Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 21. szám - Kina és a Szovjet

Magyar Külpolitika 4 21. s mely sokkal többet jelent Japánnál, hiszen hatszor akkora népről van szó és évezredekkel régibb, meggyökeresedett faji kultúráról. Kína egy esetleges háborúban ma még nem fejtheti ki minden erejét, nincsen meg a kellő anyagi felkészültsége és lelki felkészültsége is nagyon új keletű s így egy esetleges háború semmiesetre sem lenne döntő érvényű a nagyjában egyenlő erejű két szembenálló ellenfél között. Oroszország katonailag és különösen technikailag jobban felkészült ugyan, viszont a front mögött van igen sok baj. Egy nacionalista Oroszország, melynek minden tagját úgy átfűtené a győzelem vágya és reménye, mint Kínát, többre mehetne, de döntést az sem tudna provokálni. Szibéria elképzelhetetlen nagy távolságain harcképes modern hadsereget nem lehet felvonultatni, a szovjetnek nincsen komoly hajóhada s legkomolyabb fegyvernemnek légi flottája számítható, de ennek sincs éppen a nagy távolság miatt kellő felfejlődhetési bázisa. Azon az egy szál vasútvonalon Szovjetoroszország éppen úgy nem léphet fel teljes katonai súlyával Keleten, mint ahogy nem léphetett fel huszonnégy esztendővel ezelőtt a cári Oroszország, amikor Japántól váratlanul olyan megalázó vereséget szenvedett. Kína igen nagy terület ahhoz, hogy azt a világ bármiféle nagy hadserege is meghódíthassa. Ugyanez az eset Oroszországnál is, mert a kínai haderő sem számíthat arra, hogy Európáig harcképes állapotban eljuthasson. A mi véleményünk szerint, ha kitör is a háború, Alfonzú, spanyol király Londonban. A Roehampton Klubban Woodehouse Lord társaságában repülőmutatványokat néz. csak kezdeti sikerek lehetnek a határ mentén, valószínűleg a repülőkkel orosz részről, azután azonban elsekélyesedik, elposványosodik ez a küzdelem s jönni fog egy kompromisszum, melyet rájuk erőltetnek, mint ahogy kompromisszummal végződött az oroszjapán háború is, melynek tudvalevőleg Roosewelt akkori amerikai elnök közvetítése vetett véget. Most is Amerika elnöke közvetít még az ellenségeskedés megkezdésekor is s az ő közvetítése vet véget a komoly hadjáratnak is, ha arra kerül a sor. Ujabb megalázás Európára, ujabb háttérbeszorulása a Népszövetségnek, mely csak a közelmúltban is bebizonyította a bolíviai és paraguai konfliktusnál, hogy idegen földrészeken nem tud békét teremteni. Witte gróf, az egykori orosz külügyminiszter 1895-ben a kínai-japán háború lezajlása után vitte keresztül a meggyengült kínai kormánynál, hogy a keletkínai vasutat, melyért ma a háború kitörőben van, Oroszország megkapja. Li Hung Gsang, Kína egyik legnagyobb államférfia volt akkor a kínai császárság külügyminisztere és személyesen egyezett meg a vasút ügyében Wittével. A kínai diplomatának az volt a koncepciója, hogy a japán császár keletről fenyegető erejének nekivesse az orosz cárizmus nyugatról előtörő erejét, hogy ezek tartsák sakkban egymást, míg Kína átmegy azon a fejlődési fokon, mely alkalmassá teszi majd saját érdekeinek megvédésére. Számítása be is vált, mert ez a kelet-kínai vasút tíz év múlva már elhatározó háborúra vezetett Japán és Oroszország között s az eredmény megnyitotta Japánnak az utat a nagyhatalmak közé. Oroszország ázsiai területének egy részéről kénytelen volt lemondani, a vasút azonban megmaradt a kezében s ez a vasút ránézve életkérdés. A Dardanellák és a Boszporusz elzárják a déli tengerektől, északon a jég miatt csak az év bizonyos részében érintkezhetik a világgal, jégmentes tengerre egyedüli kijárása tehát ez a keletázsiai vasút, melynek megtartásáért Karakin most a háborút is megkísérli, míg Litvinov az óvatosabb és szélesebb látókörű külügyi népbiztos már most fél a háború következményeitől, amikor Kína még nem készült fel eléggé. Tudja, hogy Kína a Sárgatengert nem adja oda s ha erőszakkal biztosítani tudná is magának valahogy Oroszország ezt a vasutat, melyet most a kínai nemzeti kormány lefoglalt, ott van a háttérben a másik, most még veszedelmesebb keletázsiai nemzeti nagyhatalom, Japán, mely semlegességet jelentett ugyan be, de semlegessége körülbelül csak annyit jelent, hogy megvárja, míg a két óriás félholtra veri egymást s akkor annál könnyebb szerrel teszi rá a kezét ő maga erre a vasútra, melyen odahaza már eltarthatatlan túlszaporodott népességét a gyéren lakott ázsiai pusztákra telepítheti. Vagy meg tudja őrizni magának ezt a fontos stratégiai vasutat már most Kína, vagy Japán teszi rá a kezét, hogy egy-két év múlva az ázsiai mongol szövetség vagy blokk vagy bármiféle államkapcsolat, mely Kínát és Japánt egyaránt magában foglalja, rendelkezzék vele. Keletszibéria sorsa meg van pecsételve, a mongol faj ezen keresztül indul egy új nyugati népvándorlásra, mely leszámol majd a meggyöngült Európával, ha hullámai nem is jutnak el Európába. Elég, ha ezeket a gazdasági területeket visszafoglalja magának a Kelet, hogy Európa éhenhaljon vagy Amerika gyarmatává sülyedjen. Etédi.