Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1929 / 39. szám - Saar-kérdés
Magyar Külpolitika 2 39. szám sok éo ez a Saar-vidék visszaadásának a kérdése. Viszont ezek a tárgyalások alkalmasak arra, hogy puszta létükkel veszélyeztessék a Tardieu-kormány helyzetét. A versaillesi békeszerződés értelmében a Saar-vidéknek tudvalevőleg 1935-ig francia megszállás alatt kell maradni. A békediktátum szerzői a Saar-vidéki szénés érctelepekkel gazdasági előnyöket akartak juttatni Franciaországnak, politikailag pedig azt remélték, hogy a hosszú megszállás ideje alatt a francia propagandár.ak sikerülni fog a német szeparatisztikus törekvéseket annyira felszítani és tizenhét esztendő alatt olyan gazdasági érdekszálak szövődnek Franciaország és a Saar-terület között, hogy ezek vonzóereje nagyobb lesz a nacionalista érzésnél, illetve az 1935ben bekövetkezendő népszavazáson a lakosság a Franciaországhoz való csatolás mellett fog szavazni. A gyűlölet politikája azonban nem volt alkalmas arra, hogy ezt a célt elérje. Az a parlamenti bizottság, amelyet az ősszel küldtek ki a franciák a Saarvidéki lakosság hangulatának tanulmányozására, azzal a jelentéssel tért vissza, hogy a Saar-vidék lakossága 1935-ben feltétlenül a Németországhoz való visszacsatolás mellett dönt s így jobb lenne a Saarkérdest sürgősen likvidálni. Németországtól, ha most visszabocsátaná ezt a területet, kaphatna ellenértékül gazdasági téren olyan engedményeket, amelyek többet érnének, mint a mai helyzet fenntartása. A Tardieu-kormány erre a jelentésre csakugyan össze is hívta Párisba a saarvidéki bizottságot, hangoztatva, hogy kizárólag gazdasági kérdéseket akarnak tárgyalni és olyan modus vivendit készítenek elő, hogy a Saar-vidék bizonyos vámközösségben maradjon a visszacsatolás után is Franciaországgal. Német részről viszont nemcsak a jobboldal, hanem a Clemenceau, Franciaország minap elhunyt volt miniszterelnöke, a párisi békék értelmi szerzője. centrum is arra az álláspontra helyezkedett, hogy tisztán gazdasági kérdésekért felesleges most egy ilyen fontos problémát szőnyegre hozni s ha a politikát ki akarják zárni a tárgyalásokról, a német bizottságnak felesleges a tárgyalásra elmenni, vagy azon ott maradnia. A francia jobboldali sajtó ezekre a német hangokra teljes erővel Rriand ellen fordult. Azok a társadalmi szervezetek, melyek a Rajna-vidék kiürítését is ellenzik, presztizsokokból még jobban ragaszkodnak a Saar-vidékhez, mint a Rajna-vidékhez. A nagyipari érdekeltségek is szítják ezt a hangulatot, mert félnek az olcsó fém és érc elvesztésétől. Beleszólt a kérdésbe a volt frontharcosok erős szervezete is, meiynek vezetősége határozati javaslatban követeli a Saar-vidék megtartását s egyes tagjai egyenesen törvényszék elé akarják állítani Briandt nemzetárulás miatt, mert le akar mondani a békeszerződés még megmaradt előnyeiről. Bonyolulttá teszi a Saar-kérdést, hogy nem tisztán Franciaország és Németország ügye. Formailag ugyanis a Saar-vidék a békeszerződés értelmében népszövetségi kormányzat alatt áll, bár külön kormányának meg német tagja is van. Teljes vámunióban él Franciaországgal s minthogy mezőgazdaságilag passzív terület, különösen élelmiszerekben akkora bevitele van Franciaországból, hogy az árúcsere francia források szerint évi kétmilliárd frankra rúg. A saarvidéki állami bányáikat a francia állam kapta meg kitermelésre, a többi bányában ós ipartelepen a francia magántőke tett elég jelentős befektetéseket. A mostani tárgyalásokon Franciaország ahhoz ragaszkodik, hogy visszakapja mind az állam, mind pedig a magánérdekeltség valamennyi befektetését, s ha nem is a vámunió, de legalább vámkedvezmény rendszere maradjon meg 1935 után is. Amennyiben Franciaország hozzájárulna, hogy a Népszövetség korábban népszavazásra bocsássa ezt a területet, vagy esetleg népszavazás nélkül visszaengedje a Németbirodalomnak, 1936-ig maradjon meg a mai teljes vámunió. E nyílt követelések mellett meglehetősen erős akció folyik abban az irányban, hogy a Népszövetség csak úgy bocsássa vissza ezt a területet, ha az külön német szabad állammá alakul és nem Poroszország erejét növeli. Amennyiben ezt nem sikerülne keresztülvinni, legalább megosztani szeretnék a Saar-<vidékel Poroszország és Bajorország között. Hogy mik a német ellenjavaslatok, azokról még egy szó sem szivárgott Jri a jól fegyelmezett német sajtóban. Egyes politikusok (Kaas prelátus) nyilatkozataiból kitűnik, hogy a németek a Young-tervezettel kapcsolják össze a Saar-kérdést s éppen úgy nem hajlandók a jóvátételi terheket véglegesen elfogadni a Saar-vidék politikai visszabocsátása nélkül, mint a Rajna-vidék kiürítése nélkül. Mindenesetre olyan nemzetközi probléma a Saarvidék kérdésének rendezése, mely megbuktathatja belülről Tardieu kormányát és veszélyeztetheti a Young-tervezet végleges elfogadását is. „Határozott véleményem szerint a Kellogg-paktum kizárja a háború lehetőségét. A paktumot aláíró nemzet nem viselhet semmiféle háborút abból a célból, hogy Jiatárait megváltoztassa. Viszont nem foszthat meg egyetlenegy nemzetet sem attól a jogától, hogy határainak kiigazítását vagy sérelmeinek orvoslását békés úton követelje." (Borah szenátor)
