Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 6. szám - Svédek és magyarok

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 november Svédek és magyarok Irta: Leffler Béla (Stokholm) zett. (íröner hadügyminiszter levele, melyben a kormány álláspontját indokolja (főleg KeletPoroszország helyzetére mutatva rá), a napisajtóból ismeretes. Az ellenzék a hajót feleslegesnek tartja és a kormányi az épités félbeszakítására akarja kényszeríteni. Állításaiban kétségkívül van igazság. A hajónak, mint minden páncélos cirkálónak, az a bibája, hogy csatahajónak gyenge, cirkálónak pedig lassú. Modern csatahajókon 40 cm-es ágyuk vannak, az épülő páncéloson pedig (> db 28 cm-es ágyú lesz. Új cirkálók sebessége óránként legalább 32 tengeri mérföld, mig a fent emiitett hajó gyorsasága 26 tengeri mérföld. A hajó tervezésénél partvédelmi célok lebegtek szem előtt. Azonkívül számítottak arra, hogy az uj kiscirkálókat háború esetén harcászatilag támogatni kell. A hajó csekély merülése (6 m) folytán, erősebb ellenség elöl parti vizekre tud húzódni. Cirkálókkal szemben erős tüzérsége határozott fölényt biztosit. Nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy a Avasbingtoni egyezményt aláíró hatalmak kötelezték magukat, hogy uj hajóikon 20 cm-nél nagyobb ágyukat nem alkalmaznak. Németországot ez a korlátozás nem köti, mivel a washingtoni konferencián nem vett részt. A hajó építésénél a technika legújabb eredményeit használták fel. A páncéllemezek összeillesztésénél szegezés helyett elektromos forrasztást alkalmaztak, ami nagy súlymegtakarítást eredményezett. Különösen figyelemreméltó a hajó gépezete. Az 50.000 lóerős motorok lóerőnként 8 kg-ot nyomnak, mig idáig átlag 00 kg volt lóerőnként egy hajómotor súlya. Szem előtt tartva, hogy a hajó vízkiszorítása 10.000 tonnánál nem lehetett nagyobb, a hajó kétségkívül értékes alkotás. Elkészülése a német tengerészet erejét jelentékenyen emelni fogja. „Magyarországnak változatlan ul nemzeti politikájának azon kipróbált Útján kell haladnia, melyen állama függetlenségét és nemzete karakterét biztosítani tátija, egyben a nem magyar polgártársainknak nyelvüket és nemzeti kultúrájukat illetően messzemenő jpgokat biztosit, őket testvériszeretettel és bizalommal támogatva minden jogos törekvésükben." Gróf Tisza István Károly Ferenc József trónörököshöz A svédek és magyarok pogánykori története között nem egy érdekes párhuzamot találunk. Mig a pogány magyarok lovaikon kalandozták be egész Európát, addig a svédek sárkány-hajóikon sarcolták végig a frankok, germánok, kelták és rómaiak városait. Egyidejűleg tértek a svédek is a keresztény hitre, de a pogány szokásaikhoz görcsösen ragaszkodó vikingek éppen olyan kemény és véres harcokat vivtak a keresztény hittérítő királyaikkal, mint annakidején a pogány magyarok a Duna, Tisza meg a Maros partjainál. A svédek első hittéritője . Ansgarius érsek volt, akit az egyház szentté avatott és akinek emlékét hirdeti a Málár-tó egyik idyllikus szigetén csöndes nyirfa ligetbe n emelt hatalmas kőkereszt és mellette az ősi templom, melyet éppen e nyáron, miután eredeti alakjában helyreállították, adtak át ismét istentisztelet céljaira. A svédek is az ezredik évben ismerték el királyuknak és pedig első keresztény királyuknak Olafot, akinek nemzetsége századokig adott kiváló nagy uralkodókat. Svédország, bár lakosainak száma alig valamivel több hat milliónál (6,120.000), területileg mégis Európa legnagyobb országai között foglal helyet, hiszen légvonalban hosszúsága 1574 kilométer, mig legnagyobb szélessége majdnem 500 kilométer. Hogy a mai svéd királyság — minden megszakítás nélkül (itt soliasem volt köztársaság) — 1200 év óta fenn