Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 34. szám - Öt országon keresztül. Sétahajózás Európa és Ázsia között. 14. [r.]

7929 •13Október 26 vezetői közt tehát minden nagyhatalom képviselve van. Ezeknek a főtisztviselőknek több tisztviselőből álló kabinetnek nevezett irodáik tisztára saját honfitársaikból vannak összeállítva, ellenben a titkárság egyes osztályainak már teljesen nemzetközi jellegük van. A tisztviselők általában 7 vagy 21 évre kötnek szerződést. A fizetések elég szépek. Az osztályvezető igazgatónak a fizetése 41—53.000, az osztályfőnököké 28—33.000, az A) osztályú fogalmazási tisztviselőké 19—28.000, a B) osztályúaké 13.700—19.000 svájci frank. A fizetések évenkint automatikusan növekednek. Másfajta előléptetés nincs, külön rangok vagy címek nincsenek. A legkisebb fizetés a leíróké, 6000 svájci frankkal kezdődik. A legnagyobbak a főtitkár fizetése, amely reprezentációs költségekkel, lakpénzzel együtt, a mi pénzünkben átszámítva több, mint 200.000 pengő, a főtitkár helyetteséé 110.000 pengő és a helyettesfőtitkároké 96—97.000 pengő. A titkárságnak az ügyek intézésénél kizárólag előkészítő szerepe van. Érdemben valamely kérdésben csak a Tanács vagy a Közgyűlés dönthet. Magától értetődik azonban, hogy nagy befolyással van a végleges döntésre az, hogy az előkészítő munkálatok milyen irányban folynak, milyen szempontokat emelnek ki, a titkárságnak tehát, ha természetesen nem is döntő, de fontos szerepe van a N. Sz. elé kerülő ügyek intézésében. A Népszövetség megalakulását követő első években a Tanácstagok gyakran csak szórói-szóra felolvasták és határozattá emelték azt a szöveget, amelyet a titkárság előzetesen részükre előkészített. Ez a hatásköre az utóbbi években fokozatosan csökken, mert ma már a tanácstagok közül egyesek a részükre kiosztott kérdésekben nem fogadják el mindig a Titkárság felfogását, hanem sokszor ragaszkodnak a saját egyéni interpretációjukhoz, illetve álláspontjukhoz. (Folytatjuk.) Henderson angol külügyminiszter, az oytánsügy előadója. Maribona s])anyol rajzolóművész karikatúrája. \ Ot országon keresztül Sétahajózás Európa és Ázsia között XIV. A

Hercegszigetekről visszajövet több hajó útját keresztezzük a kikötésig. Külön hajó jár a Boszporusz és Márványtenger összetalálkozásánál át Kadiköj be és Hajdárpasára. Kadiköj ma szintén Konstantinápolyhoz tartozik, az ázsiai városrész legdélibb pontja; hajdanában nagy híre volt, amikor még Kalcedonnak nevezték; zsinatot is tartottak itt. Belizár palotájának helyét máig is mutogatják, bár századok óta nyoma sincsen, mert Nagy Szolimán szultán lebontatta lés fehér márvány oszlopait Konstantinápolyba vitette, ahol beleépíttette a magáról elnevezett nagy templomba. A meglehetős védett kadiköji öböl legkiugróbb hegyfokán áll a világítótorony és néz farkasszemet európai kollégájával, mely a csatladi kapu előtt emelkedik. Mindkét világítótorony csak hunyorgat. Nem állandóan terjeszti a világosságot, hanem fénye szünet nélkül kigyúl és elalszik, amivel jobban feltűnik, mintha állandóan égne. Az öböl másik partján Hajdárpasa, a vasúti állomás, ahonnan az anatóliai vonal kiindul. Ma már elég sűrű a forgalma, amióta Angóra a főváros. Este hét tájban indul a vonat és másnap délelőtt ér be Angorába. A kocsik zsúfolva vannak s feltűnő, hogy a II. osztályban olyan közönség utazik, mely nálunk csak a harmadikat szokta használni. Ez a tünet különben Görögországban is megfigyelhető. Minden valamirevaló falusi gazda második osztályba telepedik be, még pedig nagyon otthonosan. Nevezetesen a lábbelit rögtön lerakja és szünetnélkül eszik valamit. Lehetőleg fokhagymás birkahúst, amit egész éjjel szagolgatni nem a legelsőrangúbb élvezet. A kalauzok állandó reménytelen küzdelmet folytatnak a közönséggel a podgyászok elhelyezéséért. Az utasok belföldi része ugyanis személyes sérelemnek tekinti azt a kívánságot, hogy az átalvetőket, bundákat, kosarakat a podgyásztai tóba tegyék és ne egymás lába között tartsák a padlón. Kadiköj régebbi lakott hely, mint Konstantinápoly. Közvetlen szomszédja a Szkutari vagy üszküdar, — mely maga is hét dombon épült, mint Róma. — sokkal fiatalabb, mert csak Komnenosz Mánuel császár alapította 1143-ban az Aranyszarv és a Boszporusz őrzésére. Itt voltak azok az oszlopok, amelyek a Boszporuszt elzáró vasláncokat tartották. Helyén azonban az ókorban is volt egy város, melyet a perzsák alapítottak, amikor a görög városok elleni hódító hadjárataikhoz bázisra volt szükségük. Később