Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 37. szám - Ausztria törvényes eszközökkel szembeszáll a vörös terrorral

Magyar Külpolitika 2 37. szám kalmunk volt az ö munkásságát közelebbről is szemmel kísérnünk és akik a magyar-olasz megértésnek vagyunk a hívei, vezéreink között tiszteljük Berzeviczy Albertet, azt a férfiút, aki tiszteletreméltó életkora ellenére is friss lélekkel és törhetetlen bizalommal dolgozik a magyar kultúra kifejlesztésén, akinek lelke m'élyén kora fiatalsága óta ott él az olasz művészet halhatatlan alkotásai iránt való nemes lelkesedés és az ezt a művészetet kitermelő olasz nemzet iránt való barátság és aki már a kommün szomorú napjaiinak elmultával — post tenebras lux — amikor a sötétséget felváltotta az új, hisszük, jobb jövőt jelentő hajnalhasadása, iminden eddiginél erőteljesebben hangoztatta a nyilvánosság előtt a magyarolasz közeledés jelentőségét és szükségességát. 1924 szeptemberében a magyar képviselőknek nagyobb csoportja járta Olaszország földjét, nem kifejezetten politikai tendenciával, de azzal a mindnyájunk lelkében élő, magától kigyúladó 'reménységgel, hogy útunk talán előkészítője lehet a bensőbb megértésnek, erőteljesebb politikai kapcsolatok megteremtésének. Felejthetetlen élményként marad mindnyájunk emlékezetében, hogy a Duce, aki akkor még a Chigi-palota márványfalú dolgozótermében, a renaissance művészet e remekében fogadott bennünket, társaim nevében elmondott üdvözlő szavaim.a a maga szokott lapidáris, mégis erőteljes akcentusával a következőket mondotta: — L'Ungheria non e responsabile per la guerra. (Magyarország nem felelős a háborúért.) Lelkünk mélyéig megrendülten hallgattuk ezeket a szavakat, megrendülten az örömtől, hogy ime a győztes hatalmak egyikének vezérlő egyénisége mond ítéletet a történelem egyik legszörnyűbb tévedéséről. Magyairország nem felelős a háborúért, tehát nem is lakolhat oly (igazságtalanul, mint ahogy azt a békeszerződések reánk szabtákÉs régen nem érzett öröm töltött el bennünket annak látására, hogy Mussolini kijelentése csakugyan kezdete volt egy szorosabbá fonódó szövetségnek, a mi kis országunk és a nagy Olaszország között és ezt a szövetkezést négy évvel Mussolini emlékezetes szavai után, törvénykönyvünkbe iktattuk. íme így járnak akaratlanul is egy úton a politika és a kultúra emberei. És ezért minden politikus, aki híve a magyar-olasz megértésnek, a legnagyobb hálát érezheti Berzeviczy Albert iránt, mint aki ezt a megértést a kultúra terén való munkásságával előkészítette. Növeli büszkeségünket, hogy a magyar szellemi életnek ezt a vezérlő egyéniségét nemcsak mi övezzük hódolattal, de szivébe zárta és a szó teljes értelmében szeretetének minden jelével elhalmozta Olaszországnak minden rendű és rangú fia az országot irányító vezérlő akaratig. Ausztria törvényes eszközökkel szembeszáll a vörös terrorral Kunschak keresztényszocialista vezér nyilatkozata a Ma gyar Külpolitikának — «Ellene vagyok minden erőszakos uralomnak« — «Az alkotmány módosítása meg fogja törni a marxisták túltengő erejét« Bécs, 1929 nov. 7. A

szociáldemokrata párt fegyveres szervezetei a Schutzbund alakulatok, valamint az ezek terrorja ellen kényszerűségből és természetszerűleg alakult Heimwehrcsapatok véres összeütközései Ausztriának harci tábor színezetét adják, mely mögött vészesen sötétedik a polgárháború árnya. A fegyveres felvonulások hosszú sora, a gyakran haBerzeviczy Albert a felolvasóasztal mellett Rómában. A háttérben Giamrini Marpicati, továbbá Háry András és Barcza György követek. lálos incidensek válsággal fenyegetik a kormányt, sőt az egész országot. A mindszélesebb néprétegekre támaszkodó Heimwehr-mozgalom, mely ezideig a vörös terrort elhárító szervként szerepelt, nagynémet és keresztényszocialista elemekből rekrutálódott. Nemrégiben Seipel kancellár is nyilatkozott a Heimwehrek mellett. Általában meglepetést keltett tehát Kunschak Lipótnak, a keresztényszocialista klub elnökének és a keresztényszocialista párt elismert vezérének beszéde, melyben szembehelyezkedett a mozgalom vezetőivel és éles kritika tárgyává tette eddigi működésüket. Időszerűnek találtuk, hogy megkérdezzük az osztrák keresztényszocialista párt legkimagaslóbb alakját, mik szenzációként ható állásfoglalásának mélyebb okai. Kunschak az osztrák politikai életnek reprezentatív, puritánságáról és bölcseségéröl ismert egyénisége. Szijjártósegédből küzdötte ifel magát és tudvalevő, hogy az elnök az utolsó (kormányválság idején elsősorban Kunschaknak ajánlotta fel a kancellári tisztséget, melyet azonban Kunschak nem fogadott el. Munkatársunknak Kunschak a következőket mondotta: — Fel kellett hívnom a figyelmet arra a veszedelembe, amelyet a mindinkább elhatalmasodó fegyveres organizációk az államra nézve jelentenek. Ausztria nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy megcsonkított területét harci játékok színterévé tegyék, melyek az állam belső rendjét és biztonságát a legkomolyabban veszélyeztetik, örvendetesnek találom, hogy a Heimwehr zászlai alatt ily impozáns tömegek sorakoztak fel, melyek készek a szociáldemokrata terrorral szembeszállni. Nem tűrhető azonban, hogy a jelszavak mögül holmi diktátorocskák kaparintsák magukhoz a köztársaság sorsá-