Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 42. szám - A Német birodalom politikai berendezkedése

1929 December 21 A. Német Lírodalom politikai berendezkedése Irta: GRATZ GUSZTÁV, v. b. t. t., ny. külügyminiszter A Magyar Külügyi Társaság elhatározta, hogy népszerű előadások keretében fogja ismertetni a legnagyobb államok politikai berendezkedését: alkotmányukat, pártviszonyaikat és külpolitikájuknak irányelveit. Ezt az előadásciklust Gratz Gusztáv nyitotta meg Németországról tartott előadásával, mely világos felépítésével, adatainak gazdagságával és felfogásának tárgyilagosságával a legteljesebb mértékben lekötötte a nagyszámú, előkelő hallgatóság figyelmét. Gratz Gusztáv előadását, hogy szélesebb körökben is ismertté tegyük, sorozatosan ismertetni fogjuk lapunk hasábjain s az alábbiakban közöljük a Német Birodalom alkotmányát ismertető első részt. I. A Német Birodalom alkotmánya A

Német Birodalom jelenleg érvényben lévő alkotmányát a weimari nemzetgyűlés alkotta meg 1919 október 11-én. Ez alkotmány szerint a Német Birodalom köztársaság, amelyben minden hatalom a népből indul ki. Sőt a Birodalomhoz tartozó országokra — a régebbi szövetséges államokra — nézve is előírja, hogy azoknak köztársasági alkotmánnyal kell birniok. Ennek az elvnek megfelelően az államhatalom legfőbb szerveit megfelelő alakiságok között a nép jelöli ki többséghatározattal. Az alkotmány két ilyen, közvetlenül a nép által kijelölt szervet ismer: a birodalom elnökét és a birodalmi gyűlést. Az elnököt a nép közvetlenül választja hét évre, általános, egyenlő és titkos választójog alapján, a legalább 35 éves német állampolgárok sorából. A birodalmi gyűlés tagjait a nép ugyanezen választójog szerint lajstromos szavazással négy évre választja meg. Választójoggal bír minden német férfi és nő, ha a 20-ik életévét betöltötte. Az alkotmány szerint a birodalmi gyűlés a döntő súlyú tényező. Ez különösen abban nyilvánul meg, hogy a kormány, bár azt az elnök nevezi ki, teljesen függő viszonyban van a birodalmi gyűléstől és az alkotmány szerint köteles visszalépni, ha a birodalmi gyűlés többsége megvonja tőle bizalmát. Ehhez azonban kifejezett bizalmatlansági nyilatkozat szükséges, pusztán az a tény, hogy a kormány valamelyik javaslata nem kapta meg a többséget, még nem tekintendő a bizalom megvonásának jeléül. A német köztársaság parlamentáris jellege ezekben az intézkedésekben határozottan kidomborodik. Bár ezek az intézkedések egymagukban véve is elegendők lennének ahhoz, hogy a népnek biztosítsák az ország ügyeinek és politikájának irányítását, az alkotmány nem elégszik meg ezzel, hanem lehetővé teszi azt is, hogy a népszavazás útján közvetlenül is nyilváníthassa kívánságát és az így kinyilvánított kívánságok felett ugyancsak közvetlenül, szavazás útján dönthessen. Valamely népkívánalom (Volksbegehren) kinyilvánításához az összes választók egy tizedének hozzájárulása szükséges, alkotmányrevizióra irányuló kívánságoknál azonban az összes választók többségének hozzájárulása. Ha a választóknak ekképp megállapított többsége népkívánalmat fejezett ki, az illető kívánság felett újból szavazás rendelendő el, amelynek eredményét népdöntésnek (Volksentscheid) kell tekinteni. A német népnek tehát nemcsak a birodalmi gyűlés tagjainak megválasztásánál, hanem közben is módjában van, hogy ivalamely kérdésben, amennyiben erős néphangulat vagy közvélemény megnyilatkozik, kinyilvánítsa politikai kérdésekre vonatkozó akaratát és azt keresztül is vigye. Az a befolyás, amelyet más alkotmányos szervek gyakorolhatnak a népakaratnak a parlamentben vagy a parlamenten kívül való érvényesítésével szemben, nem döntő jelentőségű. Három ilyen szerv érdemel különös figyelmet. Az egyik a köztársaság elnöke, aki a kifejtettek alapján maga is a német nép bizalmából viseli ezt az állást és a nép megbízottjául tekinthető. A törvényalkotásba nincsen beleszólása, feladata csak a törvények kihirdetése. Ha a birodalmi gyűlés valamely határozata ellen aggályai vannak, két módhoz folyamodhatok. És pedig népdöntést provokál az illető kérdésben, amire az alkotmány módot ad, sőt azokban a kérdésekben, amelyek a költségvetést, az adózást és tisztviselői fizetéseket érintik, ez a jog csakis az elnököt illeti meg. Ilyen esetekben a választók tíz százalékának kívánsága nem mérvadó. A másik mód, mely az elnök rendelkezésére van, hogy feloszlatja a birodalmi gyűlést, de ezt, a már említett okból csak egyszer teheti meg és akkor is hatvan napon belü meg kell ejteni az új választásokat. Viszont a birodalmi gyűlés is provokálhat — kétharmad többséggel — népdöntést az elnökkel szemben és kívánhatja annak elmozdítását, ha azonban a népdöntés ezt a kívánságot elveti, ezt úgy tekintik, mintha az elnököt újból megválasztották volna, azaz hivatalos megbízatása ettől számítva újból hét évre terjed. A közrend és közbiztonságnak komoly megzavarása esetében az elnök az alkotmány 48-ik szakasza szerint, rendeleti úton intézkedhetik, esetleg a szabadságjogok felfüggesztésével, sőt a katonai erő igénybevételével is. Intézkedéseiről azonban köteles azonnal jelentést tenni a birodalmi gyűlésnek és annak kívánságára a tett intézkedéseket hatálytalanítani. Végeredményben tehát az egész törvényhozó- és végrehajtó hatalom a birodalmi gyűlés határozataihoz igazodik. A másik állami szerv, amelynek a törvényhozásra bizonyos, bár nem döntő befolyása van, a birodalmi tanács, amely a Német birodalmat alkotó különböző országok képviselete. Minden ország legalább egy szavazattal rendelkezik, a nagyobbak minden 700.000 lakos után kapnak egyegy szavazatot, de egyik sem többet, mint az összes