Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 41. szám - Beszélgetés Stoica Vazullal

1929 11 December 14 — Mit gondol az asszimilációról ? — Erdélyben a magyarság két csoportba tartozik. Az egyik a székelység, a másik az elszóltán élő magyarság. Ma az erdélyi magyarok 80%-ban románul is 'beszélnek. A tömegben élő magyarság megmarad, de az elszórtan élő beleolvad a román elembe. Természetes folyamat ez, amihez nem kell nemzetiségi politika, sem iskola, sem elnyomatás. Az asszimilálás emberről-emberre hat s a gazdasági érdekek a főmozgatója. Ott, ahol a gazdasági érdekeik meg vannak védve s az emberek elszigetelten élhetnek a nagy román tömegektől, megmaradnak. Iskolapolitika, stb. mind üres frázis. Ha erős és gazdag magyar tömbbel állunk szemben, hiába való minden iskolapolitika. Az asszimilálás a gyomor, nem az abc kérdése. A gazdaságilag erős magyarok, nyelvileg is erősek. Ezért hagyta abba az új kormány a régi kormányok iskolapolitikáját. Nagyon jól tudjuk, hogy az iskolával nem lehet elnemzetleníteni senkit. Mi hasznunk van abból, ha valaki már kisgyermek korából gyűlölni kénytelen a románságot, mert az iskolában vexaturáknak van kitéve? Nem az önök iskolapolitikája ébresztette-e fel bennünk a nemzeti öntudatot? Kérdéseiből látom, hogy még maga sem ismer minket. Miért nem igyekeznek valamennyire tiszta képet alkotni rólunk? Miért nem küldenek ki Budapestről magyar fiúkat a Bukaresti egyetemre? Miéit nem teszik azt, amit mi tettünk, amikor alul voltunk? — Nem küldhetünk senkit, mert azonnal lefogják, mint kémet. Maguknál minden magyar ember gyanús. — Mese, amit a magyar lapok találtak ki. Ahelyett, hogy megpróbálták volna, előre ijesztgetik a fiatalságot. Tessék megpróbálni s csak azután beszéljenek. — Rendben van, igyekezni fogok egy kis magyar csoportot szervezni. De önnek kell vállalnia a garanciát, hogy nem lesz bántódásuk. — örvendeni fogok, sőt, velük fogom végigutazni az országot s magammal viszem a papok panaszát, hadd lássák személyesen mi volt abban igaz, s mi volt hazugság. De ez ne legyen ankét féle dolog, mert az ankéteket unjuk. Ha nagy személyiság jön, ankétezhetik, de holmi kis újságíró emberek elégedjenek meg azzal, hogy „ankét" jelleg nélkül utaznak. — Nem hinném, hogy jó eredménye lenne ennek az utazásnak, hiszen a román diákok megvernék őket. Most jut az eszembe, hogy a kolozsvári diákok a kisantant diákjainak gyűlésén kimondták, hogy Erdélyben nincs magyar diák. Mit szól ehhez ? — Nem tudom, hogy áll a dolog; de ha igaz ez, hát akkor gyerekek, akik nem tudják mit tesznek és mit mondanak. — Gyerekek, akiket a kormány úszít és akiknek a kormány ad pénzt, hogy a kilengéseket véghezvigyék a felelőtlenség leple alatt. — Látja, már megint miket beszél. Megint a Nemzeti Újságból veszi az adatait. Hogy képzeli el, hogy a kormány a kilengéseket támogatja? Hát nem az ország fizeti meg ezeket a kilengéseket? Nem az adózó polgár pénzéből kell visszatéríteni a kárt? — Csíkszenttamás leégett, mert a sziguranca nem engedélyezte az önkéntes tűzoltóegyesületet. Ráfogta, hogy irredenta egyesület. — Targoviste is leégett, pedig volt tűzoltó egyesülete. Nem abban kell a hibát keresni, hanem a község vezetőségében, mely nem gondoskodott tömlőkről. S igazat megválva, a szigurancának igaza volt. Dehát csak a minap égett le egy magyar falu Magyarországon; ott is a román sziguranca lenne a bűnös? Az eső a nyakunkba folyt, kénytelenek voltunk a kertből a terraszra menekülni, s itt egy ismerős üdvözölvén Stoicát, érdekes párbeszédünknek vágetvetett. Tartozzék bárki bármelyik párt kötelékébe, bármelyik templomban is imádja az Istent, a magyar embert minden lépésénél, minden cselekedeténél csak a közös és mindennél szentebb, mindent átfogó gondolat: a revízió és a magyar integritás gondolata vezérelheti. Karafiáth Jenó' A felszabadult Rajna-vidék. Koblenzben a francia megszálló csapatokat német rendőrség váltja fel.