Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 39. szám - Alkotmányreform Lengyelországban

Magyar Külpolitika • 16 • 39. szám Az angol-magyar összeköttetések története Horváth Jenő igazgató november hó 28-án a rádió útján megtartott angolnyelvű előadásában érdekesen mutatta be az angol-magyar összeköttetések történetének vázlatát. Megállapítása szerint a kölcsönös érintkezés kilenc évszázadra terjed ki. Már a XI. században két angolszász herceg talált menedéket a magyar király udvarában. Közülök az egyik Magyarországon halt el, a másik, Edvárd, pedig visszatért Angliába, hol a magyar király egyik rokonával, Ágota hercegnövel kötött házasságából született leánya, Margit, Malcolm skót királyhoz ment nőül. Zsigmond magyar király volt az, iaki 1415-ben Anglia külön képviseletét a konstanci zsinaton elismertette. VIII. Henrik angol király külön követ útján nagy összeget küldött II. Lajos magyar királynak a török elleni védekezés megszervezésére. Az erdélyi fejedelmek állandó érintkezésben voltak Anglia protestáns kormányaival, Anna angol királynő pedig éveken át közvetített II. Rákóczi Ferenc és a bécsi udvar között. A reformkorszak idején Anglia állandó érdeklődéssel kísérte a magyar országgyűlések tárgyalásait. Széchenyi és Kossuth angol példák után indultak és utóbbi a szabadságharc idején is Angliától várt segítséget. Nagy Miklós előadása a Külügyi Társaságban Nagy Miklós, az Országgyűlés könyvtárának igazgatója, a Külügyi Társaság külpolitikai szakosztályában, pénteken nagyérdekü előadást tartott „Adatok Románia világháborús hadüzenet ének diplomáciai előzményeihez" címen. Előadásának gondolatmenete a következő volt: A két török hűbéres tartománynak: Moldvának és Oláhországnak egyesüléséből 1861-ben megalakult és a berlini kongresszus által 1878-ban független fejedelemségnek elismert, majd 1881-ben királyság rangjára emelkedett Romániával 1883 október 30-án Bismarck kezdeményezésére a monarchia titkos szerződést kötött, melyben a felek kölcsönös békét és barátságot és védelmi kötelezettséget fogadtak arra az eshetőségre, ha a szerződő felek egyike provokálás nélkül megtámadtatnék. E szerződéshez még aznap csatlakozott Németország és 1888-ban Olaszország is. Ez a titkos szerződés a román politikusok és értelmiség körében kezdettől fogva népszerűtlen volt. Jellemző erre, hogy Károly király alig talált olyan államférfit országában, akit be mert volna a szerződésbe avatni, attól félvén, hogy elárulják Oroszországnak, amely nagy összegekkel élénk propagandát folytatott Románia közvéleményének megnyerésére a Monarchia ellen. Bismarck már 1880-ban figyelmeztette Haymerle báró, közös külügyminisztert, hogy a Monarchia nem versenyezhet Bukarestben Oroszországgal, mert maga csak a meglévő birtokállomány védelmét Ígérheti, míg Oroszország Erdélyben új területek megszerzését helyezheti kilátásba. Bismarck utódai a német diplomáciában és a Monarchia diplomatái azonban nemcsak Bismarck szavairól felejtkeztek meg, hanem szemethunytak azon huza-vonák előtt is, melyekkel a titkos szerződés időnkénti megújítása Bukarestben járt. Ahelyett, hogy a megbízhatatlan szövetségest engedték volna a maga útjára, azzal igyekeztek kedvében járni, hogy készpénznek vettek minden bukaresti kifogást a magyar nemzetiségi politika ellen, sőt sajtójukban ezerszeres visszhangot adtak a magyarellenes rágalmaknak is. Bár Románia magatartása mögött nem lett volna nehéz az orosz diplomácia kezét meglátni, ennek ellenére Románia ir-ellett foglaltak állást Ferenc Ferdinánd trónörökös, II. Vilmos német császár és az egész német diplomácia, amely nem tudta elképzelni, hogy egy Hochenzollern hűtlensége* követhessen el szövetségeseivel szemben. Tisza volt az egyetlen, aki észrevette a közelgő veszedelmet, aki 1893-tól kezdve a belső béke szolgálatában a nemzetiségi kérdés méltányos rendezésével és másfelől a hadsereg felkészültségének megfelelő fokozásával igyekezett a Monarchia fennállását és annak keretében a magyar nemzet sorsát és jövőjét biztosítani. Megegyezését azonban meghiúsította Feranc Ferdinánd. A világháború kitörésekor Tisza azonnal megállapította, hogy Románia elveszett a hármas-szövetség számára s hogy abban az esetben, ha Oroszország súlyos csapást mérne ránk, Románia is meglepetésszerűleg meg fog bennünket támadni. Bratianu, Románia miniszterelnöke, két éven keresztül 1914 augusztustól 1916 augusztusáig várt. Az 1920-ig meghosszabbított szerződés kötelezte volna, hogy mellénk álljon, de szíve az antanthatalmakhoz húzta. Tárgyalt jobbra és balra. ígért és követelt egyszerre, azzal a céllal, hogy a legkisebb kockázattal minél nagyobb előnyöket csikarjon ki hazájának. Végre 1916 augusztus 17-én megegyezik az antanthatalmakkal s 27-én e hatalmak erős nyomására megüzeni a háborút, mely tudvalevőleg Románia csúfos kudarcával és különbékéjével végződött. Cseh társaság a kisebbségi kérdés tanulmányozására A prágai cseh egyetem filozófiai karának üléstermében november 18-án megalakult a kisebbségi kérdést tanulmányozó cseh társaság. Az előkészítő-bizottság nevében Krofta dr., meghatalmazott miniszter nyitotta meg a gyűlést az alábbi beszéddel: — Országunkban tekintélyes számú nemzeti kisebbség van, és ebből az következik, hogy ránknézve nagy, sőt egyenesen életbevágó jelentőségű a kisebbségi kérdés. Akiknek szívén fekszik, hegy ez az állam boldog jövő elé nézzen, mindazoknak kötelességük, hogy a kisebbségi kérdések felé a legnagyobb figyelemmel forduljanak. A kisebbségi kérdések megoldása nem szabad, hogy politikai, sőt talán az alkalmi politikai helyzettől kikényszerített tárgyalások eredménye legyen, hanem rendszeres éstuüományos alapokon nyugvó tanulmányozással kell alaposan előkészíteni. A kisebbségi kérdést tanulmányozó cseh társaságnak tehát az lesz a feladata, hogy tudományos és rendszeres tanulmányt folytasson a kisebbségi problémáról itthon és a külföldön, főképpen pedig a csehországi kisebbségi nemzeteknek a cseh államhoz és cseh nemhanem rendszeres és tudományos alapokon nyugvó tanulmányozza. A mi nemzetünk felelős ennek az államnak sorsáért s ezért arra kell törekednünk, hogy a kisebbségeket minden tekintetben megismerjük, gondolkozásukat, törekvéseiket és szükségleteiket megértsük, mert csak ilyen módon tehetjük lehetővé, hogy belsőleg ehhez az államhoz kapcsoljuk őket, úgy hogy a kisebbségek is mint saját hazájukban érezzék itt magukat és vonzódjanak otthonukhoz. Reméljük, sikerülni fog, hogy a kisebbségi nemzetek tagjait is megnyerjük ennek a társaságnak munkálataiban való részvételre. így a társaság hozzájárul, hogy államunkban a nemzeti differenciák kiegyenlítődjenek s így a belső megnyugvás és megszilárdulás fokozódjék. Krofta azrután részletesen kifejtette, hogy a társaságnak nyolc szakosztálya lesz; az első a jogi, politikai és adminisztratív kérdésekkel, valamint más államok kisebbségeinek tanulmányozásával foglalkozik, a második az iskolaüggyel, a harmadik a statisztikával és szociológiával, a negyedik a történelemmel, az ötödik a csehországi kisebbségi népek kultúrájával, a hatodik közgazdasági életével. A hetedik osztály a határvidéken élő helyi cseh és tót kisebbségeket és azok nyelvszigeteit tanulmányozza, a nyolcadik a kisebbségek politikai törekvéseit figyeli, a kilencedik pedig a külföldön élő csehek és tótok tanulmányozásának szenteli magát. A programmot az alakuló közgyűlés egyhangúlag elfogadta, azután megejtette a választásokat, melyek eredményéül elnök lett Krofta Kamill dr., meghatalmazott miniszter, Benes helyettese a külügyminisztérium vezetésében, első alelnök Azerhahn dr., második Kapras dr. egyetemi tanár. Melléjük megfelelő számú titkárságot választottak. A Magyar-Francia Irodalmi Társaság szerdán délután (ártotta Pékár Gyula elnöklete mellett ezidei évadnyitó első előadását. Az elnöki asztalnál még dr. PókaPivny Béla és vitéz dr. Horváth Béla foglaltak helyet. Az előadó, B. Éméry (Bálás Imre), műfordító, azokról a nehézségekről beszélt, melyekkel a fordítónak kell megküzdenie akkor, amidőn magyar színdarabokat francia nyelvre ültet át. Több darabból hozott példákkal bizonyította, mennyit különbözik a 'magyar nyelv géniusza a francia nyelv géniuszától, de mindazonáltal türelemmel, kitartással és szakértelemmel elég jó és sikerült fordításokat lehet csinálni. Végül B. Éméry elénekelte több magyar népdal francia fordítását, melyek meglepően jól sikerültek. LAPTULAJDONOS : MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG Feltlös kiadó .- EÖTTEVÉNYI OLIVÉR Hellas Irodalmi és Nyomdai R. T. Budapest, V., Sziget-u. 25. (Felelős: Kovács Mátyás igazgató.)