Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 43. szám - Az új cseh kormány miniszterei

1929 5 December 28 Spina Ferenc dr., közegészségügyi miniszter, német agrarpárti; 1868-ban született Morvaországban és a bécsi egyetemen szláv- és germán-philológiát hallgatott. Előbb gim­náziumi tanár volt, majd a prágai egyetem magántanára lett. A fordulat után ugyancsak a prágai egyetemen a cseh nyelv és irodalom rendes tanára lett. Spina mögött nagy tudomá­nyos inult áll és nagyrésze van a szláv és germán kultúrkö­zeledésben. 1920 óta képviselő és az előbbi kormányban a köz­munkák minisztere volt. benes Ede dr., ph. külügyminiszter, 1884 május 28-án született Kozslandban. 1905-ben Párizsban tanult és 1908-ban Dtt szerezte meg a doktorátust. Kereskedelmi iskolai tanár volt, míg a világháború alatt külföldre nem szökött. Benes az eddigi kabinetekben a külügyminiszteri tárcát töltötte be és a Csemy hivatalnok-kormánya után, 1921 szeptemberétől az első Svehla-kormány kinevezéséig, 1922 október 7-ig minisz­terelnök volt. Franké Emil dr., nemzeti szocialista póstaminiszter, két­szer volt vasútügyi miniszter, majd közélelmezési és pósta­miniszter. Született 1890-ben. Meissner Alfréd dr., cseh szociáldemokrata, igazságügy­miniszter, született 1871-ben. Most másodszor igazságügymi­niszter. Elsőízben a Tusar-kormányban töltötte be rövid ideig ezt a tárcát. ' Bechyne Rudolf, cseh szocáildemokrata, közélelmezési miniszter. Most harmadszor tagja a kormánynak. 1922-ben a közoktatási és 1925-ben a vasútügyi tárcát töltötte be. Fiatal­koiában Bechyne nemzeti szocialista volt, később a szociálde­mokrata vizekre evezett, cseh nacionalizmusát azonban soha sem vetkőzte le. Mikor a régi Ausztriában a cseh szociálde­mokraták azon vitatkoztak, hogy jobb-e a párt-centralizmus, vagy a cseh pártszervezetnek autonómiát kell biztosítani, ő autonómista volt. 1911nben beválasztották a birodalmi ta­nácsba. A forradalom után a cseh szociáldemokrata párt egyik vezérévé nőtte ki magát. Gyűlöli a kommunistákat, egyházelle­nes és soviniszta. 48 éves. Dérer Iván dr. a tót szociáldemokrata iskolaügyi minisz­ter most negyedik ízben tagja a kormánynak. 1920-ban felvi­déki miniszter, 1921-ben unifikációs és 1926-ban ismét unifi­kációs miniszter volt. Dérer Iván unifikációs miniszter korá­ban az állampolgársági kérdést törekedett megoldani. 45 éves, ügyvéd. Czech Lajos dr. német szociáldemokrata népjóléti minisz­ter, brünni ügyvéd, aki állandóan a munkásmozgalmakban vett részt. A kilencvenes években a szociáldemokrata Volksfreund című napilapot szerkesztette. 1920 óta tagja a nemzetgyűlés­nek és 1925-ben a nemzetgyűlés alelnöke volt. Született Lem­bergben 1870-ben. Srámek János apát, a cseh néppárt vezére, most ötöd­ízben tagja a kormánynak. Született 1870-ben Grigoviban 01­mütz mellett. Dosztalek János cseh néppárti közmunkaügyi miniszter, most elsőízben tagja a kormánynak. Okleveles mérnök, leg­utóbb a képviselőház alelnöke volt. Született 1883-ban. Matousek József dr. Kramár-párti kereskedelmi minisz­ter, hivatásánál fogva bíró és a cseh nemzeti demokrata párt­nak régi tagja. Főként gazdasági és pénzügyi kérdésekben mindig súlyos szava volt úgy pártjában, mint a parlamentben. Született 1876-ban. Mlosoch Rudolf vasútügyi miniszter, most másodszor tagja a kormánynak. Először a közmunkák minisztere volt a második Svehla-kormányban. Legutóbb a képviselőház egyik alelnöke volt, s mint képviselő a cseh iparos pártot képviseli. Mlosoch az Országos Kézműves Bizottság elnöke és Olmützben lapszerkesztő volt. 53 éves. Englis Károly dr. a brünni egyetem tanára, most ötöd­ízben pénzügyminiszter. Egyedüli nemképviselő tagja a kor­mánynak. 