Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 1. szám - A népszövetségi szankciók kérdése

14 MAC VAK KÜLPOLITIKA 1930. június hó. a konferencia döntő pillanatában kolportált azon hír, hogy Briand és MacDonald közös formuláitaláltak volna a francia és angol értelmezés összeegyeztetésére. MacDonald behódolt volna a francia álláspontnak? Briand meggyőzhető lett volna az Egyezség okmány jelen alkotmányának célszerűségéről? A válasz titokban marad, mivel Olaszország azon határozott óvására, hogy az Egyezség okmány értelmezése a Népszövetség elé tartozik, a kérdést a konferencia napirendjéről levették. Ami egyik oka volt aztán annak, hogy Franciaország a londoni leszerelési megegyezéshez nem járult hozzá. A szankció-kérdés azonban továbra is aktuális marad, mivel a francia delegáció bejelentette, hogy azt a legközelebbi genfi ülésszakon újból beterjeszti. Ilyenformán a Briand MacDonald-féle tárgyalások a világ fokozott érdeklődésére tarthatnak számot. Talán nem járunk messze a valóságtol, ha a két államférfi állítólagos megegyezését inkább szövegezés technikai formában gyanítjuk, talán olykép, mint ahogy a népszövetségi dialektika mesterei már egy más alkalommal a területi integritás szankcióinak kérdésében megkísérelték a fennálló divergenciák áthidalását. Az 19* 2-i közgyűlésen Kanada és a Brit dominiumok aggályuknak adtak kifejezést, hogy a Népszövetség akaratuk ellenére kötelezheti őket a jelenlegi statusquo megvédésére. Rollin előadó erre a következő formulát találta: — Az egyes tagok alkotmányos tényezőinek feladata, hogy azon kötelezettség szempontjából, mely a Népszövetség tagjai területi épségének és politikai függetlenségének fenntartására irányul, megítélje, milyen mértékben tartozik minden állam fenti kötelezettségének teljesítését, katonai haderővel biztosítani. A tanács ajánlásának azonban a legnagyobb súly tulajdonítható és ilyen értelemben veendő megfontolás alá minden tag részéről azon igyekezetben, hogy kötelezettségeinek híven eleget tegyen. (IV. Ass. 86. o.) A homousion és homoiusion körül dúló hitviták óta a vitatkozási dialektika oly finom szőrszálhasogatásokat nem produkált, mint a népszövetségi jogtudósok és a fenti formula alapján mutatis mutandis, esetleg a katonai szankció kérdésében is található megegyezés — papiroson. Kérdés azonban, hogy az ilyen mondva csinált megegyezés az illető országok parlamentjét és ami több, a nemzetközi közvéleményt is kielégítheti-e? Az angol sajtó félre nem érthető egyöntetűségei figyelmeztette MacDonaldot, hogy az eddigi népszövetségi kötelezettségeken túlmenni egy lépéssel sem hajlandó s ia Times valóban fején találta a szöget, amikor — Omar kalifa történeti szillogizmusát variálva — az angol álláspontot a következőkép határozta meg: — A szankciók új meghatározása vagy ugyanannyi kötelezettséget ró Angliára, mint eddig, akkor felesleges. Vagy új kötelezettséggel jár és akkor veszedelmes. Hozzátehetjük, hogy nemcsak a Brit birodalom, hanem a népszövetségi gondolat tisztasága szempontjából is kétségtelenül ez a helyes álláspont, mert amíg a nemzetközi jog a béke diktátumokra és nem az igazságra van alapítva, a jelenlegi statusquo közvetve, vagy közvetlenül alátámasztó szankciók nem az igazságot védik. Magyar szempontból ezek után a népszövetségi szankciók értelmezése tárgyában folyó vitához további kommentár felesleges is. Európai szempontból tekintve pedig megállapítható, hogy a 16. cikk értelme teijesen világos ós csak remélhető, hogy a genfi tárgyalások alkalmával sem merül fel semmi olyan fordulat, amely a szankciók kérdésében az állami szuverénítást a Népszövetségnek alárende'né és közvetve hozzájárulna a belső igazságot nélkülöző jelenlegi statusquo jogi megmerevítéséhez. V I L Á G G A Z I) A SÁG Az 1929/30. üzletév pénzügyi és gazdasági képe. Az ország legutóbbi üzletévé úgyszólván befejezést inert s nagyjából máris visszapillantást lehet vetni az elmúlt időszak gazdasági jelenségeire. Ez az alkalom annál is inkább csábít ó, mert e pillanatban az ország pénzügyi és gazdasági élete a legteljesebb várakozással néz a nagy állami kölcsön elnyerése e 1 é s megkönnyebbülést reinél az utolsó hónapok mindinkább súlyosbodó nyomása alól. Az ország gazdasági ereje és vitalitása szinte k o ncentrált terhekkel volt kénytelen megküzdeni a/ elmúlt üzleti év során A hitelviszonyok r o s z s z a b b o d á s a e s a t e r m é n yértékesítés gyönge eredménye nyomta reá mindenekelőtt bélyegét a/ elmúlt időszakra s e két kedvezőtlen tényezővel kellett Felvennie a küzdelmet a/ ország gazdasági életének Amerika és az emissziós kölcsönök. A hitelviszonyok rosszabbodása korántsem volt a hazai pénzpiac s p e C i ál i s és izolált jelensége, hanem egyenes f ü g g v é n y e a nemzetközi pénzügyi helyzetnek. Az évek óta tartó amerikai tözsde-hossz mind hatalmasabb európai tökéket vonzott át a tengerentúlra s ily módon a kontinensen mutatkozó hiteligények számára egyre kevesebb pénz jutott. De meglehetősen elzárkózó magatartást tanúsított az európai hosszúlejáratú kölcsönigényekkel szemben maga az