maradhatott és hogy a svédek kulturálisan és gazdaságilag az első nemzetek sorába küzdhették fel magukat, azt minden faji kiválóságuk mellett — melyet az európai népek között a legtisztábban meg is őriztek — elsősorban rendkivüli szerencsés földrajzi fekvésüknek köszönhetik. Ez az előkelő, vagy inkább természetadta izoláltság óvta meg őket attól, hogy az egymással örökösen versengő hatalmak felvonulási tereppé tegyék az országot, vagy hogy maguk a svédek zárt területüktől messze eső tartós hódításokra gondoljanak. Svédország éppen 110 év óta nem viselt háborút és ezerkétszázéves történetében találkozunk ugyan kisebb-nagyobb forradalmi mozgalmakkal, de monarchikus alkotmánya, mely kellő mértékben és megfelelő időszakokban terjesztette ki a népjogokat, mindig meg tudta őrizni a királyságot és vele együtt az államegységet. Svédország jelenlegi gazdasági felvirágzása az utolsó három évtizedre esik, de azért mégsem lehet a svédeket egyszerűen háborús gazdagoknak nevezni, hiszen természeti kincseinek feltárása jóval a világháború előtí kezdődött, de a háborús évek intenzív, szinte "lázas gazdasági élete, az ezelőtt nem ismert, sőt fel sem tételezett uj problémákkal, adott erőteljes lökést a svédeknek a természet ajándékozta kincseknek uj módszerekkel való fokozott kihasználására. így történhetett meg, hogy Svédország kiviteli', amely 1896-ban még csak 340 millió sv. korona volt (440 millió korina értékű behozatallal szemben), a legutóbbi évben (1920-ben) 1.813 millió korona értékűre emelkedett és mintegy 42 millió svéd koronával multa felül a behozott cikkek értékét. Svédország természeti kincsei elsősorban erdőségei, melyek egész terült tének majdnem 60%-át borítják. A svéd erdőségek szinte kizárólag fenyőket termelnek, s klimatikus viszonyok oly kedvezőek, hogy a kitermelt famennyiség még az északi vidékeken is elsőrangú. A svéd faexport 1929. évben 4.337 millió tonna volt. Azonban az évi kitermelésnek csak egy része kerül mint fürészelt vagy félig feldolgozott fa a kivitelre, a nagyobb részét papirmasszává dolgozzák fel saját gyáraikban. A nyers mechanikai és kémiai papirmassza, valamint a már kész papir, különösen az újságpapír, Svédország legfontosabb kiviteli cikke. Ez utóbbi cikkeknek kiviteli súlya 1929-ben 2.6 milliárd tonna volt 405 millió svéd korona értékben. De a legészakibb részeken, ahol már csak a törpe nyir tud tengődni a kopár és mocsaras sziklák között, ottan hatalmas érchegyei emelkednek, melyekből napfényen — tehát a drága mélybányászás nélkül — törik és robbantják a kitűnő minőségű vasércet, mely nemcsak az egész svéd gépipart ellátja nyersanyaggal, hanem a fa és papirmassza után az ország legjelentősebb kiviteli cikke. A svéd vasérc-kivitel a mult évben 12 milliárd tonnát ért el 191 millió korona értékben. De jelentős volt a kiolvasztott vas kivitele is 1.1 milliárd tonnával 87 millió korona értékben. Mint fontos kiviteli cikk szerepel még a svéd külkereskedelmi mérlegben a gránit és a különféle mészkövek. Igaz, hogy Svédországnak nincsen kőszene, de ennek hiányát bőségesen pótolják hatalmas vízesései, az u. n. fehérszén. Ezeknek az erejét az utolsó évtizedben mindjobban és jobban kihasználják, úgyhogy nemsokára egész Svédországot a vízesések fogják ellátni a szükséges villamos energiával. Az eddig felbecsült 15 millió lóerőből alig másfélmilliót használnak ki, de az energiatelepek további kiépítése folyamatban van. Ezek a számok világosan beszélnek nemcsak Svédország jelenlegi gazdagságáról, hanem a svéd nép munkaképességéről, találékonyságáról és kitartó szorgalmáról is. A sötét, zord fenyvesek bőven termelik a nagyszerű szálfákat, melyeket svéd hajók szállítanak az öt viiágrészbe, a