Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 42. szám - Nékány szó a livkérdéshez

10 * 42. szám genfi Bavaria kávéházban Magyar Külpolitika A Genf, december 15. H

árom kis terem. Alig fér el bennük kétszáz vendég és a Bavária kávéház mégis Genf leglátogatottabb helyisége. Szinte túlzottan egyszerű berendezésével inkább valamelyik kis kőbányai kávéházra emlékeztet, mint diplomaták tanácskozóhelyére, mégis a városban megforduló idegen első útja ide vezet, ahol mindig lehet látni egy-két minisztert, nemzetközi jelentőségű politikust, vagy más érdekes személyiséget. A Bavária közismerten kedvelt tartózkodási helye volt Stresemann-nak, Németország néhai nagynevű külügyminiszterének. A középső-terem egyik suikában szívta hosszú szivarját, körülötte a fiatal német nemzedék: diákok és diáklányok esténként szeretettel teljes ünneplésben részesítették a „Papát". Csendesen halkan felhangzott ilyenkor a régi szép nemet diákdai: „Oh, du alte Burschenherrlichkeit", s a komoly diplomata halvány orcájára piros rózsákat festett az ifjúság dala. Szivarját kivette a szájából és halk önfeledtségben kísérte az éneket. Gyakran tölti itt üres óráit Briand is. Görnyedten, arcán a gondterhes politikus szomorú mosolyával gubbaszt asztalánál és ki nem fogy az elmés megjegyzésekből, élcelődésből. Hasonlóképp Dandurand, a kisebbségek ősz pártfogója sem mulasztja el soha, hogy felkeresse a baváriai ujságíróasztalt, örömmel telepszik le a fiatal tudósítók közé és engedi, hogy a kérdések özönével ostromolják. Csipős megjegyzések hallatszanak minden oldalról, s a határt nem ismerő elkényeztetett újságírók szórakoznak a napipolitika eseményeinek a ióvására. Legelevenebb az élet természetesen a Nemzetek Apponiji Albert gróf. Dezső rajza a genfi Bavária kávéházban. t u Hevesy Pál, miniszterrezidens. Dezső rajza a genfi Bavária kávéházban. Szövetségének közgyűlése alatt. Diplomaták, újságírók, idegen érdeklődők, s az elmaradhatatlan világjárók serege tolong ilyenkor a szűk helyiségekben. Egy székre némelykor két vendég is jut. A hangulat szinte vásári. Különösen, ha betódul a román delegátusok serege, élükön Tituiescuval, aki jellegzetes külsejével és nőies színezetű különös orgánumával kelt általános feltűnést. Körülötte az új román diplomatanemzedék csoportja zajong. Csak Tilea csendes. Kopasz feje kimagaslik a társaságból és az arcára erőltetett komolyság gondterhelt honatyáéra emlékeztet. Stoica elemében van; mint a román politikai élet legtehetségesebb propagandistája sorba barátkozik az újságírókkal, hogy a sajtó képviselőin keresztül igyekezzék meghódítani a nemzetközi közvéleményt a román ügy számára. Antóniádé állandóan szemüvegét igazgatja, míg titkára, a fiatalarcú Ciuntu, román szokás szerint, kézzel-lábbal gesztikulál. A szomszédasztalnál magas homlokú, vörösarcú fiatalember űl. Bár nagyon jól beszél magyarul, mégis egyike legnagyobb ellenségeinknek. Milec ez, a csehszlovák sajtóiroda tót származású vezetője, akinek ügyes és feltűnően eredményes tevékenysége nagy mértékben elősegíti a kisantant genfi politikájának érvényesülését. Közvetlen lényével magához bilincseli a Genfben tartózkodó majdnem nyolcvan tagot számláló uj ságírócsoportot s aki figyelemmel kíséri tevékenységét, megérti a cseh propaganda sikereinek a titkát.