Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 5. szám - Románia Erdély ellen. Uj kormány Romániában

16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 október KERESKEDELEM, II'IU MEZŐGAZDASÁG A magyar gabona golgotája Kalásztermő délibábos rónáink acélos gabonája tudvalevően az ország gazdasági jólétének egyik legfőbb tényezője. A hazai talajviszonyaink szinte parancsolóan megszabják, hogy a termőföld egyik legjelentősebb hányadát kalászosok termesztésére fordítsuk. Bőséges termés esetén az ország gabonamennyisége a jelenlegi trianoni határok mellett egy haYmadában elegendő az ország szükségletének ellátására, mig csaknem kétharmadrész kiviteli célokra jut. Ha azonban figyelembe vesszük azt az érdekes tapasztalati tényt, hogy rendszerint abban az esztendőben, mikor bőséges a gabonatermés, a takarmánynemüek többnyire csak igen gyengén fizetnek s igy többé-kevésbé szükségessé válik a gabona egy részének takarmánycélokra való felhasználása, ugy ez a körülmény természetesen bizonyos mértékig lecsökkenti az export céljaira felhasználható gabona mennyiségét. Az utóbbi esztendők gazdasági eseményei meglehetősen megtépázták a hazai gabona nemzetgazdasági szerepét. A környező ipari államok, melyek az egykori monarchia keretében a közös vámterület mellett mindenkor maradék nélkül felvették az országunk gabonafeleslegét, a mai ónálló államiságuk mellett mindinkább berendezkedtek a gabonatermelésre, csakhogy a kenyérniagvak importját csökkenthessék. Ily módon például Csehszlovákia nagyjából elérte, hogy normális termés mellett a téli hónapokig ki tud jönni a saját gabonájából s Néjnetausztria is a késő őszi hónapokig ellátja magát a sajátjából. A hazai gabona értékesítésének lehetőségei tehát kénytelenek ezekkel a tényekkel számolni. A termés behordása után közvetlenül az aránylag korán beérő hazai gabonának volnának ugyan bizonyos sánszai a későbbi aratásu szomszédos államoknál, amennyiben az ó-készletek erősen megcsappantak, de az ottani belföldi termések behordása után legfeljebb keverési célzattal történnek némi vásárlások a külföldi — magyar, jugoszláv és amerikai — árukból. Régebben a korán érő hazai gabonának megvolt mindenesetre az az emiitett előnye, hogy elsőnek jelenhetett meg mindenkor a kontinentális piacokon a terményév befejeztével; ez az előny azonban-ma már csak igen korlátolt értékkel bir, miután Jugoszlávia, mely birtokában van az egykori bácskai és bánáti gabonatermő területeinknek, mar az értékesítési kampány kezdetén erős versenyt támaszt rendszerint ugy ár, mint minőség szempontjából a haza gabonának. A további értékesítési lehetőségek tekintetében pedig "ii \ z ameri kai gabonának az utóbbi évek során egyre fenyegetőbben kibontakozó konkurrenciája. Amerika az utóbbi évek során hatalmasan megnövelte a termőterületeit s a gépek egész sorozataival igyekszik biztositani a termelés rentabilitását. Mindezeken felül az értékesítés irányítására életrehivta a poolokat, melyek az ő mindent elsöprő anyagi felkészültségükkel ott állanak az amerikai gabona világpiaci törekvéseinek alátámasztására. És az is tény, hogy Amerika nagyszerű eredményeket tudott elérni a minőségek megjavítása körül is az utóbbi években. Amerika olcsón termel s az értékesítés előmozdítására megfelelő szervezettel bir és mindezen felül rendelkezésére áll az olcsó tengeri ut, melynek révén hajórakományaival szinte eláraszthatja az európai likatokét. Érdekes viszont, hogy az amerikai gabona elhelyezési esélyei mennyire csökkennek, ha a kikötök raktáraiból vasúton elszállításra kerülnek az európai kontinens belseje felé. KözépEurópa gabonatermő államainak elhelyezési törekvései tehát szükségj képpen főként a tengeri kikötőktől messzebb eső belföldi piacokon mutathatnak fel nagyobb eredményeket. Magyarország gabonatermelése — miként az utóbbi évek eseményei mutatják — főleg két körülmény miatt jutott igen nehéz helyzetbe. Az egyik a racionális termelés eszközeinek hiánya, a másik az amerikai és jugoszláv verseny. A racionális termelés hiánya természetes összefüggésben áll nagyfokú szegénységünkkel. A termelők megközelítő mértékben sem áldozhatnak annyit a föld termőerejének kellő kihasználására és fokozására, minőségi és mennyiségi eredményeinek megjavítására, miként ez a racionális gazdálkodásnak már a kezdetén kívánatos volna. A magyar föld termőereje ugyan legendás képességű, de a mai kiélezett világversenyben mégis csak a fokozott produkció jegyében lehet sikeresen helytállanunk. Nem szükséges a dániai és a németországi talajművelésre hivatkoznunk példák gyanánt, mert hiszen a hazai termőföld a maga természetes szerénységében jóval kevesebbel is beéri s egyharmad- vagy egynegyedré.sz műtrágyamennyiség mellett is képes oly produkcióra, mint például az északnémetországi homokos talaj. De hát nálunk számos helyen egyáltalán nem alkalmazzák a spekulatív főid ja vitáéi eljárásokat, mert ehhez nincs meg a. kellő anyagi erő. Ujabban ugyan figyelemreméltó kísérletek és kezdeményezések történnek a minőségi és mennyiségi eredmények fokozása érdekében, azonban az eredmények kiszélesítése és általánosításához egy nagyvonalú s egységes agrárpolitikai koncepció megalkotásához hatalmas pénzügyi eszközök szükségesek. Ennek pedig egyelőre hijján van az ország. Az amerikai és jugoszláv verseny élessége természetszerűleg elsősorban a két gabonatermő terület hozamának a bőségétől függ. Számos jel szerint Amerika a világpiaci viszonyokhatása alatt rövidesen csökkenteni lesz kénytelen a gabonatermő területeit, mint ahogy ezt például legutóbb a pamuttermő területeivel megtette; mig Jugoszlávia hihetőleg módot fog keresni arra, hogy előbb-utóbb egy egységes • értékesítési frontot alkosson Magyarország és Románia bevonásával. Amennyiben pedig mindezekkel párhuzamosan lehetővé válik számunkra a hazai gabonatermelés bár lassú, de fokozatos racionalizálása, ugy a magyar gabonára hihetőleg még jobb napok fognak elkövetkezni és a legutóbbi évek szomorú golgotája után nem fog elmaradni az oly hően esdett es remeit feltámadás. „Magyarország gazdasági helyzete talán a legrosszabb Európában, de egyszersmind a legreményteljcsebb is. A szomszéd kormányok magatartása következtében Magyarország valósággal el van szigetelve. De másrészt. Magyarország természeti erőforrásai oly gazdagok es a magyar nép képességei oly lírainak, hogy a valóságos béke fokozatos megközelítésével Magyarország meg nagy állam lesz. Némely más államokról pedig nem, mondhatjuk el ugyanezt. Magyarországnak vannak lehetőségei: ez olyan nép, amely, hu nemi segítségben részesül, maga meg tudja oldani proliié máil." Herbert Hoovernek a new-yorki magijáról ülésen mondott beszédéből.