Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 38. szám - Hogyan halt meg Enver basa?

Magyar Külpolitika í38. szám A bizottságok munkáját általában az a törekvés irányítja, hogy a Közgyűlés elé terjesztendő határozati javaslatok, ha nem is elégítik ki teljesen minden egyes delegáció kívánságait, de legalább úgy legyenek megszövegezve, hogy bennük minden delegáció találjon valamit, ami őt kielégíti. Ezt a kölcsönös engedékenységen alapuló kompromisszumos eljárást „Esprit de Genéve"-nek szokták nevezni és ha a vita során nagy ellentétek kerülnek felszínre, erre a szellemre való hivatkozással igyekeznek elérni, hogy az ellentétes nézeten levő delegációk a nagy gonddal és elővigyázatossággal megszövegezett közvetítő javaslatokat a végén mégis csak elfogadják. Hogyan kait meg Enver basa ? A török hadsereg legendás hírű újjászervezője, Enver bég, majd basa, aki 30 éves korára már a tábornokságig és hadügyminiszterségig felvitte és mint a szultán veje mindenható volt, tudvalevőleg a világháború utáni zavarokban úgy eltűnt, hogy sorsáról biztosat meg nem tudott a világ. Csak annyit lehetett hitelesen megállapítani, hogy 1918 végén, az összeomlás után egy német naszádon elmenekült Konstantinápolyból Oroszországba. Később híre járt, hogy a bolsevikiekkel folytatott küzdelemben elesett, de az elesés körülményeiről részletesebbet senki nem közölt a világgal. Éppen ezért halálát sokan máig sem hiszik, hanem az a legenda kelt róla, hogy az állítólag magával vitt óriási értékű szultáni kincsekből él valahol inkognitóban. Akadt újságíró, aki azt írta, hogy Amerikában találkozott vele. Ebbe a homályba most némi világosságot vet Szaid Alim kánnak Bokhara utolsó emirjének könyve. A menekült uralkodó könyvet írt, melyben felhívja a világ figyelmét az orosz szovjettől embertelenül elnyomott ázsiai mohamedán kultúrországra. Ez a könyv elég széles történelmi hátterű emlékirat, melyben a fejedelmi szerző részletesen ismerteti az ország Bench'j tanár, a szabad Ír Állam első né)aetországi követe O'Kelley Gérald gróf, a szabad Ir Állani első párisi követe szabadságharcát. Többek közt megírja az emir, hogy Enver Oroszországba megérkezve, Denikinnél, az ellenforradalmi tábornokkal lépett.összeköttetésbe és a Kaukázus mohamedán népességét akarta megszervezni az ellenforradalom részére. Amikor azonban Denikin nyíltan az antant mellé állt, Enver otthagyta, Moszkvába ment és a bolsevikokhoz csatlakozott. 1920-ban és 1921-ben vezetője volt a moszkvai külügyi népbiztosság ázsiai osztályának. Később, amikor a keletoroszországi népek Bakuban kongresszust tartottak, Enver ott olyan beszédet tartott az ázsiai népek tömörülésének szükségességéről, hogy a szovjet megvonta tőle bizalmát. Erre Turkesztánban telepedett le és ott a pánturanizmus eszméjét kezdte hirdetni. Bokhara akkor még szabad állam volt és az emir erős harcokat vívott a bolseviki csapatokkal. A hadiszerencse ellene fordult és kénytelen volt Afganisztánba menekülni Amanullah királyhoz, aki igen vendégszeretőkig fogadta. Csapatainak egy része azonban tovább folytatta otthon a küzdelmet és Ibrahim bej tábornok ostrom alá fogta a bolsevikoktól megszállt Hiszar erődöt. Az ostrom alatt egy futár hírül hozta a tábornoknak, hogy Enver basa 37 előkelő turkesztáni törökkel Bokhara keleti, szabadon maradt területére akar költözni. Ibrahim bej jelentette ezt uralkodójának Kabulba, s ez utasította tábornokát, hogy fogadja a legnagyobb tisztességgel a menekült török hadvezért és adja át neki a főparancsnokságot. Enver át is vette a bokharai sereg vezérletét és csakhamar visszahódította Bokhara több tartományát a bolsevikoktól. A bej ekkor vissza akarta hívni uralkodóját a felszabadított országba, de Enver basa ennek határozottan elleneszegült, ami miatt öszszeütközésbe is került a bokharai vezérrel. Pán-Törökországot akart ugyanis felállítani, az összes török népek egyesítésével, de az emir felveti azt a kérdést, hogy nem maga akart-e ennek élére kerülni, mint ahogy Pehlevi Ahmed tábornok azért védte meg Perzsiát a bolseviki támadásoktól, hogy aztán magát kiálttassa ki sahnak. Enver nagy tervei azonban nem sikerültek, mert az emir közlése szerint Balcsuán város mellett a Bajrám-ünnep első napján a további harcokban elesett és holttestét Csákánban helyezték el Haszmoti szultán mauzóleumában.