Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 19. szám - Az angol szocialista pártszervezet és a szocialista sajtó. A választás eredménye számokban

1929 7 Július 13 Kisebbségvédelem és irredentizmus N agynémet irredentizmus tünetei Somogymegyében Kajdy Béla körjegyző felszólalása A

Magyarság július 6-iki számában olvassuk, hogy a tabi járás jegyzői egyesülete Balatonszántón nemrég közgyűlést tartott és ez alkalommal Kajdy Béla mágócsi körjegyző beszámolván faluja helyzetéről, a többi közt a következőket is mondta: — Most nemrég jelent meg a Magyar Külpolitika 13-ik szama, mely nagy meglepetésemre közölt egy Berlinben megjelent, Das ganze Deutschland soll es sein! című térképet, mely szerint a Dunántúl a Német Birodalomba van bekebelezve. Az én falumban kószáló hírek teljesen fedik ezt a tervet. Itt összefüggést látok. Az én fajúmban most a Gotterhalte és a Wacht am Rhein járja. Az én svábjaimat 180 évvel ezelőtt telepítették ide le, erre a magyar vérrel öntözött területre. E hosszú idő alatt megőrizték német anyanyelvüket, az iskolában tanítottak németül, a templomban prédikált nekik a pap németül. Emellett jól beszéltek magyarul, hazafiság tekintetében sohsem volt baj velük.A magyar humanizmus azonban hatalmas szarvat adott felbujtóiknak, hiszen most már minket akarnak felöklelni. Ez a pángermán mozgalom hozzám Tolna megyéből csapott át ezelőtt két évvel. Mint hallom ott elég erős lábon áll. Meg kell azonban jegyeznem, hogy elég szép számmal vannak azok, akik magukat ezzel a mozgalommal nem azonosítják, de hogy meddig tart ez, mikor sodorja el őket is az ár, nem tudom. Végtelenül sajnálom ezt a mozgalmat, mert megbolygatta a falumban levő lakó német és magyar lakosság között a békés viszonyt. Itt a nemzetiséget eddig senkisem vette észre. Persze a pángermánizmus kitudódván, fellángolt a magyar népben is az ezer éves német gyűlölet, pedig azt hittük, hogy a világháború harcterein összefolyt magyar-német vér ezt örökre elmosta. Mindenesetre baj van, akik ismerik a népleiket, ezt tudjuk. A néplélek ég, lángol, de ennek kénköves a szaga, mert ez már hazaárulás. Szomorúan látjuk, hogy nem vaklármát ütött a Magyar Külpolitika, gmikor felhívta olvasói figyelméta Németországból egyre jobban fellángoló pángermán terjeszkedés' tervekre. Félünk tőle, hogy többi olvasónk is, akik a magyarországi sváb községekben laknak, sorra kénytelenek lesznek ezt a megállapítást tenni. Ideje volna, ha az illetékesek megi ennék a szükséges lépéseket, hogy felelőtlen elemek elvakult akciója még jobban el ne mérgesítse a viszonyt az egymásra utalt két középeurópai állam között. Természetesnek találjuk, ha Németország törődik a határain túl lakó német kisebbségekkel, de lalán inkább azokat venné energikusan oltalma alá, akiknek létét fenyegeti a kisantant-államokban az uralkodó fajok elvakult nacionalizmusa. A mi svábjaink jót, rosszat becsülettel megosztottak velünk évszázadok óta, amióta ide beköltöztek, s ma sincsen szükségük külföldi gyámságra. Más a kisebbségvédelem és más az irredentizmus. Az első kötelessége a német kormánynak, de éppen olyan kötelessége, hogy a másodiknak szítását megakadályozza. És nagy felelősség terheli azokat, akik lelkiismeretlen könnyelműséggel egymásrautalt fajok békés együttélését ok nélkül veszedelmeztetik. FIGYELŐ Idegenforgalom és helyes vendéglátás — Még mindig Hidasnémeti — Egy tárgyilagos francia publicista — Más a szándék és más a tett — Megingott az erdélyi szászok kormánybarátsága — A román tudományosság A NÉMET NAGYKERESKEDŐK NÜRNBERGI EGYESÜLETÉNEK számos tagja érkezik néhány nap múlva Budapestre, hogy tanulmányozzák az itteni viszonyokat és útját egyengessék a német-magyar gazdasági kapcsolatok kimélyítésének. A vendégeket szeretettel várjuk, mert őszintén kívánjuk, (hogy tervük mielőbb valóra váljék. Fogadásukra minden előkészület megtörtént már, elsősorban a legilletékesebb faktorok: a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, valamint Budapest Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatala részéről. Amit nem értünk — és szóvátesszük, mert ugyanezt a jelenséget már több ízben tapasztalhattuk — miért ragaszkodik minden rendező faktor ahhoz, hogy az érkezők mindenkor az ő kizárólagos vendégük legyenek? Úgy gondoljuk, a helyes vendéglátás szabályai szerint nekünk kell mindenben A vendégek kívánságához igazodnunk és nem fordítottan. És ha szakemberek érkeznek is, ezeknek csak megtiszteltetés, melyet idegenek mindig jó néven vesznek, ha fogadásukba más, előkelő társadalmi egyesületek is bekapcsolódnak. Ha tehát magyar részen különböző rétegek részéről nyilvánul meg az érkező vendégek iránt érdeklődés, ezt a tényt a rendező faktoroknak minden alkalommal meg kellene ragadniok, mert elősegíti céljaikat, megkönnyíti munkájuk sikerét. És nem hisszük, hogy a Budapest Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatala akkor felel meg legjobban hivatásának, ha más, szakértő és jót akaró véleménynyilvánítást ügykörébe való felesleges és terhes beavatkozásnak minősít, ha csak gondolatban is. • A HIDASNÉMETI INCIDENS HULLÁMAI csak nem akarnak elcsöndesedni. Cseh részről demarsok és jegyzékek pergőtüzét intézik a magyar kormány ellen, mely pedig minden kétséget kizáró módon bebizonyította a cseh követeléseknek jogtalanságát. A külföld sajtójának tárgyilagos része is inkább humoros oldalát domborítja ki ennek a céltalan háborúskodásnak, mert lehet-e komolyan venni azt a cseh részről felviharzó müfelháborodást, amikor a tettenért kém letartóztatását ugyanazok a csehek sérelmezik, akik ok nélkül, kémkedéssel vádolják és letartóztatják a Felvidékre ránduló if jainkat, mert a törvényes rendelkezéseknek eleget téve, résztvesznek a kizárólag testedzést szolgáló magyar leventemozgalomban. Ha a csehek jogos letartóztatásra határzárlattal felelnek, mivel feleljenek a magyarok a jogtalan letartóztatások egész sorára? Meggyőződésünk, hogy annak a sajtóközleménynek van igaza, mely azt mondja, hogy az egész hidasnémeti incidenst bizonyos cseh körök rendezték azért, hogy kompromittálják vele a távollevő Benest és most, hogy a hullámok túlcsaptak a korlátokon, úgy vannak vele, mint a néhai magyar a törökkel, s ha tekintélyük sérelme nélkül megtehetnék, szívesen fordulnának nyugati barátaikhoz, könyörögvén: Segí ts Uram, mert törököt fogtam, de nem ereszt.