Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 32. szám - Stresemann és Magyarország

1929 szág ügyét, de a Német Birodalom világjelentöségü problémáival sokkal inkább el volt foglalva, belpolitikai tekintetekből is sokkal inkább kötve volt, semhogy irántunk való szimpátiájának maradandó értékű konkrét tartalmat tudott volna adni. Pedig kormányzása magyar szempontból igen szépen indult: 1923 november 6-án már létrejött két egyezményünk: az egyenes adókra vonatkozó s a jogvédelmi és jogsegély-egyezmény. Előzőleg szeptember 29-én történt a jegyzékváltás a kiadatási költségek ügyének rendezésére és november 26-án kötöttünk meg egy kisebb jelentőségű megegyezést a halálesetekre vonatkozó illetékek ügyében. A biztató kezdet azonban nem folytatódhatott. De kulturális téren Stresemann segítőkeze ott volt a két ország közti összeköttetéseknél. így a berlini Collegium Hungaricum felállításánál és 1928-ban a Nürnbergi Héten, amikor a magyar királyi operaház Nürnbergben vendégszerepelt és nagysikerű szépművészeti kiállítást is rendeztünk a bajor fővárosban, Stresemann a leghatározottabban támogatta mindkét akciót. Sietett eloszlatni azt a rossz hatást is, amelyet Loebének, a német birodalom szociáldemokrata elnökének tapintatlan beszéde idézett elő, amelyet a bécsi dalosünnepségek után mondott, amikor körutat tett az elszakított Nyugatmagyarországon. Az optánsügyben történt állásfoglalása még mindnyájunk élénk emlékezetében él. Az ő kívánságára volt kénytelen foglalkozni a Népszövetségi Tanács a hozzá visszakerült optánsüggyel és Stresemann erélyes felszólalására küldték ki a hármasbizottságot. Stresemann aláírása a lokarnói szerződés eredeti példányán Oklóbcr 12 Stresemann, kertjében Hogy nagyobb eredményt nem érhettünk el, nem Stresemann hibája, hanem helyetteséé, aki elfogadta az úgynevezett jogi szakértők jogilag abszurd jelentését. A kisebbségek panaszjogának kibővítésére tett indítványa a külföldi német kisebbségek érdekeinek védelmére készült ugyan, de éppen olyan, vagy talán méginkább égető kérdése ez Magyarországnak is, s a Népszövetségnek legutolsó tanácsülésein tett bejelentése szerint évről-évre felszínre is akarta hozni ezt a kérdést. Hogy miképpen alakult volna a helyzet, ha sikerül megvalósítani a maga nagy német programúi ját és a rajnai megszállás ügyének elintézésével a nyugaton lekötött energiája felszabadul, nem tudhatjuk. Politikai nagysága, erkölcsi intaktsága és szinte emberfölötti energiája és kötelességtudása előtt mindenesetre tisztelettel meghajlunk és osztozunk Németországnak hű fia elvesztése fölött érzett osztatlan bánatában. A reánk kényszerített harcban kemény elszántsággal, hittel és bizalommal, de megfelelő önuralommal és türelemmel kell kivárnunk az idők teljességének elkövetkezését. A lelkek hitének és bölcs önuralmának ápolása és fentartása a Magyar Külügyi Társaságnak és hivatalos orgánumának, a „Magyar Külpolitiká"-nak egyik legszebb és legnehezebb — bár gyakran háládatlan — feladata. Együttes hivatásuk még azoknak az ismereteknek a népszerűsítése is, amelyek nélkül sem a való helyzet tárgyilagos elbírálása, sem pedig az ellenséges propaganda ellen való helyes védekezés nem képzelhető el. A Magyar Külügyi Társaságnak és a „Magyar Külpolitika" kettős feladatuk teljesítésében önzetlen munkatársaikkal együtt mindenkor számíthatnak a magyar társadalom megértő hálájára és elismerésére. BETHLEN ISTVÁN GRÓF