztás a jövőben sokkal kedvezőbben fog alakulni, hiszen a közüzemű villamosáram fejlesztő-telepek által leadott árammennyiségnek kb. 56%-át most is az ipar veszi igénybe. Az összes magyar elektromos közmüvek évi áramtermeléséi kereken 100 millió kilóvatt órára, a hasznosításra leadott üzemi erőt 550 millió kilóvatt órára lehet becsülni. Az áramfogyasztás tehát évente és fejenként kb. 70 kilóvatt óra. Az ország energiagazdálkodásában Budapestnek és közvetlen kornyékének vezető szerepe van, amennyiben az egész áramtermelésnek hozzávetőlegesen a fele NagyBudapestre esik és ez a legfejlettebb fogyasztási területe is. 1927-ben az energiatermelés Nagybudapcsten fejenként 255, a vidéken 10—100 kilóvatt óra volt. Csonkamagyarország 3437 városa és községe közül ezidőszerint mintegy hatszáznak van elektromosáramszolgáltatása, úgyhogy a községek 83%-a ki van rekesztve a villamosság használatából, a lakosság számaránya tekintetében azonban az össznépesség 55%-a használ villamosáramot. Az összes áramfejlesztő telepek teljesítőképessége 1927-ben 37G411 KVA volt; azóta üzembekerült a bánhidai nagy telep, úgyhogy a mostani teljesítőképesség 500.000 KVA. A telepek 55.5%-a törpeüzem, amelynek teljesítőképessége 100 KVA alatt marad. é MAGYAR MAGYAR IGAZSÁG hirdetője a világ minden tájékán a m REVÍZIÓS LIGA hivatalos lapja, a MAGYAR KÜLPOLITIKAIÉI HUNGÁRIA LLOYD TIZENEGYEDIK ÉVFOLYAM Mutatványszámot készségesen küldünk. Budapest, IV., Vámház-körut 10. XWWWWW**** *$> **< 4fc M< 4* 4* 4* ** 4 4