Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 41. szám - Jogunk van célul kitűzni a trianoni békeszerződés revízióját. Magyarországon három világuralmi tendencia ütközik állandóan - Mire tanít a mult ? - A revizió három útja

1929 7 December 14 A Jóvátételi Bank alapszabályai Irta. KUN PÁL A Jóvátételi Bank teljes címe: „Bank für friter­nationalen Zahlungsausgleich" lesz. A bank székhelye Basel és az alapítók az intézmény célját a következőképen írják körül: A központi bankok együttműködésének támoga­tása, a nemzetközi pénzügyi üzletek számára új lehe­tőségek teremtése és a nemzetközi pénzügyi üzletek­nél a résztvevő bankokkal kötött szerződések alapján a közvetítői tevékenység kifejtése. Az alaptőke 500 millió svájci aranyfrank, amely kétszázezer darab részvényre oszlik fel. A részvények jegyzése a részt­vevő államok, tehát Németország, Anglia, Franciaor­szág, Belgium, Olaszország, az Amerikai Egyesült Ál­lamok és Japán központi bankjai útján történik és legalább 112 ezer részvény jegyzése szükséges ahhoz, hogy a bank üzleti tevékenységét megkezdhesse. A részvények a részvénytulajdonosok nevére szólnak. A bank üzleteinek a résztvevő országok központi bank­jainak politikájával egybehangzónak kell lennie. Mindegyik résztvevő banknak jogában áll beleegyezé­sét feltételesen megadni, vagy pedig azt kizárólag egy bizonyos üzletre szorítani. Abban az esetben, ha a bank saját számlára csinál üzletet, úgy ezek az üz­letek olyan pénzértékben kötendők, amely a bank ve­zetőségének megítélése szerint a praktikus követei­menyeknek legjobban megfelel. A Jóvátételi Banknak jogában áll továbbá mindennemű aranyat saját szám­lára, vagy a résztvevő bankok számlájára venni, vagy eladni, aranyat saját számlára a résztvevő bankok kü­lön depójában tartani, aranyat a résztvevő bankok számlájára őrizetbevenni, a résztvevő bankoknak első­rangú biztosítékok mellett kölcsönöket nyújtani, avagy ezen bankoknál kölcsönöket felvenni, váltókat, úgyszintén rövidlejáratú állami adósságleveleket le­számítolni, venni, vagy eladni, saját számlára, avagy a bankok számlájára, devizákat és tőzsdén jegyzett értékpapírokat (részvényeket azonban nem) venni és eladni, a bankoknál folyó- vagy betétszámlákat nyitni és fentartani, azoktól betéteket folyó- vagy betét­számlára elfogadni, etc. — Ezzel szemben nincs feljo­gosítva a bank tulajdonosra szóló, bemutatáskor fize­tendő papírokat kiadni, váltót elfogadni, kormányok számára kölcsönöket adni, kormányok számára folyó­számlát nyitni, valamilyen vállalkozásban irányító szerepet vállalni. Az üzletvezetés az intézőbizottság kezében van, mely a következő tagokból áll: 1. a résztvevő hét állam központi bankjainak el­nökeiből, 2. a résztvevő államok hét további személyiségé­ből, akiket az elnökök neveznek ki, 3. kilenc további tagból, akiket az intézőbizottság választ az elnökök javaslatára % többséggel. Az intézőbizottság tagjainak Európában kell lak­niok, hogy az intézőbizottsági üléseken rendszeresen résztvehessenek. Az intézőbizottság saját kebeléből választ egy vezetőt, 3 évre, aki mint a bank elnöke szerepel. Az elnök javaslatára az intézőbizottság ve­zérigazgatót nevez ki, aki a folyó ügyeket intézi és az elnöknek felelősséggel tartozik. Az alapszabályok a továbbiakban a közgyűlésről, a nyereség felosztásáról, a tartalékalapról és számos más formai kérdésről intézkednek. FIGYELŐ Szegény Csehország — A román posta hírneve — Az a bizonyos magyar elnyomás, vagy a különbség a múlt és a jelen között — A Larousse és Magyaror­szág — A békepolitika, ahogyan azt a győztesek ér­telmezik — Amikor a szövetségesek nem értik egy­mást — A bolgár-magyar barátság szerb tükörben A JÓVÁTÉTELI KÉRDÉSBEN ÚJABB SAKK­HÚZÁST kísérelt meg a román kormány. Mironescu Párisból Prágába utazott, hogy Benessel közös eljá­rást beszéljen meg Magyarország ellen. Benes most éppen jól ráér ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert min­den erőlködése mellett sem sikerült megkaparítania a miniszterelnöki állást, kénytelen tehát újabb külügyi babérok után cserkészni. Ebből a közös akcióból az látszik, hogy a nagyhatalmak mégsem hajlandók Ma­gyarország ellen közös akciót indítani, mint ahogy az olasz félhivatalos sajtó elég világosan meg is mondta, s a kisantant kénytelen most saját maga venni ke­zébe ezt az ügyet. Mironescu elutazása előtt infor­málta egyik francia lapot a kisantant álláspontjáról és helyzetéről és a többi közt azt a kijelentést tette, hogy a dolgok mai állása mellett „Csehországot az a veszedelem fenyegeti, hogy harminchét éven keresz­tül bizonyos összeget kell fizetnie felszabadítása cí­mén Magyarország hajthatatlansága és rosszindulata miatt". Ennél jobb farsangi tréfát még nem hallot­tunk. Magyarország testének háromnegyed részét el­rabolták, annak egy harmadát Csehország kapta, ds mivel a hozzácsatolással bizonyos költségek is jártak, tűrhetetlen, hogy ezeket a költségeket a győztessé tett viselje, nem pedig a koldussá tett megrablott. Sok minden feje tetejére állított dolgot megértünk már, a háború utáni nemzetközi jogélet terén, ilyen cifrát azonban még nem hallottunk. EGYIK ÉSZAKAMERIKAI ROMÁN LAP, az America, szomorúan jelenti, hogy az Egyesült Álla­mok póstafőigazgatósága rendeletet adott ki, mely szerint egész Európa részére felvehetők postai csoma­gok garancia mellett, kizárólag a Romániába szánt csomagok hiánytalan kézbesítéséért nem vállal fele­lősséget az amerikai pósta még külön pótdíj mellett sem. Amint láíszik, már Amorikában is kezdik is­merni a románia: viszonyokat. • NAGY VIHAROK VANNAK a bukaresti parla­mentben a kisebbségi kérdés miatt. A királyságbeliek igen zokon vették a magyar párttól, hogy a gyulafe­hérvári határozatok többi pontjának megvalósítását is követelik és nem érik be annyival, amennyit Ro­mánia is elfogadott: Keletmagyarország elszakításá­val és Romániához kapcsolásával. Petrovici volt köz­oktatásügyi miniszter nagy tetszészaj közt jelentette ki, hogy a magyarságnak sokkal jobb dolga van a ro­mán uralom alatt, mint a román népnek volt a ma­gyar uralom alatt. Amikor pedig a magyar képviselők közbekiáltották, hogy szeretné az erdélyi magyarság magának azt a kezelést az államhatalom részéről, ami­nőben az erdélyi románnak volt része annak idején, a kitört botrány miatt félbe kellett szakítani az ülést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom