Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 36. szám - Szupremácia helyett paritás

Magyar Külpolitika 2 36. szám nyugati államok közvéleményének megnyerése döntő befolyással vannak. De a revíziós kérdés lényege mégis a történeti Magyarország határain belül dől el s azon népek akaratelhatározásán fordul meg, melyekkel való együttélésünk a természetes egymásrautaltságon s egy ezerév történelmi emlékeinek az illető népek pszichológiájára gyakorolt kölcsönös befolyásán nyugszik. Ottlik e tekintetben optimista és úgy látja, hogy a „felszabadított" nemzetiségeinek lényegében egy-egy új szupremácia, a cseh és a regáti román, befolyása alá kerülvén, a felnövekvő nemzedékek, a fiatal értelmiség elhelyezkedést szülőföldjükön nem fognak találni s ez szükségképpen bizonyos autonómisztikus mozgalmakhoz fog vezetni, melyek végső eredményében egy föderatív Hungária fog itt előállani. Magam is hiszem, hogy az események végső kifejlése ez lesz, de mégis ellent mondok Ottlik optimizmusának annyiban, amennyiben ez Erdélyre és az erdélyi román intelligenciára vonatkozik. Nem képzelhető, hogy az erdélyi román intelligenciának ma élő — bármely korú — nemzedéke egy ilyen megoldás számára megnyerhető legyen. A román régenstanács nagy politikai érzékére vall, hogy Maniut kormányra hívta, mert ezzel a román állameszmét határozottan megsziládította s ha voltak is autonómisztikus aspirációk a román nemzeti pártban — mely aspirációk legfeljebb Románia államszerkezeti átalakítását célozták —, ma ezek már nem létezőnek tekinthetők. Hiszen a magyar /revíziós mozgalom által elsősorban érintett kisantant helyesen ismerte fel a revíziós mozgalom lényegét. Mindhárom állam, mely nemzeti egységre és szupremáciára tör, belső politiAunos, spanyol munkaügyi miniszter, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia új elnöke. kájában a lefolyt években nagyjelentőségű változásokat hajtott végre. Romániában Maniu kormányra hívása, Jugoszláviában a diktatúra, most a bánságokra való felosztás, Cseh-Szlovákiában a Tuka-per lefolytatása, mind különféle módokon jelzik az ellenhatásokat, melyeket a revíziós mozgalom kiváltott. Maniu kormánya és a cseh-szlovák választások mutatják, hogy a revízió nem könnyű dolog és még sok mindennel kell megküzdenünk, amíg gyümölcse megérik. Mi tehát a teendő, ennyi nehézség és ennyi belső visszavonás között ? Szívósan és határozottan, főképpen pedig az erők egységesítésével folytatni a propagandát, a maga teljes technikai fejlettségével, komolyan és céltudatosan dolgozni Csonka-országunk belső vonzóerejének növelésén. Elméletben ez azt a feladatot rója reánk, hogy kidolgozzuk ennek az új magyar nemzetszemléletnek alapvető tételeit. Az elméletet pedig ne kicsinyeljük le, mert minden nagy politikai mozgalmat egy szellemi előkészítés előz meg s régi „nemzetállami" gondolkozásmódunkból kiszabadulva, keressük elméletileg is azon objektív állam tényezőit, mellyé Nagymagyarországnak válnia kell, ha testvéri együttműködésre akarja birni a történeti ország nemzetiségeit. Egy bizonyos, itt senki olyan szupremáciára törni nem kíván, mint amilyennel akár Prága, akár Bukarest ma rendelkezik. A politikai fejlődés amúgy is — legalább Középeurópa nemzetiségi szempontból szétszaggatott földjén — a magasabb államegységek létrehozására tör. A nemzet politikai bölcseségón és vezetőinek intuícióján múlik, hogy ez az egymásrautaltság ne egy dunai konföderációban — egy rózsaszínű monarchiában monarcha nélkül — keljen életre, hanem az Ottlik és a Magyar Szemle ajánlotta Új Hungáriában, melynek megszületése a geopolitikai adottságok, a történelmi fejlődés és az államalkotásra képes nemzetek egyesülésétől várható. Mert a dolgok mérlegén Középeurópa, de szorosabban véve a történeti Magyarország népeinek együttműködése ma már el nem kerülhető kényszerűségképp lappang, jól vigyázzunk, hogy Új Hungária lesz-e itten vagy dunai konföderáció ? E formájában új, de hatóerejében és történelmi rendeltetésében régi Magyarország megalakulását éppúgv akadályozzák azok a jóhiszemű magyar soviniszták, akik ellen Tisza Istvánnak annyit kellett küzdeni s akik a nemzet tényleges erőviszonyainak figyelembevétele nélkül, egy revizióutáni magyar szupremáciás államról beszélnek, mint azok a körök, ahol középeurópai népek együttműködése címe alatt nem új Hungária megszületését, tehát a nemzet számára egyedül lehetséges és elfogadható nemzeti és történelmi alapot segítik elő, hanem ama bizonyos dunai konföderációét, melyben lesz szupremáciája a cseheknek, de nem lesz paritásos állása a magyar nemzetnek. Esmond Harmsworth sorai a Magyar Külügyi Társasághoz: Sok sikert kívánok önöknek hazafias munkájukhoz, amellyel meg akarják ismertetni a világ előtt Magyarország jogos sérelmeit." őszinte barátjuk: 1928 május 25. ESMOND HARMSWORTH