60 éves. Eszerint a kormány tagjai közül 12-en miniszterséget viselt férfiak és csak négy olyan politikus van közöttük, aki ez alkalommal először tagja a kormánynak. „Határozott véleményem szerint a Kellogg-paktum kizárja a háború lehetőségét. A paktumot aláíró nemzet nem viselhet semmiféle háborút abból a célból, hogy határait megváltoz­tassa. Viszont nem foszthat meg egyetlenegy nemzetet sem attól a jogától, hogy határainak kiigazítását vagy sérelmei­nek orvoslását békés úton követelje." (Borah szenátor) FIGYELŐ Hogyan értelmezik a csehek a „felszabadítást"? — A hű horvátok — A tótok szerződtetett szövetségesei — Bolgár-magyar barátság EZER CSEH HIVATALNOKRA 45 TÓT hiva­talnok esik a csehországi központi hivatalokban — a Szlovák, Hlinka lapja, panasza szerint. A Felvidéken a hivatalnokoknak csak a fele tót, de ez az arányszám •s csak az alsóbb kategóriák révén jön ki, lévén a ve­zető tisztviselők nagy része cseh. Cseh- és Morvaor­szágban ellenben kizárólagosan csak cseh hivatalno­kok vannak szolgálatban. Legutóbb a vasútnál töltöt­tek be egy csomó állást s még ide sem neveztek ki egyetlen egy tótot sem. — Mindenesetre olyan panasz ez, melyet nem lehetett hallani a magyar uralom alatt a tótok részéről. A magyar tisztviselői karban a leg­nagyobbtól a legkisebb állásokig annyi tót helyezke­dett el, hogy arányszámuk felülmúlta a tótok népes­ségi arányszámát. De azért a mostani állapotot neve­zik Hlinka lapjai is állandóan „felszabadulásnak". Amint látjuk, felszabadultak az alól, hogy a hivatalok ellátásának gondjával vesződjenek. De felszabadultak az alól is, hogy az iparban, kereskedelemben helyez­kedjenek el, vagy meg tudjanak élni a földmívelés­ből. A felvidéki bányákban megállt a munka, a kohók lüze kialudt, a kereskedő és iparos tönkremegy, a me­zőgazdasági munkás és kisgazda nem járhat a Magyar Alföldre aratni, hogy téli szükségletét természetben megszerezhesse. Ilyen furcsa felszabadulásokat hozott magával a világháború. ÓRIÁSI ÜNNEPSÉGEK VOLTAK BELGRÁD­BAN december 17-én. 550 horvát érkezett hódoló kül­döttségben a királyhoz a Száva és tengerparti bánság képviseletében, hogy köszönetet rebegjen azért a nagy kegyért, mely január 6-án eltörölte az alkotmányt, október 3-án pedig Horvátország történelmi határait. A horvátok is felszabadultak az alól a teher alól, hogy a belgrádi parlamentben elmondhassák panaszaikat, inert nincs már belgrádi parlament. Saját parlament­jüket a szerb szurony már tíz évvel ezelőtt szétker­gette. A király nagy udvari bált adott hű horvátjai tiszteletére s a bálon Alexander, a horvát közgazda­sági élet nesztora, holtan rogyott össze. — úgylátszik, a belgrádi Konak mindenképen veszedelmes a horvá­toknak, akár kérni mennek oda, akár köszönni. • BENES LEGÁDÁZABB ELLENSÉGE nem az ártalmatlan tótság, hanem Gajda, a lefokozott tábor­nok és volt helyettes vezérkari főnök és Pergler, a volt tokiói cseh követ. Mindkettő karrierjét vesztette, mert Benes neheztelését valami miatt magára vonta. Mindkettő fizetni akar és sikerült is nekik alkalmi párttá összeállva, Prágában képviselői mandátumot szerezni. A három főből álló párt természetesen, sem­miféle bizottságba nem juthatott, beálltak tehát kül­tagnak a tót néppárt parlamenti klubjába s ennek képviseletében Gajda a véderŐbizottság, Pergler a kül­ügyi bizottság tagja lett. — A tótok végre belátták, hogy a maguk igazságával nem boldogulnak Benes ravaszságával szemben, szerződtettek tehát két Be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom