Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 5. szám - Nemzetek barátsága

történet tanúsága szerint alacsonyabb kultú­rák tartósan nem nyűgözhetnek le maga­sabb kultúrákat s a nemzetek sorsát hosszú futamban mégis csak az ő szellemi kincsük, az ő nemzeti fajsúlyuk dönti el. Amint kimu­tattam, a magyar szellemi képesség fejlődé­sénél is kedvezően befolyásolt minket a kon­zseniális itáliai szellem: nyelvünknek a latin gondolkodás bizonyos szabatos tömörséget adott s az antik Róma klasszikus eszményei csak megerősítettek minket velünkszületett puritán idealizmusunkban. Mert a magyar természettől valóban nemcsak hevülő idea­lista, de szinte szemérmes puritán is; a ma­gyarnál a nő tisztelete nemcsak gavallérságá­ban nyilatkozik meg, hanem még törvényke­zésében is, mely az özvegyi joggal a kora a középkor óta nemes egyenrangúságot bizto­sít a nőnrek. Ily tisztalelkü és tisztaéletű a magyar nő is; a mi fenkölt szívű híres nagy­asszonyaink történetében nincs chronique scandaleuse: nálunk a feleség szó annyit tesz, hogy fele a férjének, s a magyar az egyetlen nyelv, melyben külön szó van a szeretetre s a szerelemre... És én mindez adatokat csak azért mondom el önöknek, hogy a mi ma­gyar géniuszunkat is ez elé az ítélőszék elé állítsam: vajon magas nemzeti eszményeink­kel és világtörténeti érdemeinkkel rászolgál­tunk-e mai sorsunkra? A magyar géniusz a Szent Koronával s a latin szellemmel meginduló európai életének első percétől fogva egyenrangúan kapcsoló­dik be Európa szellemi életébe. Szent Ist­vánunk a bölcs uralom európai mintaképe, Szent László, Kelet Arthus királya, a lovagi erények továbbfejlesztője, Kálmán kirá­lyunk a világosság apostola a babona sötét­sége ellen, ///. Béla udvara a provánszi trou­badour-eszmények európai iskolája, Nagy Lajosunk a trecento, Mátyás királyunk a quattrocento minden uj ideáljainak a ra­gyogó hőse. A magyar géniusz az angollal együtt alkotmányt ad Európának s Arany­bullájának mintájára készülnek a többi euró­pai aranybullák. A magyar erő megvédi Európát a tatárok és törökök ellen, a magyar pajzs árnyékában nagyranőhet Nyugat kul­túrája, — legújabban, most tíz éve, ismét a magyar nemzet tartóztatja fel az Európába betörni akaró bolsevizmust. Hosszú véres szá­zadokon át Európa vérző őrei vagyunk, de ennek ellenére 1367jben már egyetemünk van Pécsett s négy évvel megelőzve az angol nyomtatást 1471-ben már nyomdánk van Bu­dán. Ifjaink olasz egyetemeken szívják ma­gukba az antik és új eszmények szellemét, Báthory István magyar-lengyel királyunkkal élükön egész könyvet tölt be a páduai ma­gyar diákok serege. A költő, politikus és had­vezér Zrínyi Miklós zsenijét Tasso és Macchiavelli színezik s Petrarca hatása még a XVIII. század végén is erősen érzik nagy Kisfaludy Sándorunk költészetén ... De mit adott még a világnak a magyar géniusz na­gyot9 Adta a tudományban a ragyogó mathe matikus Bólyay-t, ki az Euchdes V. tótelét döntötte meg, adta a zseniális geofizikust Báró Eötvös Lórándot, a nyelvész Korosi­Csomát, Vámbéryt, — adta a művészetekben Liszt Ferencet, Hubayt, Vecseyt, Dohnányit, Bartókot, a festészetben Munkácsyt, Ben­czúrt, a szobrászatban Zalát, Stróblt, Fadruszt s a költészetben Madáchot, Jókait, Aranyt és Petőfit. Petőfi! . . . Ennél az utolsó névnél bucsú­zóúl hadd álljak meg egy szóra. A zsenik a teremtésnek tán a legszebb, legrejtélyesebb csodái, én úgy érzem, igazában ők a nemzeti géniuszok testetvételei, ők a bennünk levő isteni és emberi küldött apostolai, a népek szellemi vezetői. Ilyen nekünk a mi Petőfink, kinek egy tehetséges fiatal költő: Franco Vellani Dionisi épp most adta ki — a magi. új fordításában — száz versét olaszúl ... Ha a nemzetek e legnagyobb kiválasztottjait szemléljük, révedezve állunk meg a lángel­mék teremtőerejének a problémája előtt. Kik ezek ? Tán testvérek ... ám ha még mé­lyebbre hatolunk, még csudásabb egyszerűsí­tés kínálkozik nekünk. Olykor kedvem lelem abban, hogy Hornért, Horáciust, Dantét, Shakespearet, Moliéret, Calderont, Goethét, Petőfit eredetiben olvasom s ily alkalommal furcsát észlelek magamon. Ahogy egymás­után olvasgatom őket, lassanként kezdem el­veszíteni a nyelvbeli különbözőségek tudatát, feledem, hogyHorácius latinúl, Dante olaszúl, Shakespeare angolúl, Calderon spanyolúl, Goethe németül, s Petőfi magyarúl ír, feledem s kezdem hinni, hogy e zsenik voltaképp mind egyugyanazon nyelven írnak, hogy tán nem is nyolc különböző emberről van itt szó, ha­nem igazában egy az a nyolc ember, aki mind­ezt írta, egy nagy Valaki, aki csak, épp mini a megtörő sugár a prizmán át, több kor és nyelv több színében ragyogtatja ugyanazokat a világrejtelmeket. A külső nyelv más min­deniknél, de egy e legnagyobbak benső nyelve s e benső nyelv lényegében nem más, mint döbbenő ámulat a nekik, csak nekik kiválasz­tottaknak megnyilatkozó nagy misztériumok előtt! Aki nem zseni, aki csak tehetség, az a külső nyelv rabja, viszont az igazi zseniket az jellemzi, hogy mit se vesztenek a fordítás által, fordításban is eredetiként hatnak, — benső nyelvük szabadon sugárzik át minden határokon, minden szívekbe, minden lel­kekbe ... Petőfi a magyar géniusz legfőbb eszményének, a szabadságnak a költője s én érzem, az ő lángoló szava így sugárzik át az olasz lélekbe, hisz véres századokon keresz­tül önök is a szabadságukért szenvedtek és küzdöttek s Petőfi bajtársai és Garibaldiék a szabadság véres szent jegyében lettek test­vérekké az olasz csatatereken, önöknél dicső valósággá lett az eszmény, — vajha Dante íelenk sóhajtott fohásza is végre valóra vál­hatna s Ungheria végre beata lehetne! H«llu irodalmi, Nyomdai és Irodaszerkeresktdelmi R-T. Budapest V., Sziaet-u. 25 íftl Ifi • Kfivira MitnjB ; u v

Next

/
Oldalképek
Tartalom