Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1929 / 20. szám
Magyar Külpolitika 20. szám a jogát, hogy panaszkodhassak és békés úton helyzetének megváltoztatására törekedjék. A mostani cseh kísérlet alighanem újabb ilyen tapogatózásnak indult és reméljük, hogy ha esetleg nyilvánosan nem is, de a kulisszák mögött ugyanazt a választ kapja most Prágán keresztül a kisantant, mint amit kapott a mult hónapban Bukarestnek címezve. Nem szövetségek, rokonszenvek és egyebek kérdése a nemzetközi élet legelemibb alapja: az a jog, hogy minden állam a maga területén a maga jogait gyakorolhassa és a maga biztonságát saját törvényei alapján megvédje. A nagyhatalmak sem teremthetnek precedenst aboan a tekintetben, hogy területenkívüliségi jog illethetné meg a kémeket. Vájjon Franciaország sajnálkozását fejezné-e ki, büntetlenül szabadonbocsátáná a területén tettenért szomszédállambeli kémet és garantálná-e, hogy a jövőben sem fogja őket káros munkájukban zavarni? Anynyira egyszerű és világos ez a kérdés, hogy fel sem tehetjük, hogy a nagyhatalmak előtt a magyar álláspont helyessége vitatható lenne. Ez az ügy kizárólag Magyarországra és Csehországra tartozik s a magyar kormány válaszjegyzékével elintézettnek tekinthető. Voltaképen felesleges volt is kitérni a cseh jogi szőrszálhasogatásokra, de a magyar jegyzék előzékenységből még ezt is megtette. Prága, akármit tervezett is az incidenssel, és pedig akár csak saját számlájára, akár az egész kisantant érdekében, kénytelen most valamely formáját találni a visszahúzódásnak. Benes lapja, a Prager Presse, keresd is már ehhez a formát és remélhető, hogy oly ügyes politikus, mint Benés, meg is találja a kivezető útat. Mi nem óhajtunk nyilvános „mea culpát", nem kérünk elégtételt, de a jövőt illetően mindenesetre óhajtanok, ha eleve lehetetlenné tétetnék, hogy ilyen apró-cseprő okokból, egy tettenért kém lefogatása miatt Középeurópa szívében napokra, sőt hetekre megakasztható legyen nemcsak a magyar, de a nemzetközi vasúti forgalom is. Ez már nem csak a mi ügyünk, ez már nemzetközi jelentőségű kérdés s az ügynek kizárólag olyan elintézését fogadhatjuk el, mely a jövőre ebben az irányban a teljes garanciát megadja. Sul ulynove kedésunk Irta HALLER ISTVÁN ny. miniszter, országgyűlési képviselő E urópa tíz év óta az egyensúlykeresés állapotában van. Ez az állapot előállott a múltban is minden nagyobb háború után. Elő kellett tehát állnia fokozott mértékben a világtörténelem legnagyobb háborúja után is. A területi, gazdasági labilitást a lehetőségig felfokozták a békediktátumok, amelyekről lehet a győző vagy a legyőzöttek szempontjából sokfé'ekéntn vélekedni, azt azonban sehogysem lehet állítani, hogy nyugalmat, biztonságot, konszolidációt teremtettek volna. Kár volna felsorolni, hogy melyik állam, milyen ponton érzi magát sértve, hol nincsen kielégítve, milyen irányban ereszti ki diplomáciai csápjait, minő közelebbi és távolabbi célokat igyekszik nyíltan, titokban elérni. A békekötések tizedik évében teljes a bizonytalanság és nyugtalanság. Csak nagyon nehezen alakulnak kj azok a korvonalak, amelyek egvik vagy másik állam határozott célkitűzését és a cél felé elindulását jelzik. Ebben a nagy elhelyezkedési és egyensúlykeresési mozgalomban Csonka-Magyarország nem lehet figyelembe nem vett tényező és elhanyagolható mennyiség. Geográfiai helyzetünk olyan, hogy bárminő hatalmi alakulásnak, legyen az francia—lengyel—iromán—szerb, vagy legyen angol—német— orosz, vagy olasz—spanyol—bolgár—albán, számot kell vetnie Magyarországgal, épen azért, mert az érdekszférák közepén van és Moszkvából Konstantinápolyba épúgy Budapesten vezet az út keresztül, mint Londonból Bagdadba vagy Rómából az Adria keleti partjára. A világháború elég világosan bizonyította, hogy a Konstantinápolyra vágyó orosz nagyhatalom nem Berlinnek indult célja felé, hanem a Kárpátokon át Budapesten keresztül akarta a pánszláv világbirodalmat a Balkán csücskéig kiterjeszteni. És hogy a Balkán felé komoly politikát nélkülünk nem lehet csinálni, azt Mussolini bizonyítota be, amikor velünk kötve barátsági szerződést, olyan erőt állított Szerbia hátamögé, amelyről meg nem feledkezhetik akkor, ha az Adria birtokáért komolyabb harc indul. Magyarországnak természetes, mert helyzeti súlya van és nem kell hozzá semmi más, minthogy megszűnjék a háborús pszichózis s az államférfiak megint a múltban tett ígéretek vagy beidegződött háborús elfogultságoktól mentesen latolgassák a reális lehetőségeket s akkor Magyarországgal szóba kell állni, a diplomáciai sakkjátékban neki szerepet kell szánni é.; erejének fokozásával, szimpátiájának megszerzésével iparkodni kell a tervezett hatalomszférában a megfelelő helyre állítani. Fentiekből azonban mégsem következik, hogy passzive nézzük a hatalmi viszonyok kialakulását és bevárj uk azt, hogy mások diplomáciai ügyessége melyik pontra állít be bennünket és milyen hatalmi szervezet tagjává kebelez be minket. Cselekvő diplomáciát ugyan nehéz kifejteni, éppen a reánk ható sokoldalú érdekeltség miatt, de azért a természetes kapcsolatok felvételével, a történelmi összeköttetések felújításával mégis növelni tudjuk helyzeti energiánkat, ennek következtében akármelyik hatalom-szférában nyugodtabb és súlyosabb pozíciót biztosíthatunk a magunk számára. A legutóbbi időben mutatkozott is komoly jele annak, hogy a történelmi és gazdasági gravitáció érvényesül nemcsak Olaszország felé, hanem Lengyelország íeié is, amit az egyensúlykeresésben nagyon örvendetes jelenségnek kell minősíteni. Nem beszélve régi barátságról, a sokszor érintkező történelmi mult állal kifejlődött szimpátiáról; a geográfiai helyzet olyan, hogy Lengyelországgal okos energiával keresni kell a teljes megértésen túl az érdekszövetséget is. Lengyelország területre, népességre Európának ma