Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 35. szám - A német népszavazás

Magyar külpolitika 35. szám ségek tisztviselői mind kénytelenek távol maradni a listáktól és politikai véleményüket nem nyilváníthatják a szociáldemokrata belügyminiszter tilalma miatt. A szociáldemokrata párt ezzel olyan példát mutat a politikai függetlenség megszüntetésére, amelyet könnyen őrajta is kipróbálhatnak, ha jobboldali kormány kerül Németországban uralomra, ami egyáltalán nem kizárt dolog. Most már kénytelenek bennmaradni a jelenlegi kormánykoalícióban, még ha abban a jobboldali elemek erősödnek is meg, mert különben az általuk kezdeményezett diktatúra erejét velük szemben fogja alkalmazni a polgári többség. Ez a szempont ad nagy jelentőséget a népszavazás kérdésében kitört belső ellentétnek. Hugenberg szélsőséges szárnya esetleg kénytelen lesz a kudarc miatt kiválni a pártból vagy annak mérsékelt elemei hagyják ott az eddigi pártkeretet és belépnek a kormánykoalicióba. Lényegileg egyet jelent mindkát eset, azt, hogy a jobboldali nyomás erősödik a kormányra s ezt vagy kénytelenek lesznek hallgatólag tűrni a szociáldemokraták vagy, — ha levonják a konzekvenciákat, — jön a tiszta polgári kormányzat, különösen, ha a francia kormányalakítás olyan fordulatot vesz, hogy Stresemann elárvult politikája nem tartható tovább fenn. Kreuger Iván A

Magyar Külpolitika legutóbbi száma hozta Kreuger Iván svéd nagyiparos fényképét abból az alkalomból, hogy döntésire került a német gyufamonopólium kérdése: ezt is Kreuger szerezte meg egy félmilliárd márkás kölcsön ellenében. Kreuger azóta megint beszéltet magáról, bármennyire kerüli is különben a nyilvánosságot: az ötvenéves férfi eljegyzési hírrel lepte meg a világot. A svédországi Kalmárban eljegyzett egy ifjú svéd grófkisasszonyt. Eddig azokban az elszórt hírekben, amelyeket különböző országok napilapjai össze tudtak szedni a nyilvánosság elől bujkáló svéd gyárosról, mindig vörösfonalként húzódott végig az a megállapítás, hogy magánéletéről nincs mit írni, mert kizárólag a munkának él, soha fotóriportert magához nem engedett, intervjut nem adott, nem dohányzik, nem él semmiféle szeszesitallal, soha semmiféle színházba, mulatóhelyre nem jár, a társasélet semmiféle formáCarmona tábornok, Portugália elnöke Madridba való érkezése után Alfonz spanyol királlyal jában nem vesz részt, azt sem lehet tudni róla, hogy hol lakik, csak az bizonyos, hogy soha szállóban meg nem száll. Kreuger ma nagyobb világhatalom bármely más pénzügyi nagyságnál, negyven országnak hitelezője és Amerikában is számot tenne vagyona. Ezt a vagyont pedig nem úgy szerezte, mint Zaharov vagy egy-két más iparmágnás, akinek pénzéhez embervér tapad. Nem volt soha hadiszállító, nem uszított egymás ellen országokat, nem rendezett forradalmakat csak azért, hogy vagyont szerezzen vele magának. Kreuger Iván a világ egyik legszükségesebb házi tömegcikkét gyártja, a gyufát és ebből lett világhatalmasság. Kreuger ma a világ gyufatermelésének teljes négyötödét tartja kezében. Ekkora koncern még soha semmiféle cikkben nem volt a világon. Negyven országban 65,000.000 gyujtókészítő-munkást foglalkoztat Kreuger s ezek az apró kis gyufaszálak fáradhatatlanul szállítják neki a pénzt, a vagyont. Pedig még csak tizenhat éve kezdte meg működését. Vájjon mi lesz néhány évtized múlva, ha ilyen szédületes arányokban fokozódik tevékenysége ? Kreuger, a gyufakirály, német eredetű családból származik. A XVIII. század elején még Krügernek hívták azt az ősét, aki Wismarból, a régi Hanzavárosból a svédországi Kalmárba kivándorolt. Kétszáz esztendő alatt a család természetesen teljesen svéddé vált. Iparosok és kereskedők voltak mindnyájan. Iván mérnöki pályára lépett, azután mint hídépítő és tervező dolgozott nyolc éven keresztül Japántól Amerikáig, majdnem minden államban. Megtakarított vagyonával 1907-ben hazatért Stockholmba, ahol megalakította a szerény Kreuger & Toll építőcéget. 1912-ben szülővárosában két kis gyufagyárat megvásárolt és egyesített, a következő évben pedig a Jönköping-koncernen kívülálló minden svéd gyufagyárat koncentrált saját vezetésével. 1917-ben a Jönköping-koncern is csatlakozott hozzá, s együttesen megalakították a Svenska Taendsticks Aktiebolaget társaságot. Ezzel Svédország egész gyufagyártásának urává lett és rögtön megkezdte a külföldi terjeszkedést is. Érdekeltségbe lépett a grángesbergi ércbánya-vállalattal és felvásárolta ennek nevében az Észak-Afrikában frissen feltárt ércbányákat, ami .roppant idegessé tette a francia ipari köröket. Megnyugtatásukra tavaly 75 millió dollár kölcsönt adott Franciaországnak hihetetlenül alacsony kamatozás, 5% mellett. A mai üzleti életben szokatlan kölcsön alighanem politikai célokat szolgál. Előzőleg azonban megindult hadjárata a világ gyufagyártásának monopólizálására. Legelsőnek Finnország termelésének 75 százalékát szerezte meg, azután Norvégia nagy részét, Észt-, Lettország és Litvániáét majdnem teljesen. Az angliai gyufabevitel teljesen az ő monpóliuma, ő az úr a lengye1 gyufapacon, hathetede a svájci gyufagyártásnak az ő érdekeltségébe tartozik, Ausztria, Magyarország, Olaszország és Csehország gyufaipara majdnem teljesen. Portugáliában és Görögországban ma már kizárólag ő gyártja a gyufát, valamint a tengerentúl; Mexikóban, Ecuadorban, Chilében, Peruban és Bolíviában. Legújabban rátette kezét Kanadára is. Venezuelát, Paraguayt, Braziliát és Argentínát a Bryand & May céggel közösen szerezte meg. Algir termelésének 75 százaléka azonban egyedül az övé. De nem hagyta fi-