Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 19. szám - A szófiai magyar követség épülete

Magyar Külpolitika . 14 . 19. szám deklődő, mint általában mindenütt. Ennek a nagykö­zönségnek tájékoztatása és megnyerése roppant fon­tos lenne, mert ha a mai kormányzatra nem is, de a holnapra már lehet hatással. Ha minden magyar ember, akinek közvetlen németországi kapcsolatai vannak, az önéhez hasonló lelkesedéssel fogna hozzá ehhez a nemzeti munkához, sokat tehetne. Van leve­lének még egy fontos része, mely elsősorban belpoli­tikai vonatkozású. Elvünk, hogy belpolitikai kérdé­sekkel lapunkban nem foglalkozunk s ez elvünk alól, legnagyobb sajnálatunkra, jelen esetben sem tehe­tünk kivételt. A kért nyomtatványok megküldése ügyében megtettük a szükséges lépéseket s remélhe­tőleg a napokban már megérkeznek címére. CSEKEY ISTVÁN DR. (TALLINN. ÉSZTOR­SZÁG). „Az első koronás fő Észtországban" című cikkét megkaptuk, másnap nyomdába adtuk, de mi­után ugyanez a cikk három napra rá a Budapesti Hír­lapban is megjelent, töröltük a közlendők sorából. K. J. DR- (BUDAPEST). Azt kérdezi, ki vehet részt az Interparlamentáris Unió tevékenységében? Az Interparlamentáris Unió világszervezet, amelynek központja Genfben székel. Tagjai az egyes nemzeti parlamentek tagjaiból alakított nemzeti csoportok, amiből következően a nemzeti csoportoknak csak azok lehetnek tagjai, az Unió munkásságában csak azok vehetnek részt, akik tagjai az illető törvényhozó tes­tület alsó, vagy felső házának. A magyar csoport ke­belén belül tevékenységet fejthetnek ki még azok a volt nemzetgyűlésig lletve országgyűlési képviselők is, akik ezt a szándékukat bejelentik, az Unió nemzet­közi munkásságában azonban még ezek közül is csak azok vehetnek részt, akiket az Unió vezetősége tisz­teleti tagokul megválaszt. W. SCH. (MÜNCHEN). Kérjük az adatoknak a beküldését és mi készséggel utánajárunk az ügynek, • HÍREK • Nemzetközi jogi előadások a szegedi ügyvédi kongresszuson Kuthy Sándor, Detre Sándor, Geöcze Bertalan és Fabinyi Tihamér előadásai A nemzetközi jog hatalmas térfoglalásának bizonyítéka az a körülmény, hogy míg az 1927. évi balatonfüredi ügyvéd­kongresszuson egy nemzetközi jogi előadás sem volt, a Ma­gyar Ügyvédszövetség vezetősége a f. évi június hó 26—30-ig Szegeden megtartott ügyvédkongresszus napirendjére öt nemzetközi jogi tárgyú előadást tűzött ki. Az előadásokat a nemzetközi jog legaktuálisabb kérdéseiről, a nemzetek szövet­ségének nűködésével, a kisebbségi kérdéssel és a nemzetközi bíráskodással kapcsolatos kérdésekről tartották az erre fel­kért szakemberek. Katin/ Sándor dr. ügyvéd „A Nemzetek Szövetsége és a Nemzetközi Magánjog" címen tartotta meg előadását, mely­ben kifejtette, hogy a békeszerződések szétdarabolván Euró­pát, a jogterületek száma megszaporodott és így a törvény­ütközések eseteinek száma megnövekedvén, azoknak szabályo­zása mindinkább szükségessé vált. Megemlítette, hogy körül­belül 450 nemzetközi egyezmény létezik e téren, de ezek még távolról sem ölelik fel az összes kérdéseket. A nemzetközi magánjog egységesítése terén Amerika és Olaszország a kez­deményező. A Nemzetek Szövetsége megalakulása óta foglal­kozik e kérdéssel és a közgyűlés 1924 szeptember 24-én hatá­rozatilag is kimondja, hogy a nemzetközi magánjog egysége­sítésére vonatkozó egyezmények tervezeteit ki kell dolgozni. Az e célra kirendelt szakértőbizottságban 30 állam van kép­viselve, közöttük az utódállamok is, Magyarország nincs kép­viselve. Ezeken a bizottságon kívül a nemzetközi magánjog egységesítésével még a gyermekvédelmi és a munkavédelmi bizottság foglalkozik. Ezeken kívül az Interparlamentáris Unió, a Nemzetközi Jogi Egyesület, a Nemzetközi Jogi Aka­démia. Az Ügyvédek Nemzetközi Egyesülete, a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara, A Római Nemzetközi Magánjogi Inté­zet és a Német Nemzetközi Magániogi Intézetek foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Igen fontos a Nemzetközi Jogi Egyesület munkája, melynek eredménye az 1926. évi bécsi és 1928. évi varsói szabályok összeállítása. Konkrét szabályozási terveze­teket dolgoztak még ki a berlini