Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 39. szám - A felvidéki autonomista blokk es a magyarság. Szüllő Géza dr. programmot ad a felvidéki magyarságnak

November 30 beleegyezésével, amelyekért a tulajdonos vagy hasonló értékű földtulajdont kap cserébe más helyen vagy amelyet napi áron vesznek meg tőle, 2. közös megállapodás alapján szigorú közigazgatási és rendőri intézkedéseket foganatosítsanak az olyan határátlépőkkel szemben, kik gonosz szándékból lépnek át a határon. Minthogy azonban ilyen intézkedések már évek óta érvényben vanak, de eddig céltalanoknak bizonyultak, a bolgár kormánylap indítványát szerb részről csak kibúvásnak tekintik a Végleges megegyezés alól. Úgylátszik Szerbia nem a megegyezést akarja, hanem formát keres ahhoz, hogy a bolgár kormány tiltakozása nélkül folytathassa eddigi irtó politikáját a maga bolgároktól lakott keleti határán. Ilyen megegyezésbe azonban a bolgár kormány nem mehet bele. a tárgyalásokat tehát csak húzzák-vonják. A szerb bizottság elnöke, Szaponyics Radomir sajtófőnök, minden harmadik napon hazautazik Belgrádba jelentéstételre, hogy szüneteltetni lehessen azalatt a tárgyalásokat. A felelősséget a tárgyalások megszakításáért egyik kormány sem akarja vállalni. Ebből érthető az a nagy sajtólárma, mely most a Simplon Express ellen elkövetett merénylet körül kitört. Nyugati viszonyok közt szinte elképzelhetetlen, hogy napok óta arról folyjék a vita, hol történt ez a gyanús merénylet, melynél négy pokolgép is szerepel anélkül, hogy bármi kárt okozott volna a robbanás akár a mozdonyon, akár a kocsikon. A szerb Avala jelentései szerint a robbanás után sortüzeket is adtak le a merénylők a (vonatra, viszont a robbanás és lövöldözés együttvéve sem okozott sem a vonatban, sem az utasokban vagy vasúti személyzetben a legcsekélyebb kárt sem. Aki ismeri ezt a határvidéket, tudja, hogy úgyszólván minden bokor mellett szerb csendőrség áll őrt, így aztán még gyanúsabbnak tűnik fel a merénylet és a lövöldözés. Szerb irészről a macedón komitácsikat vádolják nyíltan a merénylettel s hangoztatják azt is, hogy a támadással a szófiai tárgyalásokat akarták meghiúsítani bolgár részről. A bolgár hivatalos álláspont szerint a szerb határőrség rendezte az egész merénylet látszatát, szintén azért, hogy megakadályozza a szófiai tárgyalások folytatását. A látszatról mindenesetre gondoskodtak, mert az egyik fel nem robbant pokolgép a szófiai dohányjövedéki igazgatóság hivatalos papírjába volt csomagolva. Ez maga már különösen gyanússá teszi a dolgot, mert hiszen, ha bolgárok követték volna el a merényletet, bizonyára szerb hivatalos nyomtatványba csomagolták volna bombájukat. Ahol a merényleteknek olyan kifejlett hagyományai vannak, mint a Balkánon, ott az ilyen lényeges mellékkörülményekre nagyon is ügyelnek, nem is szólva arról, hogy ahol szerb bomba robbant, ott egy rakás halott is volt mindig. Ebből az egész kérdésből Európa csak azt a tanulságot vonhatja le, hogy a nagvhatalmak hiába ültetik össze parancsszóval a szerbet és ibolgárt közös tárgyalóasztalhoz, míg csak Macedóniát nem függetlenítik és az ősi bolgár területet, amelyet a neuillyi békében szakítottak el Bulgáriától, vissza nem adják a jogos tulajdonosnak, merényletek és látszatmerényletek ki nem fogynak ezen a területen. FIGYELŐ A hiszékeny nagyantant, vagy ami nem sürgős Romániának — A kisantant érdekközössége — Az emberi szolidaritás csodálatos példája MIRONESCU TAPSVIHART ARATOTT mint Románia külügyminisztere a Népszövetség utolsóelőtti tanácsülésén, amikor bejelentette, hogy Románia elkészítette a legmodernebb szellemű kisebbségi törvényjavaslatot s azt már a parlament legközelebbi ülésszakán tárgyaltatni is fogja. A tapsvihart Románia learatta s mint most kiderült, még csak nem is vetett érte semmit, mert a parlament jelzett időszaka megnyílt, a megnyitó trónbeszédben azonban egy szó említés sem történt erről a beharangozott kisebbségi törvényről. A szász képviselők rögtön magyarázatot kértek ebben az ügyben Maniu miniszterelnöktől, aki tiszuán véletlenségnek tulajdonította, hogy a kisebbségi törvény kimaradt. Nyugodtak lehetnek, felelte a szászoknak, ha most nem is, a „jövő" ülésszakon okvetetlenül sorra kerül a kisebbségi törvény is. Vagyis Maniuéknak nem sürgős ez a kérdés, de nem is fontos. Annyira nem fontos, hogy a miniszterelnök még arra sem vesz magának fáradságot, hogy ugyanazt mondja, mint külügyminisztere. A nagyantantot persze könnyű becsapni. Viszont az erdélyi magyarok megelégednének azzal, 'ha velük szemben ugyanazt a jogáiiapotot állítaná fel Románia, amelyet az erdélyi románok élveztek annak idején és Maniuéknak is könnyebb lenne, ha egyszerűen törvénybe foglalnák mindazt, amit ők követeltek kisebbségi jogokként a magyar uralom idején. Erre még emlékezhetnek Románia mai urai és ez mentesítené őket, hogy Pop képviselőt kelljen kiküldeni fáradságos tanulmányútra a balti államokba, meg Schleswig Holsteinbe. A CSEH-SZERB KERESKEDELMI SZERZŐDÉS november 26-án életbelépett. Ebből az alkalomból a zágrábi Morgenblattban az újvidéki kereskedelmi és iparkamara titkára arra kéri a belgrádi kormányt, hogy ezután kizárólag a délszláv állam gazdasági érdekeinek szempontjából kössön a külfölddel kereskedelmi szerződéseket, mert a szóbanforgó szerződésből kizárólag a cseheknek van hasznuk és a délszláv külkereskedelmi mérleg a cseh viszonylatban csak tovább fog romlani. Csehország piacot keres a maga iparcikkeinek, ellenben élelmiszerszükségleteit és nyersanyagját sajátjából akarja fedezni a termelés fokozásával. Szerbia és Románia egyre nagyobb fogyasztója a cseh iparcikkeknek és egyre kisebb ellátója a cseii piacnak, úgylátszik nagy az érdekközösség a kisantant egyes államai között. • A HEIMWEHR ELLEN NAPRÓL-NAPRA A LEGKÜLÖNB VÁDAKAT TÁLALJA FEL az osztrák szociáldemokrata és kommunista sajtó: hogy a Heimv.ehr a Habsburgokat akarja restaurálni, hogy vezetése egészen a horvát emigránsok kezébe került, vagy hogy igazi hadvezére Sarkotic vezérezredes, Bosznia egykori osztrák-magyar katonai kormányzója, aki támadást készít elő Horvátország, Dalmácia és Bosznia visszafoglalására. Ezeket a meséket másnap még job-