Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 40. szám - A Kellogg-paktum és az orosz-kmai háború

Magyar Külpolitika 2 40 szám háborúja védelmi háború volt, tehát nincsen ellentét­ben a Keliogg-paktum szövegével. És erre a válaszra nincsen viszonválasz, mert hiszen már a Keliogg-pak­tum megkötését megelőző vitában amerikai szakértők, közöttük Borchard, a yale-i egyetem professzora, va­lamint Reed szenátor reámutattak arra, hogy a Kel­logg-paktum achillesi sarka, hogy engedélyezte a vé­delmi háborút. A paktum értelmében minden fél sza­badon értelmezheti, mikor látja érdekeit veszélyezte­tetteknek, és minden állam egyedül bíró abban a kér­désben, érdekeinek védelmére szükség van-e önvé­delmi háborúra vagy sem. Oly nyitott ajtó ez, ame­lyen keresztül rosszakarat és kapzsiság mindenkor utat találhatnak. Mint a jelen példa is mutatja. Maga a hadviselés, melyet még mindig nem te­kinthetünk véglegesen elmúltnak, egyszerre két fron­ton történt. A kisebb haderőket a szovjet keleten vo­nultatta fel Pogranicsnája város irányában. Nagyobb erővel Mandzsuország nyugati részén támadott Hailár és Dahore között, elfoglalta mindkét várost, 120 km szélességben és 60 km mélységben megszállta Mand­zsúria nyugati felét. A kínai központi kormány nem tudott segédcsapatokat küldeni, annyira lekötötte minden erejét a szovjettől egyidejűleg Közép- és Dél­kínában szított forradalom. így csak a mandzsúriai hadsereg védekezett a többszörösen nagyobb és job­ban felszerelt szovjet haderővel szemben. A szovjetnek presztízs-okokból kellett elsősorban ez a háború, nem annyira a vasútvonalért, melynek forgalmát a kínaiak, ha akarják, úgyis meg tudják zavarni, bármennyire orosz igazgatás alatt áll is. A szovjet nagy belső válsággal küzd, a kommunizmus nehezen tudja magát tartani, a helyi lázadások egy­mást érik, mert a parasztság ellenállása miatt a köz­élelmezés katasztrofális helyzetbe került s csak a leg­véresebb terrorral tarthatják magukat a szovjet urai a hatalmon. Hat hét alatt nyolcszáznál több úgyneve­zett ellenforradalmárt végeztetett ki a forradalmi tör­vényszék október elejétől november közepéig, a moszkvai lapok jelentése szerint. Hogy az elégedet­lenség tovább ne terjedjen, s különösen, hogy a had­seregbe át ne csapjon, foglalkoztatni kellett a katona­ságot s ez a foglalkozás részint felkeltette a nemzeti lelkesedést, részint szabad zsákmányolást jelentett a megszállt kínai területeken. Most dicsőséggel és rab­lott holmival megrakodva vonul vissza a vörös hadse­reg s ennek a dicsőségnek emlékei egy időre fenntart­ják nála a fegyelmet. Akármilyen eredménnyel végződnek is a fegyver­szüneti és kiegyezési tárgyalások, az igazi eredményt Oroszország már megkapta. A kinai-orosz háború színtere. — Az oroszok fő támadási frontja a keletkinai vasút mancsuli-karbini vonalrészének nyugati része ellen irányult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom