Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 20. szám - Franciaország háborús adóssága. [2. r]

1929 5 Július 20 megvalósulását földrajzilag és gazdaságilag az európai nagyhatalmak, amelyeknek erőforrásai gyar­mataikban rejlenek. Ellenére lesznek történelmileg és néplélektanilag a világháború létrehozta új államok, amelyek nemzeti és állami létüket, a legtöbb ősi tör­téneti állammal egyetemben, nem áldoznák fel Pán­európa új bizonytalan kilátásaiért. És végül akadá­lyául lesz a nemzetközi jogviszony kialakítására tö­rekvő Nemzetek Szövetsége. A genfi építmény annyi szétforgácsoló erő elle­nére^ végre egyesíteni tudta a nemzeti erőnek össze­tartó oldalait. Kívánatos lenne, hogy a jövőre nézve is minden egyesítő erő gyüjtőtelepévé váljék, ahe­lyett, hogy azok különböző irányokban osztódjanak meg. A genfi eszmealkotás európai törzsépületéhez most más eredetű tornyok, toldalékok is tartoznak. Lehet, hogy az idő meg fogja őket viselni, vagy a környezet megváltozása fogja szükségessé tenni eltá­volításukat. Ez nem jelentene mást, mint a világpo­litikának a páneurópai eszméhez való közeledését. Ennek a folyamatnak nemcsak a két Amerikában dol­gozó pánkontinentális irányzatok vetik előre az ár­nyékát, de a pánázsiai mozgalom is, amely Nagasaki­ban 1926-ban tartott kongresszusán figyelemreméltó élet jeleket adott. Ha ezek a folyamatok majd a Nemzetek Szövet­sége tagösszetételében is mutatkozni fognak, akkor a Nemzetek Szövetsége lesz majd az igazi Páneurópa, illetve annak megközelítő életképes formája. És ez a forma semmiben sem fogja majd megakadályozni a Nemzetek Szövetségét egyetemes érdekű működésé­ben, feladatainak további megoldásában. Franciaország háborús adóssága Irta : PÓKA-PIVNY BÉLA Di II. E cikknek előző számunkban meg­jelent első része az amerikaiakkal fennálló adósság nagyságát és annak konszolidálása tárgyában megkez­dett Parmentier és Caillaux-féle tár­gyalásokat ismerteti. 3. A Bérenger-Mellon megállapodás. Ha Caillaux nem is ért el pozitív megegyezésig, de oly út alapjait fektette le, amelyen tovább lehe­tett haladni egy racionális megállapodás reményében. Caillaux vezette be és tudta elfogadtatni azt az elvet, hogy a hadiadósság és a stockadósság egyesít­tessék és hogy a kamatok csökkentessenek. Az 1925. év utolsó hónapjai nem igen voltak al­kalmasak Franciaországban nagy problémák elinté­zésére, amikor kéthavonta változtak a kormányok. Az év végen Briand, mint miniszterelnök felkérte Henry Bérenger-t, hogy vállalja a washingtoni nagy­követséget. Bérenger szakember volt a kérdésben. Hiszen negy éven át elnöke volt a Szenátus pénzügyi bizott­ságának, amellett tagja volt a Caillaux-delegáció­aak is. így 192G. év első napjaiban már útra is kelt Bé­renger és három és fél hónap alatt meg is találta a módját, hogy az amerikai World War Foreign Com­mission-'ial a megállapodást megcsinálja és a saját kormánya hozzájárulását ahhoz megnyerje. Pedig e munkát nehezítette több körülmény. így elsősorban az, hogy a többi államok már megegyeztek Ameriká­val, ami egyben azt is jelentette, hogy a többi álla­mokkal való tárgyalás folyamán az amerikaiak bizo­nyos normákat fogadtak el, amitől nem volt könnyű őket elteríteni. De maga az, hogy Caillaux elismerte a tartozást, és hogy a háború óta kompenzációk történtek, mindmegannyi elismerése volt annak, hogy Franciaország tartozik. Komplikálta a helyzetet a há­ború után kötött stock-hitel, amely már nem a háború irtózatos nyomása alatt köttetett. Ilyen hiteleket pl. Anglia, Belgium, Itália nem kért Amerikától. Végre szem előtt kell azt is tartani, hogy a francia-angol tárgyalásoknál Franciaország nem kért engedménye­ket, amit Amerika nagyon is jól tudott. Bérenger megegyezése természetesen 62 éven át viselendő terhet rak Franciaország vállaira, anélkül, hogy Franciaországnak meglenne a garanciája ate­kintetben, hogy e terheket Németország átveszi-e, de ez a helyzetbői, precedenciákból folyó tény. De a meg­egyezés maga oly jelentékeny előnyöket jelent Pá­risra, hogy előnyeit csak az vonhatja kétségbe, aki még mindig abban a naiv tévhitben áltatja magát, hogy Amerika talán mégis elengedi az adósságokat vagy talán mégis belemegy abba, hogy Berlin vállalja Páris heiyett a Washingtonnak járó tartozást, — ami, az eddigi amerikai kategorikus nyilatkozatok alapján, újabb abszurdum lloover megválasztása óta. A franciák tartozását 1925. évi június 15-én zár­ták le. Nyert volna a francia állam, hogyha hamarabb egyezik meg, mert a kamatok az eredetileg csak 2.9 milliárd dollár politikai és 407 millió stock-hitelt 1925 június 15-ig több mint 4 milliárdra duzzasztották, úgy hogy a már megfizetett kamatok és kompenzá­ciók betudásával a iranciák adóssága 1925 június 15-én 4.025,000.000 dollár volt. Bérenger megállapodása főbb vonásaiban az, hogy az adósság évi annuitások formájában konszo­lidáltaik. Ennek alapján Amerika kiadja Franciaor­szág régi kötelezvényeit és helyettük elfogad 62 más kötelezvényt, amelyek mind a mai dollárértékre szól­nak és aranyban v.Vtandók be és amelyek mindegyike az 1926-tól kezdődő 62 egymásutáni év valamely évi június 15-én esedékes. A kötelezvények értéke más ÍTT'S GQlT­Ucf|TIZ|N3L MJLlTARv . TRA ININC r -CAMPS-r Amerika és a béke. Amerikai postabélyegző, mely a polgári lakosságot katonai kiképzésre szólítja fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom