Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 5. szám - Mit tanulhatunk az olaszoktól? - Az olasz-magyar baráti kapcsolatok. - A Fasci all'Estero" és az "Amici dell'Ungheria"

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 október Genfi mozaik A Nemzetek Szövetsége egyik folyosóján beszélgetnek Motta, svájci miniszter és Azkarate, a kisebbségi osztály főnöké. Arra halad Wilfán, a kisebbségi kon gresszus elnöke. Motta megállítja s rövid beszélgetés után kettesben kimennek a kertbe. Egy nem kisebbségbarát lengyel újságíró meglátja, hogy Motta, a kisebbségi kérdés referense, Wilt'ánnal beszél, s nagy zajt csap. Mindenki figyeli a kertben történteket. A La Temps tudósítója időközben int Mottának, aki visszatér a folyosóra. — Taktikai biba volt öntől, hogy Wilt'ánnal beszélt, — mondotta a magyar gyűlöletéről híres tudósító. Motta mosolyog és tovább megy. A kisantant emberei fel vannak báborodva. Csak a németek mo'solyognak. Talán néhány év múlva, gondolják magukban, Briand is szivesen beszél majd Wilt'ánnal. Paul du Bochet, a La Tribüné de (lenévé politikai rovatának szerkesztője, — akihez már többször volt szerencsénk — minős ithetetlen goromba támadást intézett Apponyi Albert gróf ellen abból az alkalomból, bogy a kisebbségi kérdés tárgyalásakor felszólalt. Két közismert genfi szerb politikus feltűnést keltő mozdulatokkal, hangosan olvassa a cikket a közgyűlés folyosóján. Hangos olvasásukra figyelmes lett egy újságírókból álló kis csoport s egyikük, Szintén hangosan megszólal: — Paul du Bochel megfizeti a Szent Száva-rendet, s ki tudja, hogy még mit! A kél szerb diplomata látható dühhel, immár csendben, távozott. A közgyűlés üléstenne előtti csarnokban magyar rajzoló képeslevelezőlapokat árul. A lappkon diplomaták és politikusok si került arcmása. — Hogy megy az üzlet t — kérdem tőle. — Ha még volna két-három Apponyi, akkor nagyon jól mer ne, — válaszolja a világhirüvé lett magyar rajzoló. — Hogyan? — Hát ugy, hogy eddig minden itten megfordult hölgy vett egy pár képet és kivétel nélkül minden egye's vásárló először az Apponyi képet választja ki. S ha mást nem, de azt megveszi. A szerbek az idén élénk politikai propagandát kezdtek Genfben. Denics-nek, az Avala tudósítójának vezetésével sajtó-irodát állítottak tel, amelyről azt híresztelik, hogy — nincsenek hivatalos összeköttetései Belgráddal. Magánirodá, azzal a feladattal, hogy a jugoszláviai helyzetről tárgyilagosan informálja a genfi nemzetközi sajtót. Hetenként megjelenő bulletinje nem más, mint a szerbiai sajtóban megjelenő cikkeknek franciára Fordított kivonata. A közgyűlés alkalmával a szerbek nagy kiállítást rendeztek, amelyben bemutatták az 1919— 1929. évek közötti haladásukat. A megnyitáson feltűnően kevesen vettek részt s ha Albert Thomas, — akinek fia szerb nőt vett el feleségül — a menyére való tekintettel nem jön el, akkor az Avala tudósítója lett volna a legnagyobb megjelent személyiség. A macedóniai bulgár menekültek pár nappal a kiállítás megnyitása előtt értesültek a szerbek készülődéséről. Még idejében érintkezésbe léptek a berlini központtal és csakhamar két bulgár nő érkezeti hatalmas ládák kíséretében, melyekben macedóniai bulgár háziművészet kiállításanyaga volt felhalmozva. És két nappal a szerb kiállítás megnyitása után a menekült bulgárok is szétküldték meghívójukat, s az utcákon megjelentek a plakátjaik. A szerbek meg akarták akadályozni a kiállítás létrejöttét, de a tárgyilagos genfi rendőrség udvarias válaszában, az egyenlőség elve alapján, visszautasította a szerb miniszter közbelépését. Az amerikai horvát sajtó Cihlar Slavko újságírót küldte ki Genfbe a közgyűlésre. Nevezett a szokásos meghatalmazással jelentkezett a Népszövetség sajtóosztályánál, ahol minden ellenvetés nélkül felvették az akreditált újságírók sorába. A közgyűlés negyedik napján a sajtóteremben kifüggesztették az újságírók névsorát. Cihlar észrevette, hogy neve a jugoszláv újságíróké köA M a yar R viziós Liga által kibocsátandó u n. Revíziós /'< ngő, m ly egyúttal tagsági i<j<izolványid is szolgál