Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 43. szám - A Német birodalom politikai berendezkedése. 2. [r.]

7.929 3 December 28 2. A német néppárt A német néppárt a régi császárságkorabeli nem­zeti liberális pártnak folytatója. Ez a párt mindig elsősorban a nagyiparra támaszkodott és ebben van most is legerősebb támasza, bár van kisebb agrárius csoportja is. Mögötte sorakoznak a bankoknak és a aagyobbrangú tisztviselőknek egy nagy része is. A belpolitikában a köztársaság álláspontjára helyezke­dett azzal a megokolással, hogy ma csak a jelen kér­déseivel kell foglalkozni és elsősorban a német nép­nek a békeszerződésekben megkötött cselekvési sza­badságát kell visszaállítani, addig pedig minden más problémát félre kell tenni. Legjelentékenyebb szóvi­vője, a nemrég elhalt Stresemann azonban ezeknek a szempontoknak kifejezése mellett különösen régebben erősen szembehelyezkedett azokkal, akik a régi csá­szári hagyományokkal teljesen szakítanak és a régi és az új Németország között minden hidat lerombol­nak és ismételten monarchistának is mondta magát, azzal a fenntartással, hogy a monarchia kérdését ma nem szabad Németországban aktuálissá tenni. Külpo­litikai tekintetben a néppárt azonosította magát Stre­semann politikájával, amelynek szelleme a volt ellen­ségekkel való békés megegyezés megteremtésére irá­nyult és ezen az úton igyekezett sikerrel elérni a Né­metország akaratszabadságát megkötő jóvátételi kér­dés rendezését, a katonailag megszállt német terüle­tek kiürítését és a Saarterület visszaadását. Strese­mann halála óta a pártot Scholz képviselő vezeti, ujabban Kardorff képviselő szerepel gyakran, mint a párt szóvivője, de ehhez a párthoz áll közel Luther volt kancellár is, Curtius jelenlegi külügyminiszter és Jarres volt miniszter pedig tagjai közé tartoznak. 3. A centrum A centrum kifejezetten a német katolikusok pártja és azokat egyesíti magában, akikre a katolikus klérusnak befolyása kiterjed. Ennélfogva ebben a pártban valamennyi népréteg képviselve van: a ne­hézipar katolikus része, a katolikus nagybirtokosok és parasztok, a katolikus kispolgárok stb. Ereje azo­kon a területeken legnagyobb, ahol a katolikus elemek túlsúlyban vannak, tehát Délnémetország egyes ré­szeiben, a Rajna vidékén stb. A belpolitikai kérdések­ben nem egészen egységes. Vannak benne republiká­nus és monarchista elemek. Eddig az összes republi­kánus kormányoknak megbízható támasza volt. Kül­politikai tekintetben támogatta a Stresemann-féle politikát. A pártban ellentétek vannak annak jobb és balszárnya között. A jobbszárny, amelyhez Marx volt kancellár, Guerárd miniszter, Kaas kanonok, Brauns miniszter tartozik, sokszor áll szemben élesen a Wirth volt kancellár vezetése alatt álló, erősen republikánus és a szociáldemokraták felé hajló politikájával. 4. A bajor néppárt A bajor néppárt a háború után alakult a centrum bajorországi híveiből. Bajorországra szorítkozva ugyanazokra az elemekre támaszkodik, amelyek Ba­jorországon kívül a centrumot támogatják. A centrumtól annyiban különbözik, hogy a bajor köz­hangulatnak megfelelően kifejezetten monarchista és a centralista szellemben meghozott weimari alkot­mánynak federalista megváltoztatására törekszik, a külpolitikai kérdések terén is csak bizonyos fenntar­tással támogatja a Stresemann-féle politikát. Bajor­országban az összes szavazatok egyharmadát birja. Gyakorlatilag azonban rendszerint együtt halad a centrummal. Vezérei Held és Heim volt bajor minisz­terek. 5. A német demokrata-párt A német demokrata párt azoknak a kisebb német partoknak hagyományait folytatja, amelyek a csá­szárság idejében a doktrinér liberalizmus mellett küz­döttek és akik akkor a Freisinnige Volkspartei (Rich­ter Gusztáv) és a Freisinnige Vereinigung név alatt működtek. Ez a párt a kisebb nagyiparnak, a keres­kedelemnek (kivált nem-keresztény részének), vala­mint a kispolgárság és az értelmiség demokratikus hajlandóságú elemeinek szervezete, amint hogy ez volt a császárság idejében is. Meggyőződéses republi­kánus párt, erős demokratikus hajlandóságokkal és a polgári pártok közül legközelebb áll a szociáldemokra­tákhoz, amelyek ellen pedig Richter annakidején éles harcot folytatott. A külpolitikában erős támasza a pacifista politikai törekvéseknek és ezen az alapon támogatta a Stresemann-féle politikát. Vezérei Koch volt pénzügyminiszter, Gothein, Hellpach stb. 6. A szociáldemokrata-párt A szociáldemokra párt, a szervezett munkásság pártja. Ez a párt az 1918. évi forradalom idejében ke­zében tartotta Németország sorsát, mert az egyetlen volt, amelynek szervezete a háború után is érintetlen maradt és a viszonyok is neki kedveztek. A szociál­demokrata párt akkori vezérei, kivált Ebért, a német köztársaságnak később első elnöke, bölcs mérséklettel Borgoncini Duca, a Vatikán kvirináli követe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom