Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 20. szám - Nemzeti bolsevizmus - vörös fasizmus. A helyzet Oroszországban - A kulakok szerepe - Közgazdasági erőfeszítések

1929 Július 20 és szokásának megfelelő ruhaféléket készítenek, ezzel kiszorult a nyugateurópai divat s az utóbbi pár év alatt a nagyvárosok külső képe is egyre inkább falusi jellegűvé kezd váhii. A parasztok makacs passzív rezisztenciája egyre jobban meghódítja és a maga képére formálja át a városokat. A fegyveres terror helyett azonban más rettenetes fegyvere van a kormánynak az esetleg elégedetlenkedő lakossággá; szemben, de ez a fegyver is csak a városra nézve igazán veszedelmes. Tudniillik jegyrendszer van egész Oroszországban: kenyeret, lisztet, vajat, hüvelyeseket, cukrot, teát és sok más elsőrendű élelmiszükségletet csak jegyre adnak, az úgynevezett vásárlókönyvecskére, melyet azonban csak szakszervezeti tagok kaphatnak. A gondatlan és könnyelmű orosz azonban nem tud ezekkel a jegyekkel takarékoskodni s az élelmiszer-adagokat nem osztja be egyenlően a megszabott időre úgy, hogy a felvételezés után egy-két napig úszik a bőségben, utána pedig éhezik Ha tehát az éhezők hangulata veszélyes kezd lenni a kormányon levőkre, politikai megbízhatatlanság címén egyszerűen megvonják tőlük a választói jogot, ez a megvonás pedig együtt jár az élelmezési jegyek elvesztésével is. Akit így kizárnak a szakszervezetből, az munkát sem kereshet, legfeljebb alkalmi munkából tengődik, az élelmiszerét pedig sokkal drágábban kell megvásárolnia, mert a szakszervezeti elosztó raktárak kedvezményes árú élelmezését csak jegy ellenében lehet megszerezni. A paraszttal szemben egyelőre nem talált még ilyen fegyvert a szovjetkormány, sőt valószínűleg nem i.s keres. A parasztsággal szemben való politika sem egységes azonban, mert maga a paraszttársada'iom sem egységes. A kormány gondosan ügyel arra, hogy vagyonos és független polgári réteg ne fejlődhessék ki a városokban, d3 éppen így védekezik a nagyparaszttól is. Kulakoknak hívják ennek az új földbirtokos osztálynak tagjait. Ez a parasztság elitje, a legenergikusabb, legintelligensebb, legmunkásabb és leginkább gyakorlati szellemű réteg, mely az 1917/18, évi földosztást alaposan ki tudta használni a maga javára. A gyámoltalanabb parasztság földjét sorra bérlik ki olyan feltételek mellett, hogy voltaképen öröktulajdonnak tekinthetők ezek a bérletek. így nagyobb gazdasági egységekben dolgozván, felszerelésük is egyre gyarapodik, tőlük függ a termelés, mert ők látják el kölcsön-igával a kisparasztot, ők adnak neki munkát és egyúttal takarékpénztárt is helyettesítenek a faluban, mert a parasztság hallani sem akar ezekről a városi intézményekről s ha van megtakarított pénze, azt olcsó kamattal inkább a maga fajtájára bízza, mint a városi urakra. Ha a nagyparaszt ellen erőszakkal lépne fel a hatóság, a termelés háromnegyede rögtön megszűnnék. Azzal sem értek el célt, hogy a választói jogot megvonták tőlük és megengedték a helyi szovjeteknek, hogy tetszésszerinti adót vessenek ki rájuk. A kurakok egyszerűen a tőlük függő kisparasztokat ültették be a szovjetekbe, s így strómanok útján talán még jobban védhetik a maguk érdekeit, mintha személyesen volnának felelős szovjettagok. A jobboldali ellenzék nyíltan a kulakok pártján van, mert meggyőződése, hogy az orosz hadsereget csak a parasztság megnyerésével lehet komoly értékű tényezővé fejleszteni. Viszont a centrum, Sztálin vezetésével, veszedelmesnek látja a kulakok mindinkább növekvő hatalmát, s úgy véli, inkább most kell megvívni ezt a harcot, mint akkor, amikor állammá növi ki magát az államban a nagyparaszt. A harc így folyamaiban van és éppen ezért nagy gondot okoz a szovjetnek a Kínával vagy egyéb országgal való komoly koxiiliktus lehetősége. A centrum időközben két külön belső hadsereget is szervezett a maga védelmére. Egyik a Cséka utóda, a G. P. U., mely politikai rendőrségből most afféle kormánygárdává nőtte ki magát, melynek jól felszerelt fegyveres alakulatait használják a vörös hadsereg kebelében időnként kitörő lázadások, vagy a helyi parasztfelkelések elfojtására. Másik hadseregféle az úgynevezett titkári szervezet: a helyi szovjetek különböző külön alosztályokra oszlanak és mindegyikben van egy-egy központ kiküldött, mint titkár. Ezek a titkárok egy-egy magasabb szervezet titkárának közvetlen parancsnoksága alatt állanak. Ez a kommunista párt voltaképeni belső hadserege: a bizalmi férfiak gárdája, melynek tagjait még a G. P. U.-nál is jobban megválogatják. Fiatal rajongó, már teljesen az új korszakban felnőtt emberek ezek, akik dogmának tekintik a kommunizmust és akik legkomolyabban veszik legfőbb ellenőri tisztségüket. Emellett nagy gonddal építik ki a szovjetek a szövetkezeteket, mird a termelésre, mind pedig a fogyasztásra a falukon, csakhogy eddig roppant csekély eredménnyel. Az orosz nem jó szervező s az orosz paraszt nem látja be, mi haszna van a városiaktól szervezett közösségekből, mikor otthon igen kényelmesen megélhet a nagyparasztoktól való függésben. Valamennyire eredményesebb az óriási farmok munkája. Gabonagyáraknak nevezik ezeket és velük akarják ellátni a belföldi piacot. Ez azonban csak az első gondolat volt, ma már majdnem kizárólag exportra készítik elő az árút. A belső piac megmaradt a nagyparasztok kezében, az exportot azonban elég jól ellátják ezek az állami vállalatok. Német karrikatura, melynek címe: Miképpen képzeli Franciaország az Európai Egyesült Állatnokat ? (Berlin, Kladderadatsch)