Nemzetközi Magánjogi Inté­zet és a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara. Igen szép műkö­dést fejt ki a Római Nemzetközi Magánjogi Intézet, melynek költségeit az olasz állam viseli, azonban a Népszövetséggel egvütt dolgozik. Az előadó kívánatosnak tartja, hogy az ügy­védek minél jobban kancsolódianak be a nemzetközi jog egy­ségesítésének és kodifikálásának munkáiába és necsak a nemzetközi bíráskodásban vegyenek részt, hanem a diplomá­ciai szolgálatban is kapjanak tudásukhoz és képességeikhez mért szerepet. Detre János dr. ny. főispán, szegedi ügyvéd „Nemzetek Szövetsége és kisebbségi jocivéőelew" címmel tartott előadást. Bevezetésként ismertette annak a fejlődésnek útját, mely a vallási kisebbségek védelmétől a nemzeti kisebbségek védel­méig vezetett el s rámutatott azokra a vallási kisebbségeket védő jogalkotásokra, melvek a nemzeti kisebbségi védelem megszervezésénél mintául szolgáltak. Ismertette az előadó ezután a kisebbségi iogoknak anyagi és eljárási részét, tag­lalta az anyagi jogok kodifikálásának hiányosságait s ezek­ből a hiányosságokból vezette le az eljárásra vonatkozó ren­delkezések fogyatékosságait. Kifejtette, hogy a kodifikált kisebbségi jogvédelem mai álláspontia szerint a kisebbségi jogok nem a kisebbségek jogai, a kisebbségek bizonyos kollek­tív jogelismerésben részesültek ugvan. de a nemzetközi jog­nak, mellyel a védelmi szerződésekkel kapcsolatba kerültek, nem aktív alanyai, hanem passzív tárgyai. Erkölcsi egységek, erkölcsi szeméi vösszeségek, de nem jogi Személyek. A kisebb­ségi szerződések még harmadik javára kötött szerződéseknek sem foghatók fel, mert a kisebbségek a szerződésből eredő jo­gokat nem érvényesíthetik. Az államhatalmakra ezek a szer­7Ődések kötelezettségeket rónak, de a kisebbségeknek közvet­lenül érvényesíthető iogokat nem adnak. A kisebbség nem peres fél a panaszéiiárás során, nem idézik meer. nem hall­gatlak meg, tagiajt tanuként sem hallgathatiák ki s a hozott határozatokról a sérelmet szenvedett kisebbségeket nem is értesítik. A nemzeti kisebbség- ilv módon sokkal inkább pe^-­tárgy, mint peres fél. Az érdekelt kisebbségnek a pan^szeljá­rás során csak an^yi szerepe van. mint birtokháborítási per­ben — a megháborított birtoknak. Az érdekelt államhatalmak éppen az ellen tiltakoznak a legnagyobb elszántsággal, hogv a kisebbségekhez tartozó ál­lampolgárok kormányaikat belpolitikai, kormányzati és tör­vényhozási kérdésekben perbe idézhessék s a perben, mint ügyfélegvenlőséget élvező peres fplek. vegyenek részt. S bár a népszövetségi gondolat továbbhordozói azon fáradoznak, hogy a kisebbségeket a nemzetközi iogok alanyává tegyék s őket kontradiktórikus eljárásra alkalmas ner»péllé emeljék, attól kell tartani, hogy ennek kiharcolása ütközik a legna­gyobb akadályba. Az előadó ebből a megfontolásból kiindulva veti fel a kérdést: szükségük van-e a kisebbségeknek a perképességre? A kisebbségi kérdésihez mi nem közeledhetünk pusztán per­jogi elméletek szerpentinútjain s nem harcolhatunk olyan tö­rekvések sikeréért, melyek csak az eszmék magaslati levegő­jében birnak életképességgel. A kisebbségi panaszvédelem módszerének kérdései felett mi nem meditálhatunk a brazíliai vagy japán megbízottak szenvtelen érdektelenségével. Nekünk az a feladatunk, hogy a kisebbségi magyarság számára elő­nyöket küzdjünk ki. Ennek érdekében pedig a perképesség elismerése helyett talán helyesebb lenne a Népszövetség kisebbségi diplomáciáiának megszervezését sürgetni. A Nem­zetek Szövetsége küldjön mindabba az országba megbízottat, amelyikben kisebbség él. Ezek a népszövetségi megbízottak a helyszínen, a kisebbségek között élve ellenőrizzék azt, hogy a kisebbségi szerződések határozmányai végre vannak-e hajtva s ha úgy észlelik, hogy nincsenek, jelentéseik alapján indul­jon meg hivatalból a panaszeljárás. A kisebbségi szerződések­nek a Népszövetség védelme alá helyezése gyakorlati értéke kel csak akkor bir, ha megbízottai útján maga a Népszövet­ség tudja magára vállalt kötelességéből kifolyóan ellenőrizni a kisebbségi szerződések rendelkezéseinek végrehajtását